Vásárhelyi Vándorcsizma

A „vándorcsizmázás” egyetlen ember nevéhez köthető, aki azonban „tömegeket” tud megmozgatni: Veress Kálmán emberemlékezet (pontosabban 1986) óta oktatja az erdélyi táncot a keze alá kerülő fiatal nemzedékek hosszú sorának.

Fotó: Nagy Tibor

A Maros Művészegyüttes kövesdombi termében tartották szombaton az első marosvásárhelyi Vándorcsizma néptáncfesztivált.

A „vándorcsizmázás” egyetlen ember nevéhez köthető, aki azonban „tömegeket” tud megmozgatni: Veress Kálmán emberemlékezet (pontosabban 1986) óta oktatja az erdélyi táncot a keze alá kerülő fiatal nemzedékek hosszú sorának. Az 56. évét taposó, törékenynek látszó, ám annál szíjasabb, „gúnzsosabb” ember életműve a néptáncoktatás. Annyi energia szorult őbeléje, amennyi egy hegyipataknak is sok volna. Hűséges társai a csoportok helyi irányítói, muzsikás csapata pedig az immár klasszikus „mester-hármas”: Sinkó András, Bőr Hunyadi Gyula és Marton László. Veress Kálmán egymaga oktat, konferál, illeszti a mikrofont a szólót éneklő „százfonatosok”, Erdei Ildikó Gréta, Szabó Anita, Pál Imola és társai elé, szaladgál az emléklapokért, kiosztogatja azokat és beinkasszózza a puszikat, régulázza a hangosítást – szervez, mozgat, méltat, dicsér, lelkesít.

– A Boróka néptáncegyüttes 1991-ben úgy jött létre, hogy a kövesdombi iskolában Ferencz Jolán tanítónő táncra is szoktatta kis tanítványait, aztán Bereczki Ágnes magyartanár karolta fel az osztályt, és a csoport később is együtt kívánt maradni, úgyhogy együttest alakítottak, Veress Kálmán „bácsi” foglalkozott velük (mint még annyi más kezdő csapattal), és 1994-ben már önálló előadással léphettek a közönség elé – lapozok egy régi cikkemben. – Kedden pedig felírhatták a függönyre: Tíz év a színpadon. Kiss Szilárdék, Szakács Istvánék, Kásler Magdiék továbbra is együtt maradtak, a csapat nem fogyatkozott, inkább: gyarapodott, hiszen a ludasi táncosokat is „befogadták”, táncaikat, énekeiket műsorukba illesztették, együtt ünnepeltek az egész estét betöltő előadáson. Lám csak, milyen tartós útravalóval tarisznyálta fel két pedagógus annak idején a diákjait. Az, hogy valaki borókás, olyan, mint valami nemes védjegy: beragyogja viselője sorsát egy életen át.

A tízéves Boróka 2001-ben jubileumi műsorral kedveskedett a közönségnek. Ismét bemutatta az addigi legsikeresebb, valamint újabb számait: nyárádmenti, kalotaszegi, magyarszováti, visai, bonchidai táncokat, széki verbunkokat és dunántúli lányos karikázót. Népdalcsokorral lépett fel Kásler Magda.

Következett egy újabb évtized, érthetetlen Csipkerózsika-álomban. Hogy most aztán, a sok-sok, másutt rendezett Vándorcsizma-találkozó után végre az első vásárhelyi parádén ismét színre lépjenek… az „öreg borókások”, megasszonyosodva, megemberesedve –, de változatlan tánckedvvel. Őelőttük azonban a pöttöm borókás csapat apróságai is megmutatták, hogy szüleiktől és főleg Kálmán bácsitól mit tanultak. Együtt forogtak-perdültek, verbunkoztak ősz halántékú mesterükkel.

Nem ez volt az egyetlen újdonsága a vásárhelyi Vándorcsizmának. A „felébresztett” Boróka után bemutatkozott a Benő Barna irányította Vásárhely néptáncegyüttes is, amelynek ezúton kívánunk sikeres, hosszú életet.

A fesztiválon fellépett a tekei Tulipán, az erdőszentgyörgyi Százfonat, a Kendi Csillagok, az ugyancsak vadonatúj hármasfalui Vadrózsák (avatóünnepségükre ezután kerül majd sor). Az együttlét táncházzal zárult az egykori 17-es iskola tornatermében.