Véget ért a IV. Székelyföldi Jótékonysági Motorostalálkozó és Rockfesztivál

Négynapi pörgés, fantasztikus hangulat, gyönyörű helyszín, civilizált körülmények és résztvevők, meglepetések és nagyszerű koncertek, motorés autócsodák. A barátság és az összetartozás érzése, a minőségi muzsika szeretete, a kortól, nemtől, nemzetiségtől független közös szórakozás vezérelve kísérte az idei Nagy Bummot, a negyedszer megszervezett Székelyföldi Jótékonysági Motorostalálkozót és Rockfesztivált. 

A vasárnap délben véget ért monstre buli az idén is meglepően könnyedén, olajozottan és szervezetten pörgött le, a táborbeli négy nap alatt több mosolygó arcot lehetett látni, mint akár egy egész éven át – a világviszonylatban is egyedinek számító módon, öt motorosklub által közösen szervezett találkozó beégett a szórakozni vágyók köztudatába, az Erdélyből, Romániából, Magyarországról, a Felvidékről, a Vajdaságból, Németországból, Angliából érkezett vendégek nagyszerűen szórakozhattak négy napon keresztül. A szervezők – a marosvásárhelyi Auld Cut MC, a székelyudvarhelyi Independent Eagles MC, a kézdivásárhelyi Flagellum Dei MC, a kászoni KMB Motors MC és a csíkszeredai Rebel Wolves MC motorosklubok tagjai – igyekeztek folyamatosan mozgalmassá tenni a fesztivált, az ilyen rendezvényeknél szokásos délutáni unalmat elkerülendő. És ez sikerült is nekik. 

A buli csütörtök délután indult, a találkozás örömét újra átélő vendégseregnek a Mazur, a Terra Siculorum, majd a Pokolgép nyújtott tartalmas órákat, utóbbi koncertje ismételten fantasztikus hangulatot varázsolt a küzdőtérre – úgy tűnik, ez immár szentegyházi tradíció. Pénteken, a pár óráig tartó délutáni eső (úgyszintén szentegyházi tradíció) ellenére ismét feltűnt a két motorkonvoj (az egyik felvonulás Csíkszeredából, a másik Udvarhelyről indult, és a hagyomány szerint a főkapuban találkoztak, hogy együtt tegyék meg az utolsó pár száz métert a középkapuig, azaz a buli centrumáig), a dübörgő gépeket a feldübörgő hangtechnika kísérte és megmozdult a tábor: szinte végeláthatatlan sorokban érkeztek a vendégek, torlódás alakult ki a főúton, és az első koncert kezdetére – a magyarországi punklegenda Aurora akkordjaira – kezdetét vette a pénteki buli is, amely a Ramm- Brand(t), majd az AB/CD igen dinamikus fellépését követően hajnali 6 óra tájban ért véget. 

A szentegyházi találkozó jellegzetessége, hogy két színpad áll a táborban: a nagyszínpad mellett egy, a sörsátrak alatt berendezett kisszínpad, amelyen kevésbé ismert, de igen minőségi feldolgozás-zenekarok lépnek fel a nagyszínpadi programot követően. Akik jártak már a találkozón, tudják, hogy itt igazi kocsmabuli hangulatban lehet mulatni, és sokan nem is hagyják ki a lehetőséget: csütörtökön, pénteken és szombaton napfelkeltekor még több százan rúgták itt a port a Background, a Party Cover Band és az Inogsz koncertjein. 

A fesztivál főnapján, szombaton igazi, a „valódival” párhuzamos társadalom alakult ki a tábor területén: a délelőtti, napsütötte lazulásban sokan a medencékben hűsöltek, a gyerekek a gyereksarokban játszottak, a színpadok előtti téren sétáló párok, a sörteraszon kávézó arcok, a transylvanian choppers épített motorjait és veterán amerikai sportautóit csodáló szemek, főutcán poroszkáló motorosok, a sátortáborban pedig felhúzható hajlékaik, illetve lakóautóik mellett sütögető bikerek, családok, ifjabbak és idősebbek nevettek és beszélgettek, míg be nem robbant a rock ‘n’ roll: fesztivál-utcazene következett! 

A középkapu melletti placcon a kézdivásárhelyi Crazy Plumbers rockabilly banda improvizált olyan bulit, amelyet sokan megirigyelhetnének, a napsütötte jókedv pedig estig nem is hagyott alább. Következtek a poénosnál poénosabb vetélkedők, amelyeket Szittya, a Flagellum Dei MC földöntúli humorérzékkel megáldott elnöke vezetett le – dőltünk a nevetéstől. A motorszépségversenyt követően pedig a szervező klubok osztottak ki ingyen egy hordó sört, a trükk az volt, hogy valamit kellett tenni érte. A poharakba töltött nedű ellenértékét improvizatív módon hol a közönség, hol a ceremóniamester, hol a hostesslányok szabták meg, így láthattunk rögtönzött férfisztriptízt, sportbemutatót, szavalóversenyt, tehetségkutatót és hasonlókat, amelyek viccfaktora tovább emelte a táborbeli hangulatot. Az esti koncertekig folyamatosan pörögtek a programok, a szombati buli pedig ezúttal is önmagáért beszélt: Ganxta Zolee és a Kartell melegítette be a közönséget, őket a lassan legendává váló Zorall követte egy nagyszerű bulival, majd az igen népszerű Bagossy Brothers Company, végül a szintén legendás Sex Action fellépése zárta hajnalban a nagyszínpadi koncertek sorát. 

Két koncert között volt a tombolahúzás is: a nyereményként felajánlott Suzuki GSX-F 600-as sporttúramotort egy székelykeresztúri motoros srác nyerte meg, aki ott helyben oda is ajándékozta a gépet a jogosítványt frissen megszerző, éppen motorkerékpárra gyűjtő testvérének. 

Egy jól megszervezett, nagyszerű hangulatú, vidám, békés, civilizált, a kortól, nemtől, nemzetiségtől független összetartozás érzését tökéletesen átadó és annak fontosságát igazoló motorosfesztivál zárult vasárnap délután Szentegyházán. A pontos adatok még nem ismertek, és a színpadtér átrendezéséből adódóan viszonyítási alapként sem használhatóak a fotók, de az eddigi számítások alapján úgy tűnik, az idei vendégszám a tavalyihoz hasonló, azaz 6-7000 ember bulizott négy napig a IV. Jótékonysági Motorostalálkozón és Rockfesztiválon. A szervezők idén egy székelyudvarhelyi rokkant fiatalembert és egy csíkszéki beteg gyereket segítenek (a pontos részleteket a későbbiekben közlik), az őket támogató vendégsereg, a több ezer résztvevő pedig bebizonyította, hogy lehet jókedvűen, olykor szinte féktelenül, de mégis civilizáltan bulizni négy napon át – a találkozón semmiféle incidens nem történt, és a gyepről a másnapi reggelekre az utolsó csikket is összeszedték. A buli jövőre is folytatódik, mint megtudtuk, a szervezőknek bőven vannak még meglepetéseik. Jövőre, Veletek, ugyanott!