Vegetáló kézművesek, gyenge vásárlóerő

A legutóbbi Maros-parti vásári forgatagon a kézművester-mékeket forgalmazók a gyenge vásárlóerőre panaszkodtak. Egyesek szerint az ideiglenesen felállított árusítóhelyek háromnapi bérleti díja sem térült meg, ami sokukat igencsak elkedvetlenítette, és mint mondják, ez országos jelenség.

A Nagygalambfalváról érkezett hatvanöt éves Kányádi Vilma nyugdíjasként is folytatja a kézi szövés hagyományát. Mint mondta, gyerekkorában sajátította el a kézművesség tudományát, szeretettel végzi az anyagilag nem kifizetődő népi mesterséget. Ideiglenesen felállított kis birodalma, a sátor körkörösen a népi művészet hagyományának szeretetéről tanúskodik. Varrottasok, magyar népviselet, horgolt kézművestermékek, futószőnyegek, szőttesek a fáradságos kétkezi munka megannyi beszédes bizonyítéka. Amint elmondta, a varrottasok alapanyagát, a lenvásznat maga szövi, az írásos varrottasokra azonban nem futja idejéből, azok más kézművesekkel való együttműködés eredményeként születnek. A népviseletek anyagát gyapjúból szövi, az ingeket pamutból készítik, azok anyagát vásárolják. Egyik lánya vállalkozása keretében megrendelésre is készítenek, valamint értékesítenek különböző méretű női és férfi népviseleti ruhákat. A legkisebb méret termelői ára bemutatóüzletükben, a Székelyföldi Kézművesek Boltjában 380 lejbe kerül. Férje és fia szövőszékeket készít, melyek ára a mérettől függően 2.000–3.800 lej között váltakozik, a futószőnyeg métere 30 lej. 

Arra a kérdésre, hogy meg lehet-e élni csak a kézművestermékek előállításából, bemutatásából és értékesítéséből, azt válaszolta, hogy az ötszázhetven lejes nyugdíj kiegészítésére a kézműves-termékek előállítása és forgalmazása csak úgy tartható fenn, hogy emellett gazdálkodnak is. A jelenlegihez hasonló kiszállások költsége igencsak változó, attól függ, hogy ki szervezi, mekkora helybérleti díjat szab meg, illetve ingyenesen vehetik-e bérbe az árusítóhelyeket. 

„Ez az én saját sátram, a textiláruval ugyanis nem fogadhattam el az oldalfalak nélküli sátrat – amit a szervezők kétszáz lej fejében bocsátottak rendelkezésünkre –, hisz a nap sugaraitól sem véd, nemhogy az esőtől. A szövőszéknek nem kaptam már helyet, az a sátor előtt, a tűző napon maradt, pedig a bemutató is része a hagyományőrző tevékenységünknek.” Mint mesélte, vannak jó vásárok is, ahová pályázat útján lehet eljutni, azonban tapasztalata szerint oda igencsak körülményes a magyar nemzetiségű kézműveseknek bekerülni. A marosvásárhelyi virágkiállításon való részvételre számára öt év után nyílt meg a lehetőség, bár mint tapasztalta, az ország déli megyéiből igencsak nagy számban voltak jelen árusok. Azt a vásárt elmondása szerint profi módon szervezték meg, a helyet bérmentesen lehetett használni, a sátrakba villanyt vezettek, a főtéren nem lehetett saját sátorral megjelenni, de nem is volt rá szükség, mert nem kellett tartani attól, hogy az eső elveri a textíliát. „Csütörtöktől vasárnapig nem sikerült annyit árulnom, hogy a hely bérleti díja megtérüljön. De nemcsak itt ilyen gyenge a kézművestermékek piaca. Maksán, a Székely Vágtán három nap alatt 25 lejt árultam, Medgyesen 300 lejt, Brassóba már el se mentünk, mert egy ugyanekkora hely bérleti díja 800 lejbe került volna. Mennyit kellene dolgozzak azért az összegért? Jobban teszem, ha alszom, mint annyiért helyet bérelni egy hétvégére” – mondja ki mélyenszántó gondolatait a nagyga-lambfalvi kézműves.