Végzetes játszma Bandi Anikó hangján

Egy könyv az álmok beteljesüléséről

Nem túl gyakori mifelénk, hogy egy tinédzserkorból éppen csak kilépett fiatal kétkötetes szerző legyen. A havadtői Bandi Anikó (fotó) a kivételek táborát erősíti. Szerelem hangja című első könyvéről tavaly márciusban tájékoztattuk olvasóinkat, ezúttal az idén született második regényre, a Végzetes játszmára szeretnénk ráirányítani a figyelmet.

Legutóbbi beszélgetésünkkor Anikó még az erdőszentgyörgyi líceum tizenegyedik osztályába járt, azóta azonban bejutott a Sapientia Tudományegyetem csíkszeredai karára. Az internetes kérdezz–felelek negyedórájában éppen az egyetemi bentlakásban volt, és a lényéből áradó természetességgel surrant ki a szobából, hogy ne zavarja a társait.

– A korábbi könyved megjelenése után említetted, hogy egyszerre két új regénybe is belekezdtél. Az egyik, aminek már akkor megíródott 180 oldala, a fociról szólt. Azt is elárultad akkor, hogy ez a sportág régi szenvedélyed.

– Ez éppen az a regény, idén nyáron sikerült befejeznem. A főszereplő egy focista, aki az előző regényemben is benne volt kisgyerekként. Az volt az álma, hogy egyszer profi labdarúgó lesz, így nem is választhattam neki más utat. 

– Bár egy fiúszereplőről van szó, mennyire rejtetted el önmagad a karakterében?

– Teljes mértékben. Nagyon élveztem megírni a meccsek alatti történéseket, egészen beleéltem magam ezekbe a helyzetekbe, de közben kontrollálnom is kellett magam, hogy a „játék hevében” ne veszítsem el az olvasók érdeklődését.

– A főszereplőn kívül vannak-e még az első regényből ismert karakterek az új könyvedben?

– Rengeteg. Sok szereplőt hoztam át az előző könyvemből, és jólesett összekötni az eseményeket. Így meghittebb, családiasabb lett a történet világa. Az egyik kedvenc magyar írónőmtől, művészi nevén Anne L. Greentől lestem el ezt az írói fortélyt.

– Az új műved megjelenéséről szóló Facebook-bejegyzésben azt írod: „Az álmok életünk részei. Vagy harcolni kell, vagy el kell engedni, de azt nem hagyhatod, hogy más vegye el tőled.” Neked mi a legnagyobb álmod?

– Szeretnék még sikeresebb lenni az írói pályán, ez egy igazán nagy vágyam. Ugyanakkor szeretném sikeresen elvégezni az egyetemet, világ- és összehasonlító irodalom – angol nyelv és irodalom szakon vagyok, ezután pedig elindulni a tanári pályán.

– Milyen az egyetemi élet?

– Az első hét nehéz volt, de azóta megszoktam, megszerettem. Azért minden hétvégén hazamegyek, mert mégiscsak otthon a legjobb. Talán idővel kialakul, hogy kéthetente járjak haza, de egyelőre szükségem van arra, hogy ilyen gyakorisággal töltődjem fel a szeretteim közelében. 

– Milyen volt a második regényed fogadtatása a barátaid, ismerőseid körében?

– Kedvezően álltak hozzá ehhez a könyvemhez is. Persze voltak, akik meglepődtek, mert úgy gondolták, hogy az első kötetemet csak egyféle szeszélyből adtam ki. Könyvbemutatót még nem tartottam, és egyelőre nem is tudom, hogyan lehetne ezt megoldani, mivel csak hétvégén vagyok otthon, és sok tanulnivalóm is van.

– A tavalyi beszélgetésünkkor egy másik megkezdett regényről is említést tettél, aminek a cselekménye Mexikóban játszódik. Mennyire jut időd, energiád az egyetem mellett az írásra?

– A Mexikóhoz kapcsolódó művön már rég nem dolgoztam. Néha előveszem, és újraolvasom az elkészült szövegrészeket, de újakat nem tettem hozzá. Lehet, hogy csak a nyári vakációban lesz lehetőségem foglalkozni vele, de mivel nagyon szeretem a történetét, mindenképpen be szeretném fejezni. Emellett egy másik regénybe is belekezdtem, amiben egy piszkos ügyekkel foglalkozó, félig magyar, félig spanyol származású fiatal férfiról és egy magyar lányról van szó, akit elrabolnak. A műben kibontakozik egy szerelmi szál is, de a többi részlet maradjon egyelőre titok. 

– Hol vásárolható meg Marosvásárhelyen a Végzetes játszma?

– Ez a kötetem is a Bookyard Kiadó gondozásában jelent meg, és, akárcsak az első, a Kobak könyvesboltban kapható.