Vélemény az új tanügyi törvényről
37 évi pedagógiai tapasztalat alapján szeretnék néhány mondatban hozzászólni az új oktatási törvényhez. A sok elmarasztaló vélemény ellenére néhány dologra szeretnék kitérni a szerkezeti és tartalmi felépítés tekintetében.
37 évi pedagógiai tapasztalat alapján szeretnék néhány mondatban hozzászólni az új oktatási törvényhez. A sok elmarasztaló vélemény ellenére néhány dologra szeretnék kitérni a szerkezeti és tartalmi felépítés tekintetében.
Azzal, hogy nyolc- helyett kilencosztályos lesz az általános oktatás, gondolom, a tananyag is megoszlik, és ezzel a túlterheltség csökken. A napi 5-7 óra helyett a gimnáziumokban kevesebb óraszámot ír elő.
Tekintettel arra, hogy I-IV. osztályos tanítóként dolgoztam, külön üdvözlöm az előkészítő osztály bevezetését. Ez azt jelenti, hogy az óvodai nagycsoport átkerül az iskolába mint iskolai előkészítő osztály. Ez egy úgynevezett barátkozási, alkalmazkodási év lesz, ami mind lélektanilag, mind szellemileg nagyon sokat segít az elemi osztályok tananyagának az elsajátításában.
Tapasztalatom szerint sokszor hónapok telnek el, amíg a kisiskolások alkalmazkodnak az új környezethez. Csaknem minden kezdő osztályomban előfordult, hogy hetekig, sokszor hónapokig reggelente két-három könnyező gyermekkel kezdtem a tanítást.
Az előkészítő osztályok beindításakor javasolnám az óvónőknek, hogy csoportosan kísérjék iskolába a gyerekeket, s készítsék fel, hogy nagyobb épületben több gyerek játszik, tanul majd. Valószínűleg voltak már ilyen kezdeményezések, de akkor csak látogatóban keresték fel az iskolát.
Ami a legfontosabb, és azt külön kiemelném, a törvény 46. cikkelye, amely a román nyelv oktatásával kapcsolatos. A nemzetiségi oktatás számára a legfontosabb újdonságokat tartalmazza, éspedig azt, hogy a román nyelvet és irodalmat az oktatás minden szintjén sajátos tanterv és tankönyvek alapján kell tanítani. Nem szeretnék senkit azzal untatni, hogy hány keserves pillanatot éltünk át mi, magyar tanítók, amikor olyan tankönyvből tanítottunk, amit a román osztályok számára írtak elő, ugyanolyan tananyaggal. Az archaikus kifejezésekkel tele tankönyvek nem megszerettették a nyelv tanulását, hanem kényszerré tették a tanulást.
Azt is megjegyzem, hogy az új módszer nem új keletű lenne, hiszen az 1959-1960-as években is külön tankönyvből tanítottuk a román nyelvet az I-IV. osztályban. Persze, nem könnyű feladat átdolgozni a tankönyveket, a tanterveket. Javaslom, hogy azokat ne „mások” készítsék el számunkra. A kisebbségi oktatás szakértőinek a véleménye számítson, ne az oktatási minisztérium román szakos tanfelügyelője koordinálja a munkát és ne ő döntsön.
Felhívnám a fiatal tehetséges tanerők figyelmét, hogy kapcsolódjanak be ebbe a nehéz munkába.
A kidolgozáskor tartsák be a metodikai követelményeket, és ha lehet, ne engedjék a politika beleszólását. Sajnos, sok mindent átéltem, és rossz tapasztalataim vannak e téren.
Bizakodó vagyok, és ha a gyakorlatban le is faragnak az új oktatási törvény bizonyos tételeiről (ez is tapasztalat), próbáljuk kihasználni a lehetőségeket, és tegyünk meg mindent a magyar nyelvű oktatás javítása érdekében.
Virginás Piroska nyugalmazott tanítónő
