Velünk legyen, ne ellenünk!
Nincs új a Nap alatt, hangzik a régi bölcsesség. Dehogyis nincs, kénytelenek vagyunk vitatkozni vele. Aki nem hiszi, jöjjön Makfalvára. Nálunk ugyanis fejére állt a világ.
Nincs új a Nap alatt, hangzik a régi bölcsesség. Dehogyis nincs, kénytelenek vagyunk vitatkozni vele. Aki nem hiszi, jöjjön Makfalvára. Nálunk ugyanis fejére állt a világ.
Nálunk a leköszönő polgármester gyalázására a helyi MPP Polgári Szemle – a Magyar Polgári Párt Makfalvi szervezetének tájékoztató kampánykiadványa címmel adott ki, melyben négy oldalon pocskondiázzák a polgármestert, mondom, a leköszönő polgármestert. Olvashatjuk a polgári párt polgármesterjelölt bemutatkozó írásait is. Megdöbbenve, hiszen a székely májálisról szóló írásban a makfalvi közösség egységét, „elnyűttnek, lejáratottnak” aposztrofálja. Erre mit mondhatunk? 1100 év hosszú idő, jó, hát elnyűttük, na! De nem együtt! Ehhez hosszabb ideje köztünk kellett volna élnie, megismernie, lehet, hogy másképpen gondolkodna rólunk. Hogy „lejáratott”?. Ebben, reméljük, elismeri férfiasan, hogy némi szerepe van, hiszen négy éve falunkról az MPP-nek köszönhetően csupa negatív hír jelent meg. Mit mondjunk mi, igazi makfalviak? – csöppet sem voltunk boldogok tőle! Egy embert lehet szeretni, nem szeretni, leminősíteni, lejáratni, ha a helyébe akarunk lépni, ez sajnos a politika velejárója. De egy közösséget lejáratni, annak „egységét”, ami megtartotta ezer éven át, miközben annak vezetője akarunk lenni, a legteljesebb képtelenség. A közösség ismeretének hiányára vall. Kampányfogásnak sem célszerű megsérteni azokat az embereket, akiknek a szavazatára számítani akarunk. De hát van új a nap alatt!
Olvassuk, hogy a székely májális megszervezésének célja a helyi lakosság „székely öntudatának erősítése” volt. Nyitott kapukat döngettek. A makfalviak székely öntudatával nincsen semmi baj. Mi 500 évvel ezelőtt Dózsa Györgyöt adtuk a világnak a székely és egyéb emberi jogok védelmére. A baj a szervezők „makfalvi tudatával” van, különben nem ünnepeltek volna „importált” huszárokkal, zenekarokkal, gyermekekkel..., mintha ez a falu egy elhagyott, sivár hely lenne, mint a magyarigeni templom a semmi közepén. Eszünkbe jutott, hogy akik ennyire elszántak, hogy bennünket, székelyeket akaratunk ellenére „székelyesítenének”, azoknak ajánlatosabb lenne inkább a misszionáriusi pálya. Ott, ahol nincsenek székelyek, és szükségeltetik a importált kultúra.
Természetesen tudjuk, hogy a népnek mi dukál, „kenyér és cirkusz”, mint mindig a történelemben, különösen így, választások körül. Különben nem irigyeljük el az élményt azoktól, akik jól szórakoztak, sőt, egészségükre kívánjuk. Jöjjenek máskor is!
Visszatérve „az elnyűtt és lejáratott” egység megfogalmazására, Makfalva népének nevében visszautasítjuk. Itt nem soroljuk fel falunk múltjának és jelenének eredményeit, mert mi jól tudjuk, hogy kik vagyunk.
Meggyőződésünk, hogy aki nem ismeri annak a közösségnek a múltját, amelyet vezetni szeretne, nem ismeri tapasztalatait, túlélési taktikáit, az kénytelen lesz elölről kezdeni és újra felfedezni a legősibb emberi eszközt, a bunkót! Sajnos, Makfalván ma ez történik.
Új a nap alatt, hogy kerestük, de hiába, a Többet ésszel, mint erővel... című bemutatkozó cikkben a polgármesterjelölt terveit, célkitűzéseit, amelyekről közösen gondolkodhatnánk. A szórólapon a megszokott közhelyek nem lelkesítettek különösen bennünket, hiszen mindannyian hasonlókat szeretnénk. De hiányoltuk a megoldás útjait, a hogyanokat, a konkrét terveket. Így szomorúan kell megállapítanunk, hogy a polgármesterjelölt a múltunkat legőgöli, a jelenünket nem becsüli, a jövőnket kisajátítani szándékszik. Így aztán nem is lehet közös utunk.
Nekünk ugyanis nem idegenvezetőre, hanem igazi vezetőre van szükségünk. Tudjuk, hogy Erdély sorsáért, a magyarság egységéért, Makfalva jövőjéért aggódni a polgármesterjelölt olvasatában „nyivogást” jelent. Mi mégis aggódunk. Aggódunk, mert nem vagyunk a tudatlan bárgyúk, megvezethetők gyülekezete. Igenis, felelősen gondolkodó, sorsunkról előrelátóan dönteni képes közösség voltunk és vagyunk. Eddig egységesek.
Most „nyivogunk”, Önök szerint. Aggódunk valóban és fáj, hogy elvették tőlünk a legszebb emberi érzések egyikét, az „otthon vagyok” megnyugtató érzését. Elvették négy év alatt „a büszke vagyok Makfalvára, a szülőfalumra” érzését a média segítségével. A négy éve tartó politikai „csörte” idegenlégiósai a lelkünkbe gázoltak, mint ahogy a román tankok tették a parkunk virágágyásaival 1990 márciusában. Megtehették, megtehetik hiszen diadalmaskodik egyelőre a „nepotizmus”, a „nagybácsik” anyagi, erkölcsi, külföldi, „testvéri” támogatása, a párttámogatás. Mindezt megtetézi politizáló református egyházunk együttműködő támogatása, (mialatt a pásztor nélkül maradt nyáj nagyobbik része elbitangol).
Bethlen Gábor szavaival mi mégis bízunk: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” bízunk, mert igaz ügyet szolgálunk. Mi itthon otthon szeretnénk élni, megmaradni a magunk módján, a magunk életritmusa, szokásai, hagyományai szerint. Soha senki ellen, mint ahogy eddig is tettük „lesajnált” múltunkban. Megdöbbenve észleljük, ahogy a lakosság nagyobbik részének megkérdezése nélkül falunkat politikai pártközponttá alakítják néhányan, saját politikai céljaik érdekében. Nem vagyunk boldogok a kétes hírnévtől, az idegen tollakkal ékeskedő akarnokok jelenlététől, a falunktól idegen politikai érdekek kiszolgálóitól. Önmagunk szeretnénk maradni együtt, itthon, otthon.
Amit a választások eredményétől független látunk, az a veszteség. Ami elveszett pedig Makfalva népének egysége.
Dr. Zsigmond Venczel
