Versünnep 2014

Bejutott a 2014. április 11-én – a magyar költészet napján –, a budapesti Nemzeti Színházban szervezett Versünnep Fesztivál döntőjébe Csíki Hajnal, a Marosvásárhelyi Állami Színház Tompa Miklós Társulatának színművésznője. 

Az igencsak rangos eseményre csak hivatásos színművészek, előadóművészek jelentkezhettek, versmondásukat neves szakmabeliekből álló zsűri – Császár Angéla (színművésznő, érdemes művész, a zsűri elnöke), Mezey Katalin (József Attila-díjas költő), Dráfi Mátyás (színművész, érdemes művész), Rubold Ödön (Jászai-díjas színművész) és Vidnyánszky Attila (Kossuth-díjas rendező, a budapesti Nemzeti Színház igazgatója) – bírálja el. Csíki Hajnallal villáminterjú keretében beszélgettünk.

– Továbbjutottál és április 11-én a Versünnep döntőjén állsz a grémium és a közönség elé.

– Igen, mindezt egy elődöntő előzte meg Békéscsabán. A Versünnep Fesztiválra három tematikában választott verssel lehetett jelentkezni: egy első világháborúval kapcsolatos szerzeménnyel, egy családverssel és egy kortárs szerző versével, illetve prózájával. Én első világháborús szerzeményként Gyóni Géza Cézár, én nem megyek, családversként Székely János Virágok átka, kortárs alkotásként pedig Hevesi Judit Körforgás című alkotását választottam. Az elődöntőn a közönség tagjainak szavazatai juttattak tovább, és remélem, hogy nem okozok nekik csalódást a döntőn sem. Utóbbira a budapesti Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán kerül sor, magyarországi idő szerint 15 és 18 óra között, a Duna Televízió pedig élőben közvetíti, és a tévénézők is szavazhatnak azokra, akiket méltónak találnak. Remélem, hogy a szavalatom elnyeri a versszerető tévénézők tetszését is.

– Miért jelentkeztél a Versünnepre?

– Mert nagyon szeretek verset mondani, itthon pedig egyre kevesebb lehetőség van erre. Először 19 évesen, Budapesten nyertem versmondó versenyt. De nem a győzelem motivál – a versmondás személyes dolog, a mai napig nem tudom, hogy hogyan mondok verset, nem tudok rá a szó hagyományos értelmében felkészülni. Természetesen megtanulom a verset, de hogy hogyan mondom el, az akkor, abban a pillanatban születik, amikor a színpadon állok – abból az érzésből táplálkozom, amit a közönségtől kapok. Ha pedig otthon rossz kedvem van, akkor leveszek egy verseskötetet a polcról és olvasok. Ez mindig megnyugtat, jobb kedvre derít.