Az igazság valahol középen leledzik. Valóban nem ártana jobban mérlegelni, mire költik a pénzt, még akkor is, ha „ingyen” van, de a politikai ellenfelekre hárítani egy ilyen tragédia felelősségét enyhén szólva túlzás.
A Központi Régió sürgősségi ellátás javítását célzó pályázatának finanszírozását még 2008 végén aláírták, a közel 9 millió eurós projekt (98 % vissza nem térítendő uniós támogatás) keretében a régiót alkotó hat megye – köztük Maros is – felszereléseket, járműveket vásárolt. Beszereztek például 24 komplex, sürgősségi orvosi ellátást nyújtó járművet, hat vízzel és habbal dolgozó különleges tűzoltókocsit, hat súlyos, nehéz körülmények közötti mentéshez szükséges különleges járművet, három nukleáris, biológiai, kémiai, radiológiai kutatási járművet, felszereléseket. Természetesen a szerzeményeket elosztották a régióalkotó megyék közt, mindeniknek jutott majdnem mindenből.
A projekt nyertessé nyilvánításának idején Lokodi Edit Emőke volt a megyei önkormányzat elnöke, idén júniustól Ciprian Dobre tölti be e tisztséget. Az új elnök rendkívül elégedetlen a fent említett projekt keretében megvásárolt mentőeszközökkel. A kövesdombi tűzeset után, ahova valósággal „kiszotyogtak” a tűzoltókocsik, a megyei tanácselnök azt nyilatkozta szombaton Mezőrücsön, hogy „az emberek nem teljesítették kötelességüket”, és alig várja a vizsgálat eredményeit. Hogy ki nem teljesítette kötelességét, nem volt hajlandó mikrofonba mondani, későbbi célzásaiból azonban letisztult a kép: Dobre a korábbi megyevezetésnek rója fel, hogy a sok pénzből nem a megfelelő berendezéseket, járműveket vásárolták meg, például nem egy 30-50 méteres létrával felszerelt tűzoltókocsit.
Ciprian Dobréval ellentétben dr. Raed Arafat természetesen azt mondta, nagyon is korrekt módon történt a beszerzés, és minden, amit vásároltak, szükséges volt. Elismerte azonban, hogy nem elégséges.
A megye új gazdájának csak részben adhatunk igazat, hiszen arról, hogy a 9 millió euró Maros megyére eső részét mire költötték el, nem Lokodi Edit döntött egy személyben, ez ügyben az illetékes tűzoltósági, katasztrófa-elhárítási szakemberek határoztak, nagy valószínűséggel Raed Arafat irányítása alatt. Az viszont tény, hogy a gyengén felszerelt marosvásárhelyi tűzoltók nem álltak a helyzet magaslatán. Tűzoltókocsijaik alul olyanok, akár a rosta, lassan folydogált el belőlük a víz. Ha pedig nem ez történt, akkor kihasadt az elkopott, isten tudja milyen régi slag, és megint csak elfolyt a víz, az időnként tanácstalanul, tengelyük körül forgó „szakik” egy időben voltak szánalmasak és szánni valók, a tűzvészt tehetetlenül néző lakók felháborodása pedig jogos volt.
Az igazság valahol középen leledzik. Valóban nem ártana jobban mérlegelni, mire költik a pénzt, még akkor is, ha „ingyen” van, de a politikai ellenfelekre hárítani egy ilyen tragédia felelősségét enyhén szólva túlzás. Annál is inkább, mivel a kivizsgálás még nem zárult le, s felelős tisztségviselő ne próbálja ilyen-olyan utalásokkal befolyásolni.
