Ha nem is egy időben, de szinte egymást követően függesztették fel Európában a koronavírus-világjárvány miatti korlátozásokat. Talán legkorábban az angolok, de tegnaptól nálunk is visszatért az élet a „normális” kerékvágásba. Ha lehet ezt így mondani…
Akik 2024-et jósoltak a járvány lecsengéséig, úgy látszik, tévedtek, de az is lehet, az ukrajnai háború mellett minden egyéb másodlagossá vált…
Március 9-től tehát Romániában nincs többé kötelező maszkviselés a szabadban, az iskolákban, de még zárt térben sem, nem korlátozzák a magánrendezvények megszervezését, a résztvevők számát, nem kötik Covid-igazolvány felmutatásához az éttermekbe, kávézókba, szórakozóhelyekre és bevásárlóközpontokba való belépést, nincs nyitvatartási időkorlát a bárok, szórakozóhelyek, éttermek és bevásárlóközpontok esetében, megszűnik a fertőzöttségi aránytól függővé tett online oktatás – mindez csupán néhány a fontosabb, a mindennapi életünket keserítő korlátozásokból, amelyek könnyen „törölhetők”. Azonban kissé nehezebb lesz visszaállítani a gazdasági életet, az egészségügyi rendszert „eredeti” formájába, hiszen a távmunka felszámolása, a kórházi részlegek visszaalakítása már bonyolultabb folyamat lesz. Az elmúlt két év alatt sok mindenben megváltozott mentalitásunk, megváltoztak fogyasztói szokásaink, átalakult a munkaerőpiac.
Nem volt könnyű két évünk. Főként azoknak volt nehéz, akik elvesztették szerettüket a vírus miatt. A hatóságok szerint az elmúlt két évben 2,7 millióan fertőződtek meg koronavírussal, 64.094 személy hunyt el Covid miatt, a betegséggel összefüggésben – ahogy szokták írni. Talán egyszer az is kiderül, hogy ezekben az összefüggésekben mekkora szerepe lehetett a kórházi fertőzéseknek, a felszereltség hiányának, a szakemberhiánynak, az inkompetenciának. Talán a következtetéseket is levonják majd az illetékesek. Csak azért, hogy egy újabb válsághelyzet – legyen az bármilyen – ne kapja felkészületlenül az egészségügyi ellátórendszert.
Tegnap 4176 újabb koronavírusos megbetegedést jelentettek.
De tegnap mégis oly hihetetlenül jó volt úgy érezni, hogy visszakaptuk szabadságunkat, régi életünket…
Reménykedünk benne, hogy ez így is van.
