Villáminterjú Grecsó Krisztiánnal marosvásárhelyi vendégszerepléséről

Az Egy életem című egyéni estre a XXVIII. Bernády Napokon kerül sor a marosvásárhelyi Kultúrpalota Nagytermében október 23-án.

– Grecsó Krisztián könyvei Marosvásárhelyen is közkedveltek. Az olvasókban itt is kialakulhatott az íróról egyfajta elképzelés. A stand-upos est milyen képet mutat fel a szerzőről? 

– Én ugyanaz vagyok. Baromi őszintén, tisztán, egyszerűen. Mesélek, ahogy teszem harminc éve. Nem több, nem kevesebb az előadás, én vagyok.

– Íróként Grecsó Krisztián a 2023-ban indult Egy életem nélkül is eléggé népszerű volt. Mi késztette arra, hogy ebben a műfajban is kipróbálja magát?

– Évekig tiltakoztam, elutasítottam a felkérést, mondván, nekem ehhez semmi közöm. Aztán Lévai Balázs barátom több érdekes előadást megmutatott, amelyekben az úgynevezett „stand-upoknak” tétje volt. Drámája, öröme. Sírtak a nézők, katarzist éltek át. És akkor azt mondtam, „ja, értem, ilyet én is akarok”.

– Prózáiban az aktuálpolitikát kerüli, illetve nem úgy politizál, amint az a köznapi értelemben él a köztudatban. A mostani műsor jellege előtérbe hozta a szerző politizáló énjét is?

– Nem, a kettőnek semmi köze egymáshoz. Ahogy a szépirodalmi szövegeimben sincsen „politika”. Ebben az estben is elvétve akad közélet. A társadalmi szerepvállalásaimat és az alkotói énem produktumait el tudom választani. És el is akarom.

– Immár több mint 70-szer állt stand-up pódiumra. Íróként, költőként hozott-e valamilyen hasznot ez a fajta kihívás? Nyilván nem anyagiakra gondolok, hanem szerzőként kamatoztatható tapasztalatokra.

– Hogyne. E miatt az est miatt értettem meg apámat, az örökké színpadra vágyó, színészi létet áhító ember motivációit. Az Egy életem miatt másképpen írtam meg az Apám üzent című nagyregényemet. Mekkora kegyelem ez!

– Van-e esetleg valamilyen előzetes üzenete az erdélyi közönségnek?

– Szeressük egymást! Még ha néha nehéz is. Sokat járok Erdélybe, a Partiumba. Fontos, hogy megtanuljuk becsülni, érteni, mennyire nem vagyunk egyformák. Elég az álságos „magyaros” egyformaságból! Erdély hatszáz éve önálló világ, és mégis testvérek vagyunk. Merjünk mások lenni. Abban rejlik a megértés. És egy sírós-nevetős est ebben segíthet.     

– Köszönöm szépen. Nagy érdeklődéssel várjuk az október 23-i estet.