Vincze Loránt: A brüsszeli döntéshozók nagy része elszakadt a valóságtól

Az RMDSZ európai parlamenti képviselőjével eredményeiről, a gazdák által megkongatott vészharangról, Európa állapotáról és a szélsőségesség veszélyeiről beszélgettünk.

– Közel öt év telt el azóta, hogy az Európai Parlamentben képviseli az erdélyi magyarokat. Hogyan összegezné ezeket az éveket?

– Azzal a meggyőződéssel dolgoztam, hogy a romániai magyar közösség javára kell hasznosítanunk minden intézményt, minden kapcsolatot és minden eszközt. Európai parlamenti képviselőként tulajdonképpen a FUEN élén és a Minority SafePack kisebbségvédelmi kezdeményezés koordinátoraként korábban megkezdett utat folytattam új eszköztárral. 

Közösségünk és sajátos problémáink európai megismertetése számos alkalommal került terítékre, illetve az Erdély fejlesztését szolgáló európai források bemutatása is fontos volt – ezt szolgálta a Startoljunk rá! körút és kiadványok. Munkatársaimmal, az RMDSZ-szel szorosan együtt dolgozva a 

brüsszeli és az erdélyi kollégákkal, a nemzeti összefogás részeként a Fidesz és a KDNP képviselőivel, hasznosítva az Európai Néppárt képviselőcsoporti tagságunkat, a FUEN kisebbségi ernyőszervezetben rejlő érdekérvényesítési lehetőségeket, sikerült előrelépést elérnünk több területen.

– A kisebbségvédelem volt munkája középpontjában. Itt milyen előrelépésről beszélhetünk, hiszen továbbra sincs uniós kisebbségvédelmi törvény?

– Az Európai Parlamentben sikerült háromnegyedes többséget állítani a Minority SafePack és az európai kisebbségvédelem ügye mögé. De ugyanekkora támogatottságot élvezett 2023 áprilisában az a jelentésem is, amely kimondja, hogy a Kisebbségvédelmi Keretegyezményt és a Nyelvi Chartát az uniós jogrend részévé kell tenni. Az Európa Tanács a saját eszközeivel élen jár, az EU meg sehol sincs. Viszont ha átemelnék ezeket az egyezményeket az uniós jogrendbe, onnantól kezdve már nem lennének kijátszhatóak, nem ajánlások, hanem kötelező érvényű dokumentumok lennének, be nem tartásuk pedig szankcionálható lenne.

Azt is fontos megemlíteni, hogy a kérdésben korábban igencsak megosztott Európai Néppárt frakciót teljes egészében sikerült magunk mellé állítanom ebben a kérdésben. Ma már minden tőlem jövő kisebbségvédelmi javaslatot egyöntetűen támogatnak. Ez sem volt könnyű meccs, de sikerült megnyerni. 

Ma egyértelműen az RMDSZ számít az európai kisebbségvédelem zászlóshajójának Európában. A Kisebbségi Intergroup elnökeként is ezt erősítettem. És az is egyértelmű, hogy ezt a munkát senki nem folytatná, ha mi nem vagyunk ott. 

– Az Európai Bizottság 2021-ben úgy döntött, hogy nem indít jogalkotást a kisebbségi kérdésben. Mi ennek az oka? 

– A döntés azért volt különösen álságos, mert megválasztása előtt Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke személyesen ígérte meg nekem, hogy támogatni fogja a kezdeményezést. Csak ott tudunk eredményeket elérni, ahol jelen vagyunk – az EP-ben ketten képviseljük az erdélyi magyarokat, és ott sikerült eredményt elérni. Az Európai Bizottságban viszont nincs és várhatóan nem is lesz erdélyi magyar, mint ahogy az állam- és kormányfők között, az Európai Tanácsban sem. De nem adtuk fel, Luxemburgban, az Európai Unió Bíróságán támadtuk meg a döntést, idén várhatóan ítélet fog születni.

Amikor belevágtunk, tisztában voltunk vele, hogy ez egy járatlan út, és magunknak kell kitaposnunk. Megyünk előre, és közben új lehetőségeket keresünk. Ezt célozza az a március elején szervezett konferencia, amelyre a FUEN elnökeként Európa vezető, kisebbségvédelemmel, kisebbségi jogokkal foglalkozó kutatóit, professzorait, jogászait hívtam el Brüsszelbe. 40 szakértővel közösen vitattuk meg a kitörési lehetőségeket. Ez a csoport hamarosan javaslatcsomagot dolgoz ki.

– Térjünk vissza Ursula von der Leyenre. Ez volt az oka annak, hogy az RMDSZ nem támogatta az Európai Néppárt márciusi kongresszusán, hogy ő legyen a csúcsjelöltjük?

– Igen, ez volt a legfontosabb ok, de a nagy európai válságok: a járvány, a migráció, illetve az ukrajnai háború rossz kezelése is csapatkapitányként az ő számlájára írható. Emellett a nagy zöldítési lendületben is azt láttuk, hogy nem az európai polgárok érdekei a legfontosabbak az általa vezetett Európai Bizottság számára, a tüntető gazdák nyomására most egyszerre nyomja a kéziféket és a motorféket a Bizottság. Egyébként nem mi voltunk a Néppártban az egyetlenek, akik nem támogattuk őt a kongresszuson, a mostani győzelme tulajdonképpen egy kudarccal ér fel, és ez nem sok jót jósol neki a jövőre nézve. Ha visszaemlékezünk, öt évvel ezelőtt sem az EPP csúcsjelöltje lett végül a Bizottság elnöke. 

– Melyek voltak azok az erdélyi témák, amelyekre felhívta Európa figyelmét?

– Javaslatomra a székelyföldi tanácselnökök petíciót nyújtottak be a medvetámadások témájában, ennek eredményeként kezdeményezésemre a Petíciós Bizottság küldöttsége Székelyföldre látogatott, majd jelentésében a megoldást elősegítő javaslatokat fogalmazott meg. A parlament nagyvadakkal foglalkozó munkacsoportja a farkasok mellett kérésemre elkezdett a medvékkel is foglalkozni, ennek eredménye egy parlamenti határozat lett. Kevesen értik, de ahhoz, hogy Romániában hosszú távú megoldás szülessen a medvekérdésben, szükséges, hogy arra az Európai Unió is rábólintson. Ezért fontos foglalkozni ezzel az üggyel, és nyilván az a szerencsés, ha nem a fotelből döntenek róla a döntéshozók, hanem helyszíni ismeretek birtokában. 

Az úzvölgyi összetűzéseket, a stadionokban tapasztalható gyűlöletbeszédet, a visszaszolgáltatások kérdését szintén felvetettem. Strasbourgban kihasználtam Klaus Iohannis román elnök látogatását arra, hogy szembesítsem őt és egyúttal az európai vezetőket is azzal a megengedhetetlen gesztusával, amikor a magyar nyelvet megcsúfolta, politikai ellenfelei lejáratására használta. Az egész közösségünket megsértette akkor a „Jó napot kívánok”-kal, és ezt nem felejtjük el neki, még akkor sem, ha évek óta kerülte a szembesítést.

Arra is figyeltem, hogy történelmünk és kultúránk is ismertebbé váljon Európa fővárosában. Bemutattuk A székelység története angol kiadását, filmmel, fotókiállítással emlékeztünk meg a marosvásárhelyi fekete márciusról, vendégünk volt Visky András, aki bemutatta a romániai magyarság legsötétebb időszakát dokumentáló Kitelepítés című kötetét, megismertettük a Székelyföldi Legendáriumot és – ez egészen friss, ezen a héten történt – a Székelyföld 1000 arca kisfilmeket és kötetet. Arra is büszke vagyok, hogy Dávid Botond erdélyi fotóművész népviseleteket bemutató projektje, a Geofolk felterjesztésem nyomán kapta meg az Európai Polgár díjat.

– A mezőgazdaság, úgy tűnik, az egyik legfontosabb európai témává növi ki magát. Milyen esélyei vannak a gazdáknak az unió döntéshozóival szemben?

– Egyre inkább úgy érzem, hogy az erdélyi gazdák érdekeinek képviselete külön odafigyelést igényel. A mandátum első felében azon dolgoztunk, hogy őrizzük meg a kis- és közepes gazdaságoknak és a fiatal gazdáknak járó támogatásokat – ezt az EPP hathatós segítségével sikerült elérni. Aztán a közös agrárpolitika (KAP) keretében elérhető támogatásokat ismertető körúton mintegy kétezer erdélyi gazdával találkoztam személyesen, és a velük folytatott beszélgetések egyértelművé tették számomra, hogy hatalmas gondok vannak. Óriási a bürokrácia ezen a téren, márpedig az nem reális elvárás, hogy a gazdák, miután egész nap a földeken dolgoznak, még órákat töltsenek a jelentések, elszámolások megírásával, mint ahogy az is abszurd lenne, hogy könyvelőket, titkárokat alkalmazzanak. Másrészt olyan támogatásokra van szükség, amelyek méltó életfeltételeket biztosítanak a gazdáknak, magyarul: érje meg nekik. A mezőgazdaság nem szociális kérdés, az európai élelmiszer-ellátás egésze kerülhet válságba, ha nem változnak a dolgok. Harmadrészt el kell törölni a keleti és nyugati támogatások közti egyenlőtlenségeket, ugyanannyi munkáért ugyanannyi támogatás járjon! Ezeken a strukturális problémákon felül két válsághelyzet is van, mindkettőt az Európai Bizottság okozta. Az egyik a zöldítési program, amely nagyon gyakran figyelmen kívül hagyta nemcsak a gazdák érdekeit, de úgy általában a józan észt is, a másik pedig az ukrajnai termékek vámmentessége, amely nagyon levitte a hazai gabona árát. Most úgy tűnik, sikerül valamennyire megfékezni mindkét tényező negatív hatásait, de nyilván jobb lenne, ha ezek a döntések eleve meg sem születtek volna. Ezt én először az Európai Néppárt egyik politikai közgyűlésén vetettem fel tavaly májusban. Érthető a gazdák felháborodása, elkeseredettsége, és fontos, hogy olyan emberek hozzanak szakpolitikai döntéseket, akik értenek hozzá. Meggyőződésem, hogy a gazdák érdekében végzett munkát folytatni kell, a hátrányukra tervezett új szabályozásokat el kell utasítani.

– Egyébként milyen állapotban van ma az Európai Unió? Más területeken is tapasztalható hasonló fejetlenség?

– Egy politikai rendszer működésének a legjobb fokmérője mindig az emberek. Ha a polgárok elégedettek, az azt jelenti, hogy a rendszer jól működik. Nos, a polgárok jó része nem elégedett. Az erdélyi magyarok kifejezetten nem azok. És ennek van oka bőven, hiszen mindannyian többet és mást vártunk az Európai Uniótól. A beígért nagy gazdasági fejlődés elmaradt, és az Európai Unió nem egyenrangú partnerként és értékteremtő közösségként tekint ránk, hanem olcsó munkásként és jó fogyasztóként. Joggal érezhetjük úgy, hogy megpróbálnak kihasználni bennünket. Továbbra is úgy érezzük, kettős mérce érvényesül, még mindig nem vagyunk teljes jogú Schengen-tagok, és azt sem nézzük jó szemmel, hogy Magyarországot állandóan vegzálják. Azokról a kísérletekről, amelyek arra irányulnak, hogy mi, kelet-közép-európaiak cseréljük le értékrendünket valami tőlünk egészen idegenre, jobb nem is beszélni.

A brüsszeli döntéshozók nagy része elszakadt a valóságtól, nincs kapcsolatuk a hétköznapi emberekkel, nem értik őket, sem azt, milyen hatással lehet egy-egy elhibázott döntés rájuk.

Az Európai Parlament is egyre gyakrabban dogmatikus kinyilatkoztatások színtere, ahol a többség hajlamos a döntéseket baloldali és zöldideológiák mentén meghozni. Meggyőződésem, hogy a döntések meghozatalakor a polgárok és Európa érdekeit kell szem előtt tartani, a józan észre kell hallgatni, és el kell utasítani azokat a javaslatokat, amelyek ártanak a polgároknak.

A jó hír azonban az, hogy nem kell az Európai Uniót lecserélni valami másra, hiszen mi annak szerves részei vagyunk, csak meg kell változtatnunk: új vezetésre, új szemléletre és új lendületre van szüksége. Június 9-e az egyetlen alkalom, amikor ezt megtehetjük. Olyan vezetőkre van szükség, akik képesek józan, megfontolt és észszerű döntéseket hozni. Ezt várják el a polgárok, ez kell ahhoz, hogy a magyarok győztesei, ne pedig vesztesei legyenek a következő évek változásainak. 

– Az előrejelzések a szélsőséges erők előretörését mutatják Európában, de nálunk még inkább. Hogyan viszonyul ehhez?

– A mi igazi ellenségünk a román nacionalizmus és a magyargyűlölet. A nacionalizmus számos arcot tud ölteni. Ott van a parlamentben, amikor a román képviselők Székelyföld létét és ezáltal a magyarság közösségi létét tagadják. Ott van a kormányhivatalokban és az igazságszolgáltatásban, aminek például a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc római katolikus iskola többször is az elszenvedője volt. De a közbeszédbe mindennap az AUR és Şoşoacă pártja hozza be. Ők a magyar közösség ellenségei, és reális veszélyt jelentenek, gyakorlatilag a második legnagyobb politikai erőt képviselik Romániában. Ők biztosan ott lesznek az Európai Parlamentben, a választások után megerősödve fogják folytatni a munkát ellenünk – itthon és Európában is. Nekünk is ott kell lenni, fel kell vennünk velük a harcot mindenhol. Örvendetes, hogy a magyar politikai szervezetek összefogtak, de minden a közösségen múlik. Bízom benne, hogy együtt győzni fogunk. (X)