Virágok szelíd uralma

Üvegen, kerámián, kazettára festve, szárított csokorban „lélegző” virágok és női szemnek kedves ékszerek teremtettek szigetet a szépségnek a marosvásárhelyi Lorántffy Zsuzsanna Egyesület székházában.

Üvegen, kerámián, kazettára festve, szárított csokorban „lélegző” virágok és női szemnek kedves ékszerek teremtettek szigetet a szépségnek kedd délután, a marosvásárhelyi Lorántffy Zsuzsanna Egyesület székházában. A városnapok rendezvénysorozatába illeszkedő hagyományos tárlatnyitón négy helyi alkotó – Mózes Katalin, Albert Olga, Bedő Éva, Ábrán Judit – művészi világába nyerhettek betekintést a jelenlevők. A nagyérdeműt Incze Vanda rövid művészettörténeti áttekintővel igazította útba. Többek között megtudhattuk, hogy üvegfestéssel már az ókori egyiptomiak is foglalkoztak, a főként protestáns templomok festett fakazettás mennyezetei pedig az örök reményt, az emberi boldogságot sugallták a felpillantónak –, majd alkotó és befogadók közvetlen párbeszédévé alakult az együttlét.

– Nyugdíjas éveimben vált kedvenc időtöltésemmé az üvegfestés. Nemigen tudom, mit mondhatnék róla – szabadkozott a művészetét egyszerű hobbinak tekintő, halk szavú művész, Mózes Katalin, aki nemcsak virágokat kelt életre az üvegen, pávamotívumos alkotása, illetve a Klimpt-féle Életfa reprodukciója is maradandó vizuális élményt kínál.

– Most jöttem rá, hogy kerámiára festve szebb a látvány, mint az üvegen. Csakhogy ahhoz nemigen lehet kapni alapanyagokat – magyarázta az alkotó.

Albert Olga 1997-ben kezdte el kiállítani bútorokra, szószékekre illő, illetve mennyezeti kazettáit. Torockói, gyergyói, homoródalmási motívumokat fest, ezúttal bemutatott alkotásain Kolozsvár környékéről származó formavilág kel életre.

– Nem tudnám megmondani, melyik a kedvenc motívumom. Ezzel is úgy vagyok, mint a virágokkal. Azok között sem válogatok, még azoknak a parányi növénykéknek is örvendek, amelyeket legtöbbször észre sem vesznek az emberek – mosolyodott el a kazettafestő.

Bedő Éva négy-öt éve kötött szorosabb barátságot a növényekkel, a marosvásárhelyi tárlatlátogatók körében bizonyára ismert Marton Erzsébettől tanulta meg a préseltvirág-készítés művészetét.

– Az itt látható gyűjtemény több mint 90 százalékban idei virág, majdnem mindet tavasszal szedtem. Sohasem festem meg a virágaimat, vegyileg nem avatkozom bele a folyamatba, ahogy szárad a növény, úgy dolgozom vele. Én nem készítek tájképeket, mint Matyó néni, nem varázsolom el, inkább meghagyom viráglétükben a virágokat – magyarázta a fiatal, törékeny nő, aki leginkább azt szereti a préseltvirág-készítésben, hogy megnyugtató, és csak akkor nyúl a növényekhez, csak akkor „virágozik,” ha teljesen nyugodt.

Ábrán Judit még kislányként szeretett bele az ékszerekbe, amikor édesanyja magyarországi barátnője bevitte egyszer egy ottani ékszerboltba. Az idők során eltávolodott régi szenvedélyétől, az egészségügyben választott szakmát, de három éve egy barátnője hatására visszatalált a gyerekkori álomhoz.

– Tudatosabban december óta foglalkozom az ékszerekkel, idén áprilisban pedig régi szenvedélyemből hivatás lett. Nagyon szeretem párosítani a kristályt a gyönggyel, szerintem a kettő kiemeli egymást. Leginkább a barnás és zöldes árnyalatok állnak közel hozzám – mutatta be kincseit a fiatal művész, akinek ez az ötödik kiállítása, és az utóbbi időben a ruhadíszítés gondolatával is kacérkodik.