Virágvasárnapi passió

Marosvásárhely központjában virágvasárnapról virágvasárnapra megelevenedik Jézus keresztre feszítésének és feltámadásának története. A kereszténység legnagyobb ünnepére való felkészülést idén is segíti a passió, amelyet minden évben egy fiatal közösség ad elő. A Színház téri amfiteátrumban megtekinthető misztériumjáték születéséről, fejlődéséről Molnár Margit szervezővel beszélgettünk.

– A passiójáték gondolatát öt évvel ezelőtt egy szentegyházi fiatalember, Tankó Levente hozta el egyetemistaként Marosvásárhelyre. Szülővárosában korábban részt vett a szenvedéstörténet bemutatásában, és úgy érezte, jó lenne ezt itt is megvalósítani. Akkoriban nevelő voltam a Szent Imre Kollégiumban, ahol Levente diákként lakott, így velem is megosztotta elképzeléseit, én meg örömmel csatlakoztam a kezdeményezéséhez – idézte fel a kezdeteket a Gyergyószárhegyről származó fiatal nő, aki színészi végzettségével nemcsak lelkiekben, hanem szakmailag is támogatni tudta a misztériumjáték színrevitelét. Mosolyából nyugalom áradt, miközben az első bemutató előzményeiről beszélt.

 

A szív gondolatából

– Laikus kezdeményezésként, pusztán a szív vágyából indult az egész. Amikor szereplőket toborozva először meghirdettük a diákok körében a misztériumjátékot, csak egyetlen fiatal jelentkezett, aki végül nem is játszott a passióban. Ezt gyakran elnevetjük. Az egyházi képviselők, Papp László, a Szent Imre Kollégium lelki vezetője és az egyetemi lelkészséget vezető Jakabos Barnabás viszont az első szóra felkarolta az ügyet. Oláh Dénes főesperes is a legelejétől mellénk állt, helyszínt biztosított a misztériumjátékhoz, így az első két évben a Deus Providebit Tanulmányi Ház udvarán mutattuk be. Levente az egyetem elvégzése után hazatért a szülőhelyére. A tavaly, utolsó éves egyetemistaként, látta, hogy nem tud már akkora részt vállalni a szervezésből, mint az előző években. Megkérdezte, vállalom-e nélküle is a misztériumjáték megszervezését. A szívügyemnek éreztem a szolgálatot, jelen voltam a születésénél, alakulásánál, láttam, milyen sok kegyelem fakadt belőle az évek során. Úgy éreztem, kár lenne, hogy elmaradjon – ezért belefogtam így is. Akkor már a Marosvásárhelyi Imádság Háza alkalmazottja voltam. Ez egy ökumenikus hely, ahol különböző felekezetekhez tartozó keresztények együtt imádkoznak. Az Imádság Háza vezetője is nagyon nyitottan fogadta a kezdeményezést, mi több, megengedte, hogy a munkaidőmben is foglalkozzam vele. Az idén az Imádság Háza már teljesen felvállalta a passió főszervezői feladatait – ez a lelki támogatás, imaalkalmak és tanítások mellett jogilag és anyagilag is nagy segítség –, a Keresztelő Szent János-plébánia és a Mustármag közösség pedig társszervezőként továbbra is mellettünk áll.

– Milyen volt az első passió, és milyen irányban alakult, változott az évek során?

– Ha sorba vesszük az eddigi négy előadást, nagyon szép fejlődési ív látszik kirajzolódni. Évről évre igyekeztünk pótolni a hiányosságokat. 2014-ben mindössze egy hangfalat állítottunk fel a Deus Providebit Ház udvarán, és előtte állva valaki felolvasta a misztériumjáték szövegét – azóta ez már felvételről hangzik el, komolyabb hangtechnikával dolgozunk. A második előadás után jöttünk rá, hogy azon a helyszínen kevesen látják jól a cselekménysort. Akkoriban készült el az amfiteátrum a Színház téren, és úgy gondoltuk, ez az a tér, amelybe tökéletesen bele lehet álmodni a misztériumjátékot. Így, persze, az egészet hivatalosabbá kellett tenni. A Városházától meg is kaptuk a szükséges engedélyt. Az első két előadást száz-kétszáz néző követte végig, harmadszorra sem számítottunk sokkal nagyobb létszámra, ezért meglepődtünk, amikor közel ezren jöttek el. Az érdeklődés a tavaly sem csökkent. A legfontosabb azonban az, ahogy a passióban részt vevő fiatalok számára évről évre egyre fontosabbá vált a lelki felkészülés, az evangéliummal, a Jóistennel való találkozás. Így ők talán még a nézőknél is nagyobb ajándékot kapnak ezáltal.

– Hogyan zajlik a szereplők lelki és szakmai felkészítése?

– Már az első évben megszületett az igény arra, hogy a történet és a háttér mélyebb megértéséhez találjunk egy alkalmat az elcsendesülésre, a lelki felkészülésre. A Mustármag közösségnek van egy elvonulásra alkalmas helye egy kis kápolnával Sóvárad fölött. Oda szoktunk elmenni a szereplők többségével az előadás előtti napokban. Ilyenkor együtt vagyunk imádságban, keresztutat végzünk, és igyekszünk átadni minden, az előadással kapcsolatos részletet a Jóistennek. Ami a gyakorlati oldalát illeti, letisztázunk egyes jeleneteket, és elkészítünk bizonyos kellékeket, a katonák lándzsáit, a töviskoszorúkat. A jeruzsálemi bevonuláshoz szükséges zöld ágakat is mindig ilyenkor vágjuk az erdőből.

 

Nincs kisebb és nagyobb szerep

– Színészként mit tudtál hozzátenni a misztériumjáték megjelenítéséhez? 

– A szakmai tudásomat. Igyekszem gyakorlati tanácsokkal megkönnyíteni a szerepek átélését. A nézők szempontjából közelítve az előadáshoz, odafigyeltem a láthatóságra, a jelenetek megszerkesztettségére, a helyszínek megtervezésére. Törekedtem rá, hogy az előadás jelrendszerét könnyen befogadhatóvá, következetessé, érthetővé tegyük. 

– A szerepek elosztása hogyan, mi alapján történik?

– Az utóbbi évekre kialakult, hogy az első találkozásaink főként arra irányulnak, hogy megismerkedjünk egymással, megtaláljuk a közös víziót. A szolgálatra vállalkozók megfogalmazhatják ez idő alatt, hogy miért jöttek, mi az a vágy, amelyet találkoztatni szeretnének Jézussal. Ezáltal elindulnak egy személyes belső úton Istennel. Közben a színházi eszköztáruk kialakítása, gazdagítása is elkezdődik, koncentrációs és lazító gyakorlatokat végzünk, odafigyelünk a térben való elhelyezkedésre. Megkérdem tőlük, melyik szereplővel szeretnék ebben az évben bejárni a szenvedéstörténetet. Csak ezután kapják meg a szerepeket, amelyeket imádkozva, a színházi szempontokat is szem előtt tartva osztok ki. Nincs kisebb vagy nagyobb szerep, mindenik a Jézus Krisztussal való személyes találkozásról szól. Ezt a fiatalok is érzik, tudják, így nyitottan fogadják a szerepeket. Nagyon munkálkodik bennük Isten, ez évről évre jobban érzékelhető.

 

Lelki közösség született

– Mennyien szoktak részt venni a misztériumjátékban?

– A passió ebből a szempontból is kinőtte magát. Míg az első szolgálatra csak 30-an jelentkeztek, ma már 70 fiatal is együttműködik. Az évek alatt kialakult egy igazi passiós közösség. A szerepek alakítása mellett sokan különböző felelősségeket is vállalnak már: díszletes, jelmezes, kellékes feladatokat. A médiával való kapcsolattartásért is felel valaki. A szereplők mellett ott vannak a technikusi munkát végzők, a hangosítók.

– Ezek szerint többen visszajárók.

– Van olyan fiatal, aki öt évvel ezelőtt középiskolásként kezdte a passiót, és most utolsó éves egyetemista. Azok, akik a kezdetektől jelen voltak, most már a szervezésben is tudnak segíteni. A tavaly három fiatalt kértem fel erre magam mellé, idén már ötöt. Tankó Levente is eljön játszani, a főpap egyik emberét alakítja. Ugyanakkor mindig vannak új résztvevők is, idén éppen húszan.

– Kizárólag egyetemisták vesznek részt a misztériumjátékban?

– Vannak középiskolások és fiatal dolgozók, rezidens orvosok. A legfiatalabb szereplő 16 éves, a legidősebb 31.

– Mit tudhatunk a misztériumjáték forgatókönyvéről?

– A mi játékunk azt az ívet követi, ahogyan Jézus Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának története a Szentírás lapjain megjelenik. A jeleneteket a négy evangélium valamelyikéből merítve, az ott elhangzó mondatokat felhasználva alkotjuk meg. Minden évben vannak új gondolataink arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne még szemléletesebben bemutatni az eseményeket. Sajnos korlátok közé szorít, hogy hány ember vállalkozik a szolgálatra. Amíg nincs több férfiszereplő, hiába is szeretnénk, nem tudjuk láttatni a farizeusok közötti feszültséget, vagy a Jézus és a vele keresztre feszített két bűnös jelenetét. Az első évben – talán a felkészülésre szánt idő szűke miatt is – Jézus halálával lezárult az előadás. Rá egy évre Levente kezdeményezte, hogy a szentegyházi példára a misztérium- játékban legyenek benne a feltámadás és a pünkösd jelenetei is. Azóta is megőriztük ezt az ívet, hiszen a feltámadás valósága nélkül, ahogy a Szentlélek ajándéka nélkül sem lenne teljes a történet.

Jézus szenvedéstörténete március 25-én, virágvasárnap 17 órakor látható Marosvásárhelyen, a Színház téri amfiteátrumban.