Virtuális éjszakák nyomában
2015-05-19 14:59:53
- Nagy Székely Ildikó
A pattanásos arcú, barna pulóveres fiatalember egy lakótelepi üzlet ajtajánál őrködött, akár egy szavakba kérezkedő, kimondatlan gondolat.
A pattanásos arcú, barna pulóveres fiatalember egy lakótelepi üzlet ajtajánál őrködött, akár egy szavakba kérezkedő, kimondatlan gondolat. Mindegyre megállította a jövő-menőket, 5 lejt kért tőlük buszjegyre, hogy hazamehessen a Maros menti faluba, amit meg is nevezett. A sokadik visszautasítás után fordult felém. Azt mondta, ellopták a pénztárcáját, azért van szüksége segítségre. Nem volt ellenére a kérdezősködés, nagy lendülettel tárta elém történetét.
– Négy éve költöztem ki nagyanyámhoz. Azelőtt itt laktam a városban a szüleimmel, de aztán anyám lelépett egy illetővel, akit az interneten ismert meg. Kiment vele Németországba dolgozni. Teljesen váratlanul történt az egész. Egy héttel azelőtt még azt terveztük, hogy ki kellene festeni a lakást, aztán egyszer csak ott állt anyám az ajtónál, indulásra készen, utazótáskával a vállán. Apám ettől egészen lerobbant. Igaz, vele már korábban is voltak gondok, nem is tudom, mióta nem dolgozik. Az ital és a játékgépek vitték csődbe.
– Hány éves voltál, amikor édesanyád elment?
– Tizenhét. Hatévesen kezdtem az iskolát, így akkoriban végeztem a tizenkettediket. Közeledett a ballagás, és nekem még arra sem volt pénzem, hogy kifizessem a bankettet. Végül az osztály tette ki a részemet.
– Sikerült leérettségizned?
– Nem mentem vizsgázni. Azt terveztem, hogy munkát keresek, pénzt gyűjtök, aztán én is lelépek valamerre. Nem számít, merre, csak el innen. Anyámhoz nem készültem, rá nagyon haragudtam, és különben sem tudtam, merre kóborol, nem adott életjelt magáról. Apám nem bírta sokáig nélküle. Egy nap ott találtam leesve a fürdőben. Bevett egy csomó nyugtatót, alig tudták megmenteni. Hetekig feküdt a pszichiátrián. Egyedül maradtam otthon. Nem volt miből fizetnem a számlákat. Először a gázt vágták le, aztán a villanyt. Akkor határoztam el, hogy kiköltözöm falura nagyanyámhoz. Ő 86 éves, de még jól bírja magát, tesz-vesz a ház körül, a boltba is elmegy, ha kell. Örült nekem, még az internetet is beköttette a kedvemért. De nála sem találom a helyem, napközben, ha tehetem, bejövök a városba. Nem is ismerek sok mindenkit a faluból. Itt viszont sok ismerősöm van. Néha megkérnek, hogy javítsak meg valamit a lakásukban, abból jön egy kicsi pénz. Meg a sport-fogadóirodába is el-eljárok. Többen összetesszük a pénzt, de eddig még egyszer sem volt szerencsénk.
– Nem próbáltál állást keresni?
– Minden reggel úgy kelek fel, hogy mindenképpen kerítek valamit, de aztán valahogy mégsem jön össze. Reklámújságokat is szoktam venni, azok tele vannak álláshirdetésekkel, de a legtöbb helyen kérik a tapasztalatot, az pedig nekem nincs. Az az igazság, hogy az iskolában nem törtem össze magam a tanulással. Diákkoromban viszont volt munkám, hétvégenként egy internetkávézóban dolgoztam. Nagyon szerettem ott lenni, főleg éjszaka. Sok haverem jött játszani, és amikor nem volt más dolgom, beültem én is közéjük. Counter Strike-oztunk, GTA-ztunk. Néha bejött egy-két szipós is, de sohasem balhéztak. Ha telt ház volt, továbbálltak, ha pedig volt üres hely, megengedtem, hogy leüljenek és szundítsanak egyet a széken. Aranyéletem volt azon a helyen. Valami hasonló állást szeretnék, de ma már mindenkinek van otthon számítógépe, bezártak az internetkávézók.
– Miből élsz?
– Nagyanyám nyugdíjából. Nincsenek nagy igényeim, a zsíros kenyér is elmegy ebédre, ha nincs más. Néha elmegyek halászni, egyszer-kétszer a víkendtelepi csónakázónál is próbálkoztam. De tudom, hogy ez nem megoldás, szeretnék továbblépni, megállni a saját lábamon. Nagyanyám sem él, míg a világ. Azt fontolgatom, hogy beiratkozom valamilyen tanfolyamra, talán pincér- vagy szakácsképzőbe. Az ott szerzett tudással külföldön is jól boldogulnék.
– Édesapáddal tartod-e a kapcsolatot?
– Néha beszélünk telefonon. Otthon van, vegetál. Hamarosan betegnyugdíjazzák, úgy tudom.
Beszélgetésünk végén azt is elárulta, hogy nem lopták el a pénzét, lottót vett belőle. Őszintesége megért 5 lejt. Nadrágzsebébe gyűrte, aztán enyhén imbolygó léptekkel indult tovább. Talán valóban hazafelé.
