A virtuális terápia segíthet a depressziósokon

Javíthatja a depressziósok állapotát egy új virtuális terápia, amelynek lényege, hogy a páciens saját magát vigasztalja meg két online alteregója révén – állítják szakemberek a British Journal of Psychiatry Open című folyóiratban közölt tanulmányukban.

A University College London, a katalán Institució Catalana de Recerca i Estudis Avancats és a Barcelonai Egyetem kutatói most először tesztelték a technológiát mentális egészségi problémákkal küzdő páciensek bevonásával.

A vizsgálat 15 páciens, tíz nő és öt férfi részvételével készült, akik depresszió miatt álltak kezelés alatt. Az alanyok fejére headsetet helyeztek, amely először a felnőtt online alteregójukat (avatár) vetítette ki egy virtuális tükörbe. A páciensektől azt kérték, hogy mentálisan azonosuljanak az avatárral, amely pontosan lemásolta a mozgásukat. Ezután megjelent a tükörben egy síró gyerek alakja, és az alanyok azt a feladatot kapták, hogy próbálják megnyugtatni a kicsit. A páciensek azt mondták a gyereknek, hogy idézzen fel egy boldog emléket és gondoljon valakire, aki szereti őt. Ezután a szakemberek kicserélték a headsetet, és a páciensek immár a kisgyerek „testében” tértek vissza a virtuális valóságba, ahol visszahallották saját megnyugtató szavaikat.

A tanulmányt vezető Chris Brewin szerint az eredmények nagyon ígéretesek és az alanyok „rendkívül erőteljesnek” írták le az élményt. A 23 és 61 éves kor közötti 15 páciens közül kilencnél csökkent a depresszió mértéke egy hónappal a próba után, és a kilencből négyen számoltak be „a depresszió súlyosságának klinikailag jelentős mértékű csökkenéséről”. A maradék hat páciens nem észlelt változást.

Egy avatáros „kezelés” hossza 45 perc, és az alanyoknak három ilyen élményben volt részük. Brewin úgy véli, hogy a kezelés hatása akár hónapokig is érezhető. „A szorongással és depresszióval küzdő emberek túlságosan kritikusak önmagukkal, amikor rosszra fordulnak a dolgok” – magyarázta a szakember.

Hozzátette: „ebben a vizsgálatban, azáltal, hogy megnyugtatták a gyereket, majd visszahallották a saját szavaikat, a páciensek közvetett módon magukat vigasztalták meg. A cél az volt, hogy megtanítsuk őket sokkal megbocsátóbbnak és kevésbé kritikusnak lenni önmagukkal szemben”.