Egyre nehezebb olvasásra szoktatni a tizenévesek népes táborát ott is, ahol a gyermekszobában roskadoznak a könyvespolcok. A televízió, a számítógép, s újabban az „okosnak” mondott telefon vonzóbbá vált a legszebb kiadású könyvnél is. Vajon hol mond csődöt az írott szó, a könyvek varázsa?
Szeretem, amikor minden ősszel a könyv fővárosa lesz Marosvásárhely, s a Nemzeti Színház roskadásig megtelik az erdélyi és magyarországi kiadók szebbnél szebb termékeivel. Olyan jó elbóklászni a standok között, kinyitni, megtapintani mindent, ami érdekel, és incselkedni, hogy melyik könyv legyen az, amely a szobafestéskor, lakásfelújításkor tett fogadalmak ellenére mégis bekérezkedik a táskámba. S hazaviszem, bár nincs már ahova tenni, de semmi egyébhez nem hasonlítható az érzés, hogy a birtokomba került, s bármikor elolvashatom. Természetesen meg kell tanulni válogatni, lemondani is, de nagyszerű dolog, hogy van amiből, s akármelyik könyv az enyém lehet. Kedvelem a könyvbemutatók hangulatát, s azt is, ha a szerző kézjegyét viselő kiadványt vihetek haza. Ilyenkor eszembe jutnak a hetvenes évek, amikor a Horizont, a Téka, a Tanulók könyvtára stb. sorozatok egy-egy újabb kötetének a megjelenésére vártunk, s egyetemi hallgatóként a Kolozsvár főterén levő könyvüzletből sikerült egy lexikont megvásárolni az egyhavi költőpénzemből. Magyarországi útjainkról pedig ruhák közé, az ülés alá rejtve hoztunk át a határon egy-egy tiltott könyvet, amit jó volt éjszakákon át olvasni, majd ismerősöknek kölcsönadni, ahogy ők is átadták azt, amit nehezen beszereztek.
Manapság szülőként és nagyszülőként a mese- és ifjúsági könyvek összehasonlíthatatlanul nagyobb választékával szerezhetünk örömet gyermekeinknek, unokáinknak. Sok családban mesét hallgatva alszik el a kisgyermekek többsége, s az ötletes képeskönyveket kedvére forgathatja, színezheti. És mégis, ahogy kamaszodni kezdenek, valami elszakad bennük. Egyre nehezebb olvasásra szoktatni a tizenévesek népes táborát ott is, ahol a gyermekszobában roskadoznak a könyvespolcok. A televízió, a számítógép, s újabban az „okosnak” mondott telefon vonzóbbá vált a legszebb kiadású könyvnél is. Vajon hol mond csődöt az írott szó, a könyvek varázsa? És miért áll üresen az elegáns iskolai bentlakás több ezer kötetet számláló könyvtára, ahol az intézetvezető rezignáltan vallja be, hogy a pedagógusi ösztönzés, biztatás ellenére sem olvasnak a fiatalok. Hogyan lehetne megnyerni őket egy-egy nekik szóló könyv bemutatására, s meggyőzni arról, hogy látszólagos statikussága ellenére a könyv a végtelen száguldásra nyújt lehetőséget, s a számítógépes játéknál jobban megmozgatja az észt, a fantáziát és a lelket is. Hogy az általunk megvásárolt könyveket legyen aki olvassa, gondozza, szeresse és megőrizze.
