A rektor kijelölésével lényegét tekintve véget ért a novemberben kezdődött választási folyamat a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen.
A rektor kijelölésével lényegét tekintve véget ért a novemberben kezdődött választási folyamat a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. A szenátus elnöke továbbra is Constantin Copotoiu professzor, a rektor Leonard Azamfirei egyetemi tanár maradt. A román főtanszékek mellé ezúttal sem alakultak meg az önálló magyar főtanszékek. Ki is kérte volna ezeket, amikor a marosvásárhelyi Táblabíróság 2014-ben jogerős ítéletben mondta ki, hogy az egyetem sokat bírált szervezési és működési szabályzata, a charta összhangban van a hatályban levő oktatási törvénnyel (?). A táblabírák azt a keresetet is elutasították, amely a felsőoktatás minőségét ellenőrző hatóság (ARACIS) azon rendelkezését kifogásolta, hogy a beteg és a diák kapcsolata csak román nyelvű lehet, kizárva ezáltal a magyar, illetőleg a kétnyelvű gyakorlati órák bevezetését. Holott az oktatási törvény ez esetben is az ellenkezőjéről rendelkezik. A főépület előcsarnokában megmaradt az egyetem alapításáról a történelmi valóságnak ellentmondó tábla, holott a Királyi Ház is a szándékos tévedés helyrehozatalát kérte.
Copotoiu Constantin szenátuselnök kihívója Benedek Theodora professzor volt, akinek a megválasztása mindössze négy szavazaton múlott. A volt rektornak, Leonard Azamfireinek még kihívója sem akadt. Sőt, szavazni sem kellett rá, mivel országos premierként nyílt pályázat során egy romániai és külföldi szakemberekből álló zsűri döntött az alkalmasságáról. A bizottságban az oktatásügy korifeusai, rektorkollégák mellett Gabriel Gurman, a Ben Gurion izraeli egyetem tanára és Kiss Róbert Gábor, a budapesti Semmelweis Egyetem professzora, a Magyar Kardiológus Társaság elnöke is részt vett.
Az új mandátumot szerzett rektor a beérkező javaslatok alapján fogja kiválasztani, hogy kikkel óhajt együtt dolgozni. Miután a régi-új játékosok között a lapok ennyire gördülékenyen ki lettek osztva, valószínűleg a „tájba” simul a dékánok megválasztása, s a dékánhelyettesi tisztségekre nagylelkűen megengedik, hogy magyar oktatók pályázzanak.
A visszarendeződés után, a magyar kezdeményezéseket a korábbi években határozottan elutasító, az adott szó be nem tartásáról elhíresült tisztségviselőktől mit várhatunk? Annak ellenére, hogy fő támogatójuk, a Victor Ponta vezette szociáldemokrata kormány már kikopott mögülük, az ARACIS viszont, amely látható módon eddig is az egyetem többségi vezetőségének a pártját fogta, már jelezte az érkezését. Eddigi megnyilvánulásai alapján kevés a valószínűsége, hogy a magyar tagozatra nézve kedvezően végződjön a látogatása. Ahogy annak is, hogy a volt elnökét újraválasztó szenátus korrigálná azt a korábbi döntését, amellyel az általános orvosi kar végleges akkreditációja ellenére is meghatározatlan időre elhalasztotta a főtanszékek megalapítását. Ami a magyar tagozat képviselőinek az egyetem vezetőségéből való kivonulásához vezetett. Most visszamennek, de lehet-e ezek után békét kötni úgy, hogy a visszaválasztott tisztségviselők ne változtassanak korábbi álláspontjukon?
