Vízimadarak (2.)

Dankasirály (Larus ridibundus)

37 cm. A leggyakoribb európai sirály. Mozgékony, élénk madár. Hegyes szárnyának első éle tiszta fehér. A kézevezők alsó fele sötétszürke. Csőre és lába kárminpiros. Nyáron a feje csokoládébarna, télen fehér, néhány feketés folttal. A fiatalok hátoldala és fejteteje barnásan foltozott, fehér farkukon fekete végszalag látható. A szárnyuk első éle hófehér. A röptük sokkal élénkebb, mint a nagy tengeri sirályoké. Szántáskor csapatokban kísérik az ekét, és nyomban elkapják a földből kiforduló pajorokat, rovarokat. Cserebogaras években a levegőben kapják el a rajzó cserebogarakat. 

A tengerpartokon és Európa belső területein gyakori. A nyílt tengeren ritkán, inkább a kikötőkben és tavak mentén látható. Mocsarakban, lápokon, tavak szigetein telepesen fészkel. Fészkét növények szárából és náddarabokból a talajra rakja. 2-3-4 változatos színű tojást tojik, három héten át költenek, egymást váltva. A fiókák 6 hét múlva kezdenek repülni. Kezdetben a tollazatuk barnás. Ebből a barnás álarcból télire csak egy fül mögötti sötét folt marad. 

A fej színezete segít távol tartani a verekedésre hajlamos szomszédok támadását. Költés idején sohasem halászik; ehelyett az ekét kíséri, összegyűjti a gilisztákat és az olyan rovarokat, amelyek a föld felszínére kerülnek. Számos bogarat kap el a levegőben. Vonuló madár. Európa északi és északkeleti területeiről déli-délnyugati irányba költözik késő ősszel. E madarak egy része a Balti- és Északi-tenger térségében, valamint Izlandon telel át. Más részük Kis-Ázsia és a Földközi-tenger partjain. Tél idején a nagyvárosok folyószakaszain is keresik az ennivalót. A kidobott ételmaradékokat is megeszik. 

Az érzékeny lelkű költőket sokszor foglalkoztatta a sirályok habfehér színe és könnyed légi lebegése. Most a világirodalomból idézem Vladimir Nazov (1876–1949) horvát költő sorait, aki a nyugat-európai hatásokat erőteljesen asszimilálja saját egyéniségéhez. 

A sirály

Hajnaltól szárnyal a két kék

síkság közt a szelekben, 

néma, s a szíve se rebben. 

Fortyog alatta a mélység. 

Zúg a gyümölcsfa a bérci

magasban, ring a virága –

ő sose hallja, s a zsálya

illata el sosem éri. 

Bódítja zúgva a hab. 

S megrészegíti szagával

lassan a só meg az alga. 

És ha lehullik a nap

sikoltó bánata szárnyal, 

elviszi távoli partra. 

(Eörsi István fordítása)

 

Szerecsensirály (Larus melanocephalus)

39 cm. Valamivel nagyobb és zömökebb, mint a dankasirály. A lába és csőre élénkpiros, a csőrön sötét gyűrű fut körbe. Nyáron az öregek feje koromfekete, és ez a feketeség a nyak aljáig ér. A szemgyűrűje fehér. Az öregek mindegyik évszakban felismerhetők tiszta fehér kézevezőikről. A fiatalok fekete (farki) végszegélye keskenyebb a dankasirályokénál. A kicsik és a nagyok viselkedése olyan, mint a dankasirályoké. Közép-Európában több helyen fészkel, viszont az igazi hazája Görögország és Románia tenger közeli tavai, valamint az ukrán partok kis szigetei. Ezen az utóbbi területen feledhetetlen látványt nyújtanak népes, sűrű telepei. Egyik szigeten 76.000 fészkét számolták meg. A költés idején ezt a madarat a törvény védi, mert főként szárazföldi rovarokkal él. A telet a legtöbb szerecsensirály a Földközi-tenger nyugati medencéjében tölti. 

 

Jeges sirály (Larus hyperboreus)

62-70 cm. A jeges és a sarki sirály tiszta fehér szárnyú, viszont a sarki sirály kisebb méretű. Az öreg jeges sirályok dolmánya halványszürke, kézevezőik fehérek. A lábuk húsvörös, sárga csőrükön piros folt látható. Az öregek szemgyűrűje citromsárga. Az elsőéves fiatalok világos sárgásbarnák, csőrhegyük sötét. A kétévesek fehérnek látszanak; a dolmányuk fokozatosan halványszürkévé válik. A jeges sirály hangja élesebb az ezüstsirályénál. Az Északi-sarkvidék sziklás partjain és szigetein költ. Néha elkóborol Közép-Európáig. 

Összeállította: Márton Béla