Tudom, hogy az egészségpolitikusok egyik kedvelt témája a vizitdíj, kórházi napidíj bevezetésének jótékony hatása az egészségügyre. Ha a lakosság többsége minden egyes alkalommal fizet a háziorvosi, szakorvosi és a kórházi ellátásért, akkor jobban fogja értékelni a korábban alulértékelt „közfinanszírozású” egészségügyi szolgáltatásokat.
Tudom, hogy az egészségpolitikusok egyik kedvelt témája a vizitdíj, kórházi napidíj bevezetésének jótékony hatása az egészségügyre. Ha a lakosság többsége minden egyes alkalommal fizet a háziorvosi, szakorvosi és a kórházi ellátásért, akkor jobban fogja értékelni a korábban alulértékelt „közfinanszírozású” egészségügyi szolgáltatásokat. Ezenkívül csak akkor fordul orvoshoz, ha valóban szükséges, ami tehermentesíti az egészségügyet. A számlák kiállítása átláthatóbbá teszi a rendszert, visszaszorítja a hálapénzfizetést – vélekednek.
Megértem egyes család- és szakorvosok s kórházvezetők örömét is, hisz a betegektől befolyó összegeket a rendelők, kórházak fejlesztésére használhatják. Ami azért csábító, mivel Romániában a „kedvező” jövő évi kilátások ellenére is a bruttó nemzeti összterméknek a négy százalékát fordítják az egészségügyre, míg a nyugat-európai térségben ennek a kétszeresét szánják erre a célra. Megértem a kormányt is, hisz a nemzetközi pénzintézetekkel aláírt szerződésnek tesz eleget, amikor ezt az intézkedést a jövő évtől (ahogy a 220-as törvény alkalmazási útmutatója megjelenik), bevezetik. Megértem a nemzetközi pénzintézeteket is, akik „csupa jót” akarnak Romániának, amikor a fejlett országok egy részében bevált szokás bevezetésétől teszik függővé az újabb hitelek folyósítását. Szóval megértek én mindenkit, csak már ideje lenne, hogy minket is megértsen valaki. Ha azok, akik megkurtították a közszférában dolgozók jövedelmét, méltóztatnának kiszámítani, hogy a 740 lejt meghaladó, de a 2.000 lejt el nem érő fix jövedelemből, amelyből az 5,5 százalékos egészségügyi tb-járulékot kötelezően levonják, hogyan lehet a havi szolgáltatások díjszabását, az ártámogatott és nem támogatott gyógyszerek árához való hozzájárulást kifizetni, gyermeket nevelni, idős szülőket, nagyszülőket támogatni, egészségesen táplálkozni, egyáltalán megélni… Hogyan fér bele a minimálbérnél alig nagyobb összegbe a családorvosnak, szakorvosnak és a kórházi ellátásért fizetendő összeg is, amelyről botorság azt hinni, hogy kiküszöböli a hálapénzt. És hogyan lesz kiszámítható a fizetett összegek értéke, az évi 600 lejes határig, ha még mindig nem történt meg az egészségügy informatizálása?
A tudat, hogy minden szolgáltatásért fizetni kell, valószínű arra ösztökél majd, hogy jobban figyeljünk az egészségünkre. De ugyanakkor az is biztosra vehető, hogy sok kiskeresetű ember betegebben fog élni, mint eddig. Miközben a környező országokban pártok nyertek választást a vizitdíj eltörlésének szlogenjével, sajnos, a szaporodó tiltakozások ellenére ebben sem reménykedhetünk. A kormányzó párt, amelyik bevezette, nem fogja eltörölni, s az ellenzékben levő szociáldemokratáktól sem remélhetünk ilyen pálfordulást, hisz évekkel ezelőtt ők írták alá a szerződést.
