Washington és Manhattan

Az Amerikai Egyesült Államok ötven, önállósággal rendelkező tagállama – közülük az egyik Washington állam Seattle központtal – Washington D.C.-vel (Washington Columbia Kerület) együtt alkotja az államszövetséget. A kerület és Washington város területe gyakorlatilag egybeesik, egyetlen önkormányzat igazgatja, ezért egynek tekintik őket. Így hát a főváros helyi ügyei is szövetségi felügyelet alá tartoznak.

Washington D.C., a főváros jelentős amerikai jelképek otthona. Már a Pentagon hatalmas épületének a megtekintése is fokozza az izgalmat, miközben az autóbusz elhalad előtte a központba menet. A védelmi minisztérium székhelye, a közel harmincezer civil és katonai személynek munkát adó Pentagon az Egyesült Államok legnagyobb összterületű épülete volt hosszú ideig. 2001 szeptemberében megúszta a merényletet.

 Az amerikai kongresszusnak otthont adó elegáns Capitolium környékén találhatók a kormányzati épületek, a Kongresszusi Könyvtár, a Nemzeti Levéltár, ahol az amerikai történelem fontos dokumentumait őrzik, közöttük a függetlenségi nyilatkozatot és az alkotmányt. A Capitolium 88 méteres, és a házmagasságtörvény kimondja, hogy a fővárosban egyetlen épület sem lehet magasabb nála. Épület nem, de emlékmű igen: a város legmagasabb építménye a Washington-emlékmű 169 méter magas obeliszkje. A Washington tűje a National Mall közepén található, uralja a környéket, távolról is jó tájékozódási pont.

 A National Mall, a fákkal szegélyezett sugárút a város kulturális központja, több jelentős amerikai emlékművel, világhírű múzeummal, árnyas ligettel. A Capitolium-dombtól a Lincoln-emlékműig húzódó több mint két mérföldes sugárút két oldalán csodálatos múzeumok sorakoznak, megtekintésükre lehetőség szerint napokat ajánlatos szánni. Ez a nagy, nyílt terület sétálásra, kocogásra, szemlélődésre is rendkívül alkalmas. Az egyik legnépszerűbb turistacélpont az Egyesült Államokban, számos nemzeti emlékhely sorakozik körülötte: a Thomas Jefferson-emlékmű, a Lincoln-emlékmű, a Franklin Delano Roosevelt-emlékmű, a második világháborús nemzeti emlékmű, a koreai háborús veteránok emlékműve, a vietnámi veteránok emlékműve, Columbia kerület háborús emlékműve és az Albert Einstein-emlékmű.

 A kedvelt amerikai épületek listáján az első tízben hat washingtoni épület található. A már említetteken (Capitolium, Thomas Jefferson-emlékmű, Lincoln-emlékmű, vietnámi veteránok emlékműve) kívül a Washingtoni Nemzeti Katedrális és természetesen a Fehér Ház. Az Egyesült Államok mindenkori elnökének hivatalos lakóhelye és munkahelye, az elnöki rezidencia klasszicista stílusú épülete nevét homokkő homlokzatának fehér színéről kapta. Miután a XX. század elején az amerikai elnök a Capitoliumból a Fehér Házba helyezte át munkahelyét, az épület bővítésen esett át, kialakult a nyugati és a keleti szárny mai formája. Az épület turisták számára megközelíthető, a Capitoliumtól a Washington-emlékműig haladva, majd onnan jobbra térve. Számomra (is) felemelő élménynek bizonyult, amikor sokadmagammal a vaskerítésnek támaszkodva megjelent szemem előtt a Fehér Ház sziluettje. Kevesebb mint százméternyi látótávolságra, a gyönyörűen gondozott kert szívében.

A főváros után New York és annak szíve a legismertebb. A Hudson folyó torkolati része által körülölelt Manhattan, New York központi negyede „világmárka”, talán az egész világ leghíresebb városrésze. A város öt kerületének egyike, több mint másfél millió lakos otthona, kereskedelmi, pénzügyi és kulturális központ. A sziget nagyjábóli középvonalában húzódik az Ötödik sugárút (Fifth Avenue), míg a városrész igazi közepe a neonfényes Times Square a Hetedik sugárút és a színházi sugárút, a Broadway kereszteződésében. Közelében az Empire State Building, vagy a Rockefeller Központ, amelynek a tetejéről gyönyörű, lélegzetelállító kilátás nyílik Manhattanre és környékére. Északra a kiterjedt Central Parkra, amelynek a szomszédságában látogatható a leghíresebb New York-i múzeum, a Metropolitan. Délen a felhőkarcolók legsűrűbb negyedére, közöttük a híres Wall Streetre, ahol a terrorista támadás áldozatául esett World Trade Center ikertornyai helyett újak épültek fel 2011. szeptember 11-e óta. Távolabb látható a Szabadság-szobor, valamint az Újvilágba érkező bevándorlókat egykoron fogadó Ellis-sziget, amelyek amúgy hivatalosan szövetségi területnek számítanak, így nem tartoznak sem New York államhoz, sem New York városhoz, sem a Manhattan városrészhez.

Amint Frank Sinatra megénekelte a Manhattant: „ez az a város, ami soha nem alszik, és tapasztalatom szerint, ahol te sem alszol, mert a kilátás a hotelszobából szebb, mint amit korábban elképzeltél…” A legtöbben mégsem a szállodai szobájukból tekintenek a függőleges város több száz felhőkarcolójára, hanem tömegközlekedési eszközzel vagy autóval érkeznek a belvárosi negyedbe. Amúgy Manhattanben gyalog és metróval érdemes közlekedni, és a számtalan reklámon, fényen és csillogáson kívül a magas épületek szépségét is meg lehet találni. A szűk tér, a bezártság érzése csak az alsó városrészben tapasztalható, ahol valóban keskenyebbek az utak és utcák, és ezért jobban igénybe kell venni a nyakizmokat. 

Manhattan egyszerre hagyományos és rendhagyó, számos sajátosságot és egyúttal különlegességet tartogat. Már az is különleges, hogy a soktucatnyi emelet árnyékában megpihen egy száz-kétszáz éves anglikán templom (védett építészeti érték), vagy egy négy-öt-hat emeletes elegáns vendéglátóipari egység, netán lakóház. Vagy például az, hogy a Rockefeller Center előtt kétszeres embernagyságú patkányszobor terpeszkedik. Vagy talán csak jópofa egérke lenne? A Rockefeller tér 30. szám külön turisztikai gyűjtőpont, előtte szórakozási alkalmatosságokkal, innen van a bejárat a The Rock épületébe. A tetőről lenyűgöző a lelátás a környező épületekre, a sárga taxikra és a kígyózó embersorokra. Ennél már csak a felhőkarcoló egykori építtetőiről készült korabeli fénykép izgalmasabb, amint a munkások a cigarettaszünet ideje alatt egy vascsövön üldögélnek sok száz lábnyi magasságban. 

Az egykori központi pályaudvarhoz vezető úton utcai mutatványosok ügyeskednek némi aprópénzért. A terminál központi épületében kiállítások és főleg étkezdék, az amerikai szórakoztatóipar termékei. Arrább koldusok, parkban ücsörgő emberek, majd Miki egér, Batman, Michael Jackson figurái. A taxiállomásnál némi sor, egy-egy étkezőegységnél is előfordul a csendes várakozás. A Wall Streeten található híres tőzsdeépület megszemléléséhez a metrós utazás a legkifizetődőbb, kényelmes és biztonságos. Szemben George Washington szobra, a messzeségben feltűnő első számú New York-i jelkép, a Szabadság-szobor mellett még számos szimbolikus épület, mint a New York Times irodaháza, a rádió és a tévé épülete (reggelenként az utcáról figyelhető a bemondók munkája), a Brooklyn Bridge és társaik. 

Alsó-Manhattanben kínai (Chinatown) és olasz (Little Italy) utcák sorakoznak, telis-tele csábító vendéglátóipari egységekkel, utcai árusokkal. Északon a többségi fekete lakosságáról híres Harlem fekszik fehérek által is szívesen látogatott vendéglőivel, hiszen ma már itt is jó a közbiztonság. A huszadik század első felében jelentős számú magyar bevándorló lakott a Harmadik sugárúttól keletre, a 86. utca magasságában, mára viszont a magyar közösségek felbomlottak, így már nincs „magyar negyed”. De vannak nyomai az egykori magyar utcáknak, templomokban és nemzeti színekben kifejezett utalások a magyar életre. A 82. utcában várja híveit a református templom, bejárati ajtaján nemzeti színű szalaggal. Az utca magyaros hangulatát fokozza, hogy a templom szomszédságában található a Magyar Ház a könyvtárral, valamint az is, hogy a szemközti tűzcsapot piros-fehér-zöldre festették le. 

 Szabadságvágyó amerikaiak és magyarok egy csoportja emelte a szabadság bajnoka, Kossuth Lajos szobrát New Yorkban. Egy szoboregyüttesről van szó Észak-Manhattanben. Az Egyesült Államokban a szabadság szó már-már bűvös kifejezés. Ennek jegyében több alkalommal tiltakozó megmozdulásra került sor a román főkonzulátus épülete előtt. A székely és magyar zászlók, a kokárdák, a feliratok azt hirdették: „Autonómiát az erdélyi magyarságnak, a székelységnek!”