Más gyermekkorunk volt, mint a mai fiatal generációknak. Többet játszottunk, olvastunk, kirándultunk, ugyanis nem volt internet, mobiltelefon, táblagép, száz tévécsatorna stb.
Más gyermekkorunk volt, mint a mai fiatal generációknak. Többet játszottunk, olvastunk, kirándultunk, ugyanis nem volt internet, mobiltelefon, táblagép, száz tévécsatorna stb. Iskolásként (jó régen volt!) heti 2-3 alkalommal délutánonként visszajártunk a suli udvarára kosárlabdázni, a fiúk focizni. Összetartó kis csapat volt, jó volt együtt sportolni. Később váltottunk, már hajnali 5-6 órakor a MOGYE sporttermében kosaraztunk. (Már nem emlékszem, miért kellett olyan korán reggel, még sötétben járni az egyetemre, talán akkor volt üres a tornaterem.) „Menő” volt, ambíciósak voltunk...
Sportolni ma is szeretnek a diákok, a fiatalok. Ám ma ezt nem tudják oly könnyen, természetesen megtenni. Az iskolák udvarát tanórák után lelakatolják, a tanintézet-vezetők arra hivatkoznak, hogy a diákok rongálnak, ablakokat törnek ki, esetenként verekednek, az iskolák pedig nem tudják megoldani a délutáni felügyeletet. Nem vitás, esetenként elpattan néhány ablakszem, ha röpül a labda. Vagy éppenséggel zajonganak a fiatalok. De ez mindig is így volt. Nem kerülhet oly sok pénzbe visszarakatni néhány ablakszemet... De több ezer, zsúfolt városrészeken élő fiatal bizonyára ma is szívesen sportolna, ha lenne erre lehetősége. Azokra gondolok, akik nem versenyszerűen teszik, nem edzésre járnak, hanem akik csak úgy, heti egy-két alkalommal szívesen mozognának egy kicsit a barátokkal, diáktársakkal.
A Szabad Emberek Pártjának helyi tanácsosai a legutóbbi marosvásárhelyi közgyűlésen kezdeményezték, hogy a tanintézetek biztosítsák a délutáni sportolás lehetőségét a diákoknak. A képviselők azonban másképp döntöttek: a tanintézetek sportpályáit ugyan lehet délutánonként használni, de csak akkor, ha az iskolák igazgatótanácsai kétharmados többséggel rábólintanak. Hiába jelezték a kezdeményezők, hogy az egyetlen (!) felmerült kifogás hamarosan elhárul, az őrző-védő szolgáltatások odaítélésére ugyanis már kiírták az elektronikus versenytárgyalást. Ennek elvileg hamarosan le kellene zárulnia, és július 1-től megköthetők lennének a szerződések (erre nem keveset: 400 ezer lejt fordít az önkormányzat), tehát amikortól érvénybe lépne a határozat, megoldott lenne a felügyelet. Ez azt jelentené, hogy megelőzhető lenne a rongálás, a vandalizmusért felelősök azonosíthatók lennének, a diákok biztonságosan, felügyelet alatt sportolhatnának. Maros megye korábbi főtanfelügyelője módosító javaslatának jóváhagyásával azonban gyakorlatilag a tanintézeteket adminisztráló igazgatótanácsok kezébe helyezték a döntést, hogy megnyitják-e az iskolák udvarait vagy sem. Szinte borítékolható, hogyan fognak e testületek dönteni...
Felelősségvállalásról, többletmunkáról, anyagi áldozatról szól a történet. De szól a fiatalok neveléséről, életformájuk alakításáról, az egészséges életmódról is. Talán mégis van esély. Az igazgatótanácsokban részt vevő önkormányzati képviselők meggyőzőerején sok múlhat.
