Zsebmetsző ballagás

• 2012-05-29 15:51:26

• Menyhárt Borbála

Lázasan készülnek a nagy napra, amikor az iskolában, családban, baráti körben mindenki őket ünnepli, amikor a lányok felveszik a megálmodott ruhát, a legapróbb hajtincsük is úgy áll, ahogyan azt elképzelték, és ünneplőbe öltözve reggelig ropják a táncot.

Fotó: Nagy Tibor

Kétség nem fér hozzá, a tizenkettedik osztályos élmények életre szólóak a fiatalok számára, sok esetben ilyenkor kovácsolódik valójában össze az osztályközösség, hiszen egy éven át teljes erőbedobással, lelkesen készülnek együtt azokra a napokra: együtt fényképezkednek, együtt járnak énekelni tanáraikhoz, és az alkalmat kihasználva, éjszakába nyúlóan buliznak. És ami a legfontosabb, együtt szervezik a bankettet. Lázasan készülnek a nagy napra, amikor az iskolában, családban, baráti körben mindenki őket ünnepli, amikor a lányok felveszik a megálmodott ruhát, a legapróbb hajtincsük is úgy áll, ahogyan azt elképzelték, és ünneplőbe öltözve reggelig ropják a táncot. Viszont a szülőkre mindennek az árnyékos oldala hárul, nekik kell ehhez előteremteniük az anyagi hátteret. Ami nem kis összeg, hiszen amint a lapunk által megszólaltatott szülők elmondásaiból kiderült, egy 10-20 személyes, szűk családi, baráti körben megtartott ballagás, az év közbeni kiadásokkal, a ruhákkal, cipőkkel, bankettel együtt 3000 lej körül mozog.

Olcsó húsnak nem mindig híg a leve

Rengeteget költöttünk – sóhajt fel P. P., amikor a mennyiről kérdezem. – Nyáron kirándulni voltunk, és Magyarországon megvettük a bankettruhát, 14-16 ezer forintba került, ott találtunk szép blúzot is. Úgy döntöttem, nem fogom az utolsó percre hagyni a dolgokat, mert akkor nagyon felgyűl. A szoknyát is kedvezményesen, 20-30 lejért vásárolta magának, a cipőt viszont sokáig kerestük. Adtunk volna érte akár 200 lejt is, csak feleljen meg. Végül, miután kerülgettük a márkás boltokat, a sors iróniája volt, hogy egy olcsó, talán arab üzletben 25 lejért megtaláltam az „igazit”. Ízléses, elegáns, és ha csak arra az egy alkalomra veszi fel, akkor is megérte.

Emellett kiegészítők is kellettek, egy kis gyöngyöcske, egy kis karkötőcske, és máris elment a 150 lej – sorolta az édesanya, aki viszont a bankettre rendelt menü árát igencsak sokallta.

– 600 lejt kértek az iskolába, ebből csak a bankettmenü 200 lej. Én kezdetektől fogva mondtam, hogy ez rengeteg, miért kell a város egyik legdrágább szállodájának a vendéglőjét választani? Azt a választ kaptam, hogy oda mindenki befér – elégedetlenkedett az anyuka, aki a ballagásra hivatalos 30 fős vendégsereget vendéglőbe hívta. Ott egy menü 60-70 lejbe kerül, csak ez durván számolva 2100 lejre rúg. Ezenkívül ők vásárolták meg az italt, az üdítőt, ami közel 650 lejbe került. Szerencsére ezeket már a télen beszerezték.

„Adják ide a borítékot, aztán mi ketten megebédelünk!”

– Miközben a lányomnak olyan gondjai vannak, hogy hogyan ültesse a vendégeket, találkoztam egy ismerőssel, akinek szintén ballagó gyereke van. Ő kijelentette, nincsen pénz, nem tartják meg a ballagást. És sok esetben tényleg nem a gyerek az, aki akarja, hanem inkább a szülő. A lányom például kijelentette: „Anyu, úgyis jó, ha a suliban ideadják a borítékot, aztán mi hazamegyünk és ketten megebédelünk” – idézte lányát az anyuka.

A gyerekek „fertőzik” egymást

– Én határozottan állítom, ha nem lenne divat ez az érthetetlen flancolási láz, a gyerekek nem erőltetnék a felhajtást. Mintha legalábbis esküvőre készülnénk – jelenti ki bosszankodva N. M. is, egy ballagó lány édesanyja. – Az egész tizenkettedik osztály másról sem szól, csak hogy ki hol készítteti a fényképét, milyen ruhában jelenik meg a banketten, kinek márkásabb az estélyije, mit tartalmaz majd az ünnepi menü, hetekig vitatkoznak, hogy ki zenéljen a banketten. Előre borzongtam a szülői értekezletektől, mert mind több és több pénz kellett. És a gyerekek hihetetlenül „fertőzik” egymást, az egyébként nem követelőző kislányomat magukkal ragadták tehetősebb osztálytársnőinek sokba kerülő ötletei. Nem keresik az olcsóbb megoldást, beleugranak bármibe, amiről valakitől hallották, hogy az vagány. Van egy-két, menőként elkönyvelt fotós, nem számít, hogy méregdrága, az egész osztály hozzá megy. Ha az osztálytársai ott fényképezkednek, hogy mondjam a lányomnak, hogy ő ne menjen? Nem is mertem javasolni, hogy a bátyja, akinek hobbija a fényképezés, szívesen készítene róla pár fotót, amit betehet a kártyákba. Attól is előre borsódzik a hátam, hogy milyen csodakozmetikust, műkörmöst és fodrászt választ, akik majd megszépítik a nagy napra – vallotta be az anyuka, aki úgy döntött, legalább a vendéglátáson spórol, nem viszi vendéglőbe a meghívottakat, hanem otthon, a svédasztalos variánst választja.

– Felfordulással jár, de olcsóbb. A főzésbe-sütésbe besegít a testvérem, és remélem, 500-700 lejből megússzuk a 13 személy megvendégelését – tette hozzá N.M.