„A legszebb művészet…”

Huszonkét év óta minden évben van egy őszi délelőtt, amely ünneplőbe öltözteti a harmadik generációhoz tartozókat.

Huszonkét év óta minden évben van egy őszi délelőtt, amely ünneplőbe öltözteti a harmadik generációhoz tartozókat. Október elsejét 1991-ben nyilvánította az ENSZ közgyűlése az idősek világnapjává. A Gyulafehérvári Caritas idén is három – Maros, Hargita és Kovászna – megyén átívelő, közel 30 helyszínen zajló rendezvénysorozatot szervezett e nap tiszteletére.

A marosvásárhelyi ünnepre tegnap került sor a Deus Providebit Tanulmányi Ház székhelyén. A Szent Mihály Termet birtokba vevő szépkorúakat Ludescher László, a Caritas ágazati igazgatója Sík Sándor soraival köszöntötte: „A legszebb művészet, tudod, mi, / Derült szívvel megöregedni / Pihenni, hol tenni vágyol, / Szó nélkül tűrni, ha van, ki vádol.”

– Az időskor megnevezésében a magyar nyelv igen gazdag. Ide tartozó szavaink közül egyesek pozitív kicsengésűek, mások pejoratívak, bántók. Mi határozza meg, hogy mikor melyik megnevezést használjuk? A tisztelet, az, hogy mennyire értékeljük, becsüljük ezeknek az embereknek az életét – mondta Ludescher, majd a test szépségét, fiatalságát bálványozó társadalom, illetve a társadalmat mozgató reklámok hamis üzeneteire hívta fel a figyelmet, amelyek lelket öregítő mókuskerékbe állítják az ifjabb nemzedékeket.

– Az igazi fiatalság megőrzése lelki eszközökkel történik. Hinni kell a boldogságban, a barátságban, az erkölcsi rendben, a Gondviselésben – hansúlyozta a Caritas ágazati igazgatója, majd az idén tízéves Teréz Anya Nappali Foglalkoztató Központról is szólt, amely egy évtizedes működésével és fejlődésével létjogosultságát bizonyította, kezdeményezéseivel – az idegennyelv-tanulással, a tornával – folyamatos megújulást kínáló, derűs, dinamikus együttlétet biztosított tagjai számára. (Ludescher Lászlótól az előadások közötti szünetben megtudtuk, hogy míg két évvel ezelőtt 140 tagja volt a központnak, mára már 200-an csatlakoztak hozzá.)

A továbbiakban a bemondó szerepét vállaló Szász Anikó nyugdíjas tanárnő, a nappali központ tornacsoportjának tagja Szénégető István katolikus plébánost kérte fel, hogy ossza meg gondolatait az egybegyűltekkel.

– Amikor ilyen szempárokat látok, nem tudom megkerülni, hogy ne gondoljak édesanyámra, édesapámra, apai nagyapámra. Azt mondta valaki, hogy ott vagyunk otthon, ahol a szüleink élnek – mondta Szénégető István, majd a derű égi forrásáról szólt, és hálaadó közös imára hívta az ünneplőket. Az egybegyűltek gyermekeikért, unokáikért, egészségükért, irgalmasságukért mondtak köszönetet az Úrnak.

Ezt követően Cosma István pszichológus a derűs időskor olyan kulisszatitkaira hívta fel a figyelmet, mint a kedvenc nap számon tartása, az elégedett visszatekintés, a lassítás, pihenés fontossága, a korlátok mellett a lehetőségek felismerése. Az előadás után szeretetvendégség következett, majd Puskás Győző színművész humoros monológgal és szavalattal, Kilyén Ilka dalos összeállítással gazdagította az együttlétet.