„Élő, mai színházat játszani…”
2014-07-02 15:52:55
- Kaáli Nagy Botond
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház által szervezett évadzáró közönségtalálkozón beszélgetés keretében osztották meg gondolataikat a véget ért évadról a társulat vezetői és művészei, illetve közönségüknek tagjai egyaránt.
Érdekes és tartalmas beszélgetésen vehettek részt mindazok, akik kedden délután ellátogattak a Kazinczy utcai Bolyai Klub előadótermébe. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház által szervezett évadzáró közönségtalálkozón beszélgetés keretében osztották meg gondolataikat a véget ért évadról a társulat vezetői és művészei, illetve közönségüknek tagjai egyaránt. Nem száraz adatok és statisztikák hangzottak el (ezekről a későbbiekben olvashatnak), hanem személyes benyomások, nézőpontok és tapasztalatok által méltatták, illetve kritizálták a jelenlévők a társulat munkásságát, előadásait, művészi teljesítményét és a körülmények kihagyhatatlan szerepét. A beszélgetést a Marosvásárhelyi Rádió is közvetíti, az eszmecsere moderátora a rádió munkatársa, Parászka Boróka volt, az ő kérdéseire válaszoltak a jelenlévők.
Elsőként Gáspárik Attila, a színház vezérigazgatója szólalt fel. Mint mondta, a színház, a társulat útja mindennapos beszédtéma, folyamatosan azon gondolkodnak, hogy a kitűzött célokat elérték, elérik-e? – Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a nagy nézőszám, a fesztiválokon szerzett díjak igazolják egy színház sikerességét. De jó-e, járható-e ez az út, valóban ez jelentené a sikert? Kérdés, hogy ha százezer nézőt bevonzunk, megnyerünk minden fesztivált, akkor jó-e a színház? Ettől jó a színház? Az ilyen beszélgetések célja, hogy szembesítsük magunkat az elénk mért feladatokkal, eredményekkel. Az évad kezdetén célkitűzésünk volt az új nézőréteg kialakítása, új szövegek színpadra vitele, mai, élő színház csinálása azon kérdés mellőzésével, hogy magunknak vagy a nézőknek játszunk-e. Nyolcvanszázalékos teremkihasználtsággal játszottunk, több nemzetközi fesztiválon szerepeltünk egyedüli magyar meghívottként, szinte mindegyik szemléről díjakkal tértünk haza, új szerzők új szövegeit mutattuk be.
Keresztes Attila rendező, a Tompa Miklós Társulat művészeti igazgatója hozzátette: furcsa bizonytalanság van a színház világában, sokféle színházcsinálás létezik, Marosvásárhelyen megpróbálnak nagyon élő, mai színházat játszani. – A múlt évaddal ellentétben idén nem volt olyan produkciónk, amiért sülne a képünkről a bőr. Olyan találkozások születtek alkotók és fellépők között, amelyek igen termékenynek bizonyultak. Idén például három rendező is visszatér Vásárhelyre. Új kapcsolatokat hoztunk létre, például Lengyelországban, de ott nem tartunk, hogy mondjuk Brazíliában ismerjenek és elismerjenek. Holott ez a cél – megismertetni magunkat külföldön is. De ehhez idő kell. Ugyanakkor örvendek annak, hogy sokan, akik nemzetközi szaktekintélynek számítanak, eljönnek hozzánk és meg vannak elégedve azzal, amit itt találnak. Ezelőtt öt évvel hallani sem lehetett arról, hogy mi történik Marosvásárhelyen. Ma már ez másként van. Kevesebbet játszottunk ugyan, mint a múlt évadban, de több nézőnek. Nem nagy a merítési rétegünk, akik eljárnak az előadásainkra, azok sokszor jönnek, de egy nagy réteget nem tudtunk elérni, holott a honlapunk igen előkelő helyen áll az országos kulturális intézmények internetes oldalainak listáján, és a Facebookon is a leglátogatottabb erdélyi magyar színház vagyunk.
Markó Béla nézőként fogalmazta meg véleményét az elmúlt évadról. Javasolta, hogy mindegyik előadás után legyen egy hasonló beszélgetés, nem feltétlenül nyilvános, elég, ha pár külsős van azon jelen. Az évaddal kapcsolatosan megjegyezte, egyik előadásra sem lehet azt mondani, hogy ne lett volna rá szükség. Ugyanakkor azt sem, hogy mindegyik tökéletes lett volna. Jobb, igényesebb évad volt, mint az előző, de ez nem elegendő. Hiányzik a kritikus szem és időnként az önkritika is. Az UNITER-gála azonban bizonyíték arra, hogy az erdélyi magyar színjátszás és a vásárhelyi színház versenyképes.
Albert Mária, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanára szerint kezd kialakulni az összhang a társulat tagjai között, hiányzik azonban a városvezetőkkel kialakított dialógus.
A jelen lévő színművészek közül Galló Ernő elárulta, tartalmas és szép találkozások történtek az elmúlt évadban, például Radu Afrim rendezővel, akivel másodszor dolgozott együtt. Bokor Barna szerint a társulat jó irányba indult el, de vigyázni kell arra, hogy ne vegye fel a világ tempóját – a minőségre kell inkább törekedni, mintsem az üzemszerűségre. Tompa Klára arra kérte a nézőket, ne csak a bemutatóra jöjjenek el, járjanak vissza az előadásokra, hiszen a tizedik után már látható a javítási szándék, a produkció érezhetően javul.
A továbbiakban szó esett a színház reklámozási lehetőségeinek hiányáról, a társulat „összeérési idejéről”, a színművészek gyenge javadalmazásáról, a színházi műhelyekben végzett munka nehézségéről és ezen műhelyek alkalmatlanságáról a mai technika uralta világban, a kevés megjelent színikritikáról (erdélyi szinten igen kevés színikritikus van, és ők is gyakran utaznak), a szponzorok, támogatók szinte teljes hiányáról, illetve a következő évadról, amelynek kapcsán annyit árultak el: decemberig már megvan a szereposztás, és a nyáron nincsen pihenés – egy-két hét múlva már elkezdődnek a 2014/2015-ös évad próbái Marosvásárhelyen.
