„Érezni kell a várost…”
2012-10-16 15:47:17
- Nagy Székely Ildikó
Sorina Bota rádiós szerkesztő ért a városok nyelvén. Marosvásárhely már kétkötetnyit mesélt neki az elmúlt két évben, idén pedig Nagyszeben is feltárta titkait.
Sorina Bota rádiós szerkesztő ért a városok nyelvén. Marosvásárhely már kétkötetnyit mesélt neki az elmúlt két évben, idén pedig Nagyszeben is feltárta titkait. A város meséi című harmadik könyvét a múlt héten mutatták be a marosvásárhelyi nagyérdeműnek. Erről beszélgettünk.
– Érthető, hogy sorozatod első főszereplője szülővárosod. De a marosvásárhelyi személyiségeket, illetve épületeket bemutató kötetek után miért esett éppen Nagyszebenre a választásod?
– Miért Szeben? Talán mert ennek a városnak is nagyon szép története van, és mert régóta meg akartam írni. Bizonyára nem a véletlen műve volt, hogy a sorozatom második kötete éppen egy szebeni kiadónál jelent meg. Akkor merült fel az ötlet, hogy meg kellene írni Nagyszeben meséit. Felkértek rá, és én örömmel elfogadtam a kihívást.
– Szerkezetében mennyire hasonlít, illetve különbözik ez a kötet az előző kettőtől?
– Nem próbáltam a Marosvásárhelyről szóló könyvek szerkezetét követni, hiszen minden városnak önálló története, személyisége van, és annak tükrözése más-más felépítésben valósulhat meg. Ez a kötet a szebeni épületekről mesél. Míg a Marosvásárhelyről szóló könyvben például sokkal részletesebben mesélek az iskolákról és könyvtárakról, a szebeniben külön fejezetben foglalkozom a múzeumokkal.
– Hogy zajlott az adatgyűjtés? Bizonyára ingáznod kellett a két város között.
– Igen, ez nem is történhetett volna másként. Érezni kell a várost ahhoz, hogy írhass róla. Az a legnehezebb ebben a projektben, hogy minden épülethez meg kell találni a legmegfelelőbb mesélőt. Egy olyan városban pedig, ahol senkit nem ismersz, ez még nagyobb erőfeszítést kíván. A kiadó éppen adminisztratív ügyekkel volt elfoglalva, nem segíthetett, így nem volt mit tennem, felléptem a világhálóra, megkerestem az evangélikus templom telefonszámát, tárcsáztam, és kértem tőlük egy mesélőt. Frank Ziegler volt az első beszélgetőtársam, ő aztán másokkal is összeismertetett. Végül 23 mesélőm lett, de ennél jóval több embert ismertem meg. Sokszor három-négy beszélgetés után találtam meg azt, akit kerestem.
– A könyveidet nagy sikerrel mutatták be külföldön is. Életkor szempontjából ki a célközönséged?
– Négy németországi városban, Luxembourgban, illetve Magyarországon is tartottam könyvbemutatókat, és valóban pozitív visszajelzéseket kaptam. Az én célközönségemnek nincs behatárolt életkora. Ezek az írások mindenkihez szólnak, aki szereti az igaz meséket. Márpedig a meséket mindenki szereti.
– Hol folytatódik a történet?
– Egy újabb csodálatos város, Brassó következik.
