„Fapados” gyümölcs

A Szilvaút egyik kiötlője, Danó Sándor, Tivadar polgármestere az MTI-Pressnek a helyszínen elmondta, hogy az elmaradott térségként számon tartott Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a falusi turizmus hozhatja meg a fellendülést. Társaival merész módon ehhez választották ki a vidék jellegzetes gyümölcsét, a sokfelé vadon is megtermő, egyesek által kissé lenézett szilvát.

 Mára beérett a néhány éve született ötlet, hogyan lehetne a szatmári térség jellegzetes gyümölcsét a turizmus szolgálatába állítani: a 16 a magyarországi és 10 erdélyi települést összekötő Szilvaút mentén virágzásnak indult az idegenforgalom. Mostanság a hazaiak mellett olyan, már visszajáró holland, német, svéd vendégek koccintgatnak errefelé a hungari-kumnak számító szilvapálinkával, akik korábban hírét sem hallották a Felső-Tisza ezen fertályának.

A Szilvaút egyik kiötlője, Danó Sándor, Tivadar polgármestere az MTI-Pressnek a helyszínen elmondta, hogy az elmaradott térségként számon tartott Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a falusi turizmus hozhatja meg a fellendülést. Társaival merész módon ehhez választották ki a vidék jellegzetes gyümölcsét, a sokfelé vadon is megtermő, egyesek által kissé lenézett szilvát. E „fapados” gyümölcs többnyire afféle mostohagyerekként szerénykedik a piacok standjain az illatos barackok, a zamatos körték és mosolygó almák között. Holott a szilva beltartalmát nézve valóságos természeti kincstár. Tele van például káliummal, amely szabályozza a szív ritmusát, csökkentve az infarktus kockázatát; magas vastartalma miatt pedig a fiatalabb nőknek ajánlott minél többet enni belőle. És most kiderült újabb előnyös tulajdonsága is: turistacsalogatóként első osztályú reklámhordozó.

A Szilvaút Egyesületbe tömörült lokálpatrióták évekkel ezelőtt számba vették a helyi nevezetességeket, hogy a szilva jegyében kulturális és gasztronómiai értékeket – mint egy felfűzött élő igazgyöngy sort – kínáljanak az ide vetődő, az újra fogékony idegennek. Mert jól tudták, hogy a turizmusban új szelek fújdogálnak. A szakember szerint a hazai és a külföldi világjárók egy része – betelve a már unásig megismert, felkapott látnivalókkal, a tengerpartok megszokott, uniformizálódott kínálatával – mást, eredetit akar. A dübörgés helyett sokan értékelni kezdik a csendes szemlélődést, a nyugalmat, a falusi élet természetközeli ritmusát, a helyi ízeket. Az errefelé lakó kedves emberek, a villanyoszlopokon fészkelő gólyák, az ereszek alatt fiókáikat etető fecskék, a kertekben a gyümölcsöktől roskadozó fák, az utakon a szekerek előtt baktató lovak mind a derűs harmónia alkotó elemei.

Köszvény gyógyítására javallották a királynak

A gyakran fanyar ízű szilva lekvárrá főzve nemesedik igazi ínyencséggé. A lekvárfőzés azonban nagy tudást, türelmet igénylő fáradságos művelet, egész napos kevergetést követel. Ajánlatos az üstöt a szabadban elhelyezni, mert a tűz fölött rotyogó édes massza ki-kirobban és a szerteszálló forró kis lövegek összemázolhatják a konyha falát. Ezen fortélyokkal ismerkedhet a szilvaút látogatója Penyigén, az ország egyetlen Lekváriumában.

– A szilvamúzeumban kemencék, katlanok, teknők, motolla, rosta, a szilva tárolására használt szilke – valójában nagy köcsög – és a fától a termést megszabadító szilvaverő rúd látható – kalauzolja el a vendégeket Danó Sándor. Megtudjuk, hogy a valódi penyigei lekvár a gyakorlatilag vadon növő, „nemtudom” nevű, apró szemű, hamvaskék szilvából készül, amíg a legjobb befőtt a besztercei fajtából tehető el télre. A múzeumban arról is kiokosítanak, hogy a szilvát a honfoglalás előtti időkben a görögök, örmények, szírek termesztették. A római birodalomban megbecsült ételként ismerték, a légiósok például e gyümölcsből merítettek erőt a hosszú napi meneteléshez és a csatározáshoz.

A szilvaút egyik romániai állomása a roskadozó állapotában is büszke várkastélyáról nevezetes Aranyosmeggyes. A község pálinkaházában e különleges ital varázsolásának eszközei vehetők szemügyre, köztük rézüst, lepárlók, fokolók, tartályok. A vendéget itt jóféle szatmári szilvapálinkával kínálják. A tüzes italt a még Robert Károly királyt is kínzó köszvény gyógyítására javallották a középkorban, a legenda szerint az uralkodó éppen a pálinka hatására meg is szabadult e nyavalyától.

Az erdélyihez hasonló pálinkaház átadására készülnek most Tarpán is. Egy régi parasztházat rendeznek be, ahol a főzés fogásait követhetik nyomon a látogatók. A közelben áll a 19. századból megmaradt szárazmalom, amelyben annak idején körben járó lovak hajtották a malomköveket. A molnármester errefelé az elmúlt századokban nagy tekintélynek örvendett, sokszor még az igazságtevő bíró szerepére is felkérték vitás ügyekben. E vidéken a vízimalom kevésbé volt használatos, mert a szeszélyes Tisza a szabályozás előtt bizonytalanná tette a működést, gyakran szinte perceken belül akár egy métert is emelkedett a vízszint.

Csónakos fejfás temető

A vidéken keresztülkanyargó, kiszámíthatatlan folyóról írta Petőfi Sándor A Tisza című versét. Nagyar határában meredezik az égnek a 200 éves kocsányos tölgy villám sújtotta csonkja, a fa tövében ülve szállta meg az ihlet a költőt, hogy a híressé vált költeményét papírra vesse. A legendának lehet alapja, hiszen – amint a szilvaút résztvevői saját maguk is láthatják – a Kis-Túr itt siet a Tiszába.

Szatmárcsekén a Kölcsey-kúria helyén épült emlékházban a Himnusz alkotójának íróasztala is megtalálható. Innen néhány utcával arrébb fedezhető fel Európa egyetlen csónakos fejfás református temetője. Amint Danós Sándortól megtudni, a rendhagyó forma onnan ered, hogy árvizes időszakban csónakkal hozták ide, az ilyenkor a vízből szigetként kiemelkedő temetőbe a halottakat. Itt áll Kölcsey síremléke is.

Tiszacsécsén pedig a Móricz Zsigmond-emlékházba lehet szó szerint bebotlani, mert az óvatlan látogató könnyen beütheti a fejét az alacsony szemöldökfába. A nagy író ötéves koráig cseperedett e falak között.

A sokféle építészeti látnivaló között csodálható meg Tákoson a népi barokk stílusú, zsindellyel fedett református műemlék templom festett kazettás mennyezetével.

Tivadarnál a tiszai szabadstand finom homokja csábítja sütkérezésre a vízitúrákon megfáradt kenuzókat. A környék vendéglőiben halászlé, szilvás, meggyes beregi rétes, dióval, szilvalekvárral megbolondított mocskos tészta kínálja magát. Legutóbb ausztráliai turisták fényképezkedtek a teli tál tésztával: a szilvapálinkától megemelkedett hangulatban fogadkoztak, hogy jövőre egész rokonságukkal térnek vissza a Szilvaútra.

Danó Sándor becslése szerint a kedvező tavasz nyomán az idén jó szilvatermés várható Szabolcs-Szatmár-Beregben.