„Figyeljünk az első jelre!”

A megyeszékhelyi – ma már alig 150 lelket számláló – zsidó hitközség tagjai, a városi és megyei önkormányzat vezetői, illetve az Egyesülés középiskola és az Al. Ioan Cuza általános iskola diákjai állták körbe tegnap délelőtt a tíz éve emelt marosvásárhelyi holokauszt-emlékművet, a néhai Izsák Márton szobrászművész alkotását.

Fotó: Karácsonyi Zsigmond

A megyeszékhelyi – ma már alig 150 lelket számláló – zsidó hitközség tagjai, a városi és megyei önkormányzat vezetői, illetve az Egyesülés középiskola és az Al. Ioan Cuza általános iskola diákjai állták körbe szerdán délelőtt a tíz éve emelt marosvásárhelyi holokauszt-emlékművet, a néhai Izsák Márton szobrászművész alkotását. Október 9-ét kilenc éve nyilvánította a kormány a román holokauszt emléknapjává, 1941-ben ugyanis ezen a napon kezdődött el a romániai, bukovinai, moldvai, illetve besszarábiai zsidók deportálása.

Dub László, a marosvásárhelyi zsidó hitközség elnöke románul és magyarul szólt az egybegyűltekhez.

– Az ész álma szörnyeket szül – tolmácsolta a goyai üzenetet a hitközség elnöke, majd azokra a ráció nélküli törvényekre emlékeztetett, amelyek szerint a zsidó nemzetiségűek megszűntek teljes jogú állampolgárok lenni. A továbbiakban Dub László a hatmillió áldozat kivégzőiről szólt, akik közül sokan nem hivatásos gyilkosok, hanem egyszerű – egy téves ideológia által megrontott, annak hatására parancsot teljesítő – emberek voltak.

– Örömmel tölt el az itt jelen levő sok fiatal. A holokausztnak ma már alig vannak túlélői, de az új nemzedékek ismerni fogják ezeket az eseményeket. Az antiszemitizmus forrása a közöny, az, hogy egyesek nem akarnak tudni arról, ami történt. Pedig a világ könyvtáraiban, múzeumaiban minden meg van írva, meg van őrizve.

Vasile Şandor történész az első romániai deportálások pillanatát idézte fel, majd a marosvásárhelyi zsidók elhurcolásáról is megemlékezett. A deportálás városunkban a holokauszt utolsó előtti évében, 1944-ben kezdődött, Marosvásárhelyről 7500 személyt gyűjtöttek össze az egykori téglagyár épületébe, onnan pedig három szállítmánnyal vitték őket a lágerbe. Az elhurcoltak közül mindössze 1500-an tértek vissza – emlékeztetett a történész, aki arra intette az egybegyűlteket, hogy figyeljenek mindig az idegengyűlölet első jeleire.

– Ha valaki nemzetisége miatt sérti meg a szomszédját, az már az első jelnek tekinthető – hangsúlyozta Vasile Şandor.

Ezt követően a helyi önkormányzat vezetői megkoszorúzták a szoborcsoportot, majd Ausch Sándor, a hitközség tiszteletbeli elnöke hat gyertyát gyújtott meg és három – héber, román és magyar – nyelven mondott imát a hatmillió elhurcolt emlékére.

A továbbiakban a helyi hivatalosságok osztották meg gondolataikat a résztvevőkkel. Corneliu Grosu prefektus a xenofóbia határozott elutasítására intett mindenkit. Dorin Florea polgármester a fiatalokat kérte, hogy ismerjék meg és adják tovább a zsidó kulturális örökséget, amely nemcsak igen értékes, hanem érdekes is.

– A legjobb vicceket beszélgetéseink során mindig Ausch Sándortól hallottam – emlékezett a városgazda, majd arra hívta fel a figyelmet, hogy a több mint hét évtizeddel ezelőtti eseményekért nemcsak a hétköznapi emberek, hanem a politikusok, filozófusok, szociológusok is felelősségre vonhatók, és az akkori ideológiához hasonló gondolatok napjainkban is megfogalmazódnak. Ciprian Dobre megyei elnök a holokauszt előzményeit, a háborút, az éhínséget idézte fel.

– Egyesek rendszerint a konfliktusokat, a válsághelyzeteket használják fel olyan doktrínák népszerűsítésére, amelyek békeidőben nem állnák meg a helyüket – mondta a megyei elnök.

A rendezvény utolsó perceiben Ausch Sándor arra emlékezett, hogy tíz évvel ezelőtt a prefektúra, illetve a polgármester felkarolta az országos szinten egyedüli kezdeményezésnek számító emlékműállítást.

– Ez a szoborcsoport útját állja azoknak, akik tagadják a holokausztot – jegyezte meg Ausch Sándor, majd románul és magyarul is felolvasta a Káddis utolsó mondatát.