Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2012-09-04 16:11:12
Nemzetközi diplomáciai vihart kavart a múlt hét végén a hír, amely szerint Magyarország kiadta Azerbejdzsánnak a „baltás gyilkos” néven elhíresült Ramil Sahib Safarovot. A férfit 2004-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték Budapesten örmény katonatársa kegyetlen meggyilkolásáért. Kiadatását követően azonban elnöki kegyelemben részesült. Az eset miatt Örményország felfüggesztette diplomáciai kapcsolatait Magyarországgal.
Washington magyarázatot vár Budapesttől
Az ügy kapcsán Barack Obama elnök és Washington arra kérte Budapestet, magyarázza meg, miért döntött úgy, hogy hazaengedi az azeri tisztet, akit Magyarországon egy örmény katonatiszt meggyilkolásáért ítéltek el – olvasható a Fehér Ház Nemzetbiztonsági Tanácsának közleményében. Ugyanakkor közleményt adott ki Patrick Vetrell, az amerikai külügyminisztérium szóvivője is, aki „további részleteket vár Magyarországtól azzal kapcsolatban, hogy Safarovot átengedte Azerbajdzsánnak”. Az Egyesült Államokat aggasztja, hogy az azeri elnök a Bakuba pénteken hazatérő katonatisztet kegyelemben részesítette. A dokumentum emlékeztetett arra, hogy Safarov életfogytig tartó szabadságvesztését töltötte Magyarországon, amiért 2004-ben, egy budapesti NATO-képzésen meggyilkolta Gurgen Margarjan örmény katonatisztet. Vetrell rámutatott, hogy az amerikai külügyi tárca magyarázatot vár Azerbajdzsántól, és elítél minden olyan lépést, amely szítja a térségbeli feszültséget.
Az EBESZ is aggodalommal figyeli az ügyet
Az EBESZ is közleményben adott hangot „mély aggodalmának és sajnálkozásának” az eset miatt. Közölte: az elnöki kegyelem és a baltás gyilkos által elkövetett bűncselekmény dicsőítésére tett kísérletek károkat okoznak a békefolyamatnak, és rombolják a felek közötti bizalmat az örmény-azeri konfliktusban.
Az egész kaukázusi helyzet egy puskaporos hordó
Dr. Puskás Attila, a Marosvásárhelyi Örmény-Magyar Kulturális Egyesület elnöke a Népújság kérdésére elmondta: – Úgy néz ki, Magyarország belenyúlt a kaukázusi darázsfészekbe, és – bár nem tisztem kommentálni Magyarország külpolitikáját – vagy nem tájékozódott kellőképpen az ottani helyzetről, vagy kizárólag gazdasági érdekek vezették e lépés megtételében. Természetesen az is elfogadható, hogy mindezeket a nemzetközi jogszabályoknak megfelelően tette, el lehet fogadni azokat a humanitárius érveket, amelyeket hangoztatnak a szakértők. Ha így gondolja Magyarország, akkor valóban nagyon szép, humanitárius, európai eszme, csak nem érvényes Azerbajdzsánra. Ugyanis Azerbajdzsán és Örményország és az egész kaukázusi helyzet jelen pillanatban egy puskaporos hordó. Ott a politikai stabilitást általában Oroszország biztosítja. Ennek megvannak a történelmi gyökerei. Tudni kell azt, hogy Örményországnak ősi a kultúrája, a termékeny félhold folytatása felfele, a kaukázusi hegyek felé, történelme folyamán minden időben ki volt téve a nemzetközi politikai nagyhatalmak kénye-kedvének. Ezzel szemben a XX. század elején, az első világháború után megjelent egy olyan ország, amit Azerbajdzsánnak hívnak. Még most is kérdéses, hogy az azeriek minek nevezik magukat. Természetesen létezett mint régió, de már a XIX. század elején, a békeszerződések értelmében kettévágták az úgynevezett azeriek által lakott területet: a kulturális, vallási, tradicionális népcsoport Perzsiához, illetve Iránhoz került, míg a jelenlegi azeri területeket, Azerbajdzsánt tulajdonképpen a Szovjetunió képezte ki. Tehát az ottani elit mondhatni posztkommunista, a szovjet képzés eredménye. Például az elnökük édesapja a KGB-nek volt az azerbajdzsáni vezetője.
Nagyon fontos történelmi szempont, hogy Örményország ezeket a területeket az évszázadok folyamán elvesztette, viszont ezek még ma is örmények által lakott területek. Ide kötődik Nahicseván tartomány, de a mindnyájunk által ismert Nagorno Karabach is. Nagorno Karabach tulajdonképpen a politikai Azerbajdzsánnak volt a része, és 1988-tól Örményország is igényt tart rá. Jóllehet nemzetközileg senki nem ismerte el, jelen pillanatban Karabach hegyvidéke úgymond autonómiának örvend. Igaz, egyetlen híd köti össze Örményországgal, és annyira bizonytalan a helyzet, hogy ha a hidat felrobbantja az azeri hadsereg vagy bárki, könnyűszerrel le lehet bombázni az egész karabachi vidéket.
A Marosvásárhelyi Örmény-Magyar Kulturális Egyesület képviselői tavaly voltak Örményországban, és ott meggyőződtek, hogy nem kanalizáláshoz ásták a sáncokat a határok mentén, védelmi sáncok voltak. Ilyen szempontból nagyon nehéz a helyzet. Természetesen van érzelmi háttere is: jelen pillanatban Örményországban élnek a bakui pogrom során elesett katonák hozzátartozói. Baku az 1800-as évek elején 90%-ban örmény és görög lakosú város volt, mára teljesen elűzték az örmény lakosságot.
Ezeket mind figyelembe kell venni, mert az örmény közvéleményt ilyen szempontból is aggasztja ez a kérdés. Marosvásárhelyen is elhangzott, hogy 2005-ben az azeriek egy UNESCO-világörökség részét képező temetőt, több tízezer örmény sírkővel, több templommal ledózeroltak. Tehát ilyen jellemű néppel állunk szemben, amelyiket nem érdekel nagyon a világ, sem az emberi jogok. Ilyen szempontból érthető, hogy kegyelmet adtak Safarovnak.
Magyarország ellenben alábecsülte Örményország politikai befolyásoló képességét, hiszen bár kis népességű ország, politikailag nem elhanyagolható a Kaukázusban. Örményországnak partnere Oroszország és az Egyesült Államok. Rengeteg örmény él Amerikában, Nyugaton a genocidium következtében, és rengetegen támogatják Örményországot. Ezek az emberek nem egyszerű milliárdosok, hanem politikailag is meghatározó személyek. Aggasztó a helyzet, jó, hogy minket itt annyira nem érint, de mint örmény származású magyarokat, bennünket is aggaszt Magyarország politikai elszigetelése ebben az irányban is.
Örményország és Azerbajdzsán viszonya a kaukázusi Hegyi-Karabah terület feletti fennhatósággal kapcsolatos konfliktus miatt az 1980-as és 1990-es évek fordulója óta feszült. A területért 1988 és 1994 között 30 ezer halálos áldozatot követelő háborút vívtak az örmények és az azeriek.