„Mindenki megtalálja benne a csodát”

Őszinte, tiszta hangok töltik majd be szombat délután a marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermének nézőterét. Varró Dániel remekművét, a Túl a Maszat-hegyen című – 6-tól 99 éves korig ajánlott – kalandjátékot Presser Gábor zenéjével vitte színre Keresztes Attila, a magyar társulat művészeti vezetője. Az előadással kapcsolatos részleteket a tegnap délelőtti sajtótájékoztatón ismertette a rendező, aki 7 évvel ezelőtt Kolozsváron már színre vitte Varró Dániel művét, az volt a verses meseregényből született színpadi mű ősbemutatója.

– Egy nagyon szerethető darabról van szó, amely a szabadságról, az egyéni szabadságról szól. Üzenete az, hogy mindenki legyen olyan, amilyen, vállalja fel önmagát mind kiskorában, mind felnőttként. Maszat Janka a maszatosságban leli szabadságát, ez indítja el körülötte a harcot. Úgy gondolom, Varró Dániel egy álomélményből vagy gyerekkori élményből írta a történetet, ezért olyan élő, hogy mindannyian megtaláljuk benne azt a csodát, amely 5-6 éves korunkban meghatározott bennünket – mondta Keresztes Attila. A rendező a darab igényes, sajátos humorral átszőtt szövegére is kitért, majd az előadás két főszereplőjét, a Maszat Jankát játszó Gecse Ramóna színművésznőt, illetve Rózsa László egyetemi hallgatót, Muhi András megformálóját kérdezte arról, hogy milyen érzés újra gyerekbőrben játszani.

– Tőlem nem esik olyan távol ez az időszak. Emlékszem, hogy gyerekként imádtam sokáig, akár délutánig pizsamában maradni, és sohasem szerettem kifújni az orromat. Ezek az élmények törtek elő belőlem Janka kapcsán – tudtuk meg Gecse Ramónától. Rózsa László elárulta, hogy óriási kihívásnak érzi a felkérést.

– Próbáltam visszaemlékezni, hogy milyen gyerek voltam, mennyit ugrándoztam, akkoriban, amikor édesapám ugráló seriffnek nevezett. Nagyon nehéz mindezt őszintén visszahozni. 

– A színészek szeretnek mesejátékot játszani – fűzte hozzá Keresztes Attila. – A naiv tisztaság, a legjobb értelemben vett szépség, amelyet felnőttségünkkel nap mint nap összekoszolunk, ez az, amire hivatkozni lehet. 

Arra a kérdésre, hogy kizárólag a gyerekeknek szól-e az előadás vagy az idősebb generációk számára is élvezhető, a rendező elmondta, hogy a meseszövés valóban a kis nagyérdeműt nyűgözi le elsősorban, az előadás milyenségében, a szövegben viszont megtalálható az a réteg is, amelyért a felnőttek is szeretni fogják.

– Remélem, hogy lesz olyan eset, amikor azért kell egy kislánynak háromszor megnéznie a produkciót, mert az anyukája ennyiszer szeretné látni – tette hozzá a rendező, majd a kolozsvári, illetve a marosvásárhelyi rendezés közötti hasonlóságokra, különbségekre is kitért.

– A darab szerkezete, az ahogyan a gyerekszobától eljutunk a Maszat-hegyig, illetve annak színpadi megjelenítéséig, a korábbi technikát követi, a helyzetek, szerepek viszont a színészek révén átgyúródtak. A kolozsvári 14 évemből az ismerőseim számára ez a rendezés maradt meg a legélőbben, ott négy évig volt műsoron a Túl a Maszat-hegyen.

Ami a produkció zeneiségét illeti, Presser Gábor neve önmagáért beszél – hangzott el a sajtótájékoztatón. A beszélgetés végén azt is megfogalmazta a rendező, hogy mit jelent számára mesejátékot színre vinni.

– Olyan ez, mint egy pihenés. Megvannak az intellektuális terhei, de munka közben feromon szabadul fel. Alig várom, hogy megteljen a Nagyterem gyerekekkel. Öröm annyi szép, tiszta embernek örömöt szerezni.