„Nem akarok pártkatona lenni!”

• 2012-10-18 16:12:40

• Mózes Edith

Az egyik lapban jelent meg a hír, amely szerint, miután az RMDSZ csúcsvezetése elutasította, Csegzi Sándor az Erdélyi Magyar Néppárt színeiben indul a decemberi parlamenti választásokon. A polgármester tanácsosától kérdeztük: igaz a hír vagy kacsa?

Az egyik lapban jelent meg a hír, amely szerint, miután az RMDSZ csúcsvezetése elutasította, Csegzi Sándor az Erdélyi Magyar Néppárt színeiben indul a decemberi parlamenti választásokon. A polgármester tanácsosától kérdeztük: igaz a hír vagy kacsa?

– Nem titkoltam az elmúlt időszakban, hogy végre szeretném megmérettetni magam, mert vagy így, vagy úgy mindig a második vonalba kerültem, amikor jelölésekről volt szó. Most egy olyan alkalmat látok, amikor megmérettethetem azt a potenciált, amivel úgy érzem, hogy bírok, és el tudok mondani az embereknek az elmúlt időszakról olyan dolgokat, amelyek befolyásolták az életüket, akárcsak az enyémet, és amelyek esetleg nem olyan irányba alakultak, mint ahogy alakulhattak volna. Ezek politikai döntések voltak, vagy egyéni érdekek miatt történtek, de amelyek nem kerülhettek ki a közvélemény elé. Vagy valami okból pontosan ellenkező formában kerültek a közvélemény elé.

– ???

– Nem vitatkozni, nem veszekedni akarok, egyszerűen objektíven, tárgyszerűen tájékoztatni abban a reményben, hogy a választópolgárok értékelni fogják, és talán esélyt ad arra, hogy a következő időszakban ezeket a dolgokat sokkal hatékonyabban befolyásolhassák a közösség érdekében.

– Azt mondja, nem akar pártkatona lenni. A hír szerint azonban, miután az RMDSZ elutasította önt, az EMNT vette úgymond pártfogásába.

– Nem tudom, ez a hír honnan származik, tény, hogy az RMDSZ-en belül voltak tárgyalásaim tegnap is. A jelentkezésemet, úgy ahogy az RMDSZ meghirdette, nem tettem le, mert nem tudtam azokat a beszélgetéseket, amelyekről úgy éreztem, szükségesek, korábban lebonyolítani. Szeretném azt a belső rendet meglátni az RMDSZ-en belül, ami egy komoly szervezetben szükséges, hogy erős legyen, komolyan lehessen venni, kívülről hiteles legyen. Az egyik problémám az volt az elmúlt időszakban, hogy ez nem így működött. Hiába döntött a választmány egy dologról, utána egy másik fórum átértékelte. Ez sorozatos volt, s mai napig így van. Például a marosvásárhelyi parlamenti jelölteket a marosvásárhelyi szervezet nem hitelesítette. Nem mintha nem lennének hiteles emberek, nem erről van szó, de formailag ez nem teljesült. Én tehát azt reméltem, hogy ezt a dialógust le lehet folytatni. Nem sikerült. Most is és a helyhatósági választások előtt is megkerestek, hazudnék, ha mást mondanék, de akkor is azt mondtam, úgy akarok a szervezeten belül tevékenykedni, hogy közben megőrizhessem egyéniségemet, tudásomat, s ettől legyen értékesebb a szervezet. Nem úgy, hogy valaki leszól egy paranccsal, és akkor nekem egyszerű pártkatonaként, még akkor is, ha úgy érzem, hogy nem a közösség érdekeit szolgálja, fejet kell hajtanom. Épp ezért nem akarok semmilyen pártnak tagja lenni. Nem voltam a kommunista pártnak sem tagja. Az RMDSZ-nek tagja vagyok, mert az egy demokratikus szervezet, és több olyan nemkormányzati szervezetnek vagyok elnöke vagy vezetője ebben a pillanatban, amelyek részei annak a szövetségnek, amelyet ernyőnek nevezünk. Épp ezért azt hiszem, nekem ebben a körben kellene maradnom. De mert ezt így nem akarják elfogadni, függetlenként kell megméretkeznem.

Tehát, hogy a kérdésre egész konkrétan válaszoljak, nem pártkatona akarok lenni, hanem a közösségnek egy olyan szócsöve, amelyik ismeri a helyi viszonyokat, tudja azt, hogy helyi szempontból milyenek kellene hogy legyenek azok a központi intézkedések, amelyek reálisan visszatükröződnek a helyi közösségre. Érdekes módon, ha megkérdezzük az utca emberét, hogy X vagy Y szenátor vagy képviselő melyik körzetnek, vagy akár melyik városnak a képviselője – meg kell mondanom, én elvégeztem ezt a tesztet –, sokan nem tudják. Ez nem normális dolog, hogy úgy képviseljen minket valaki Bukarestben, hogy ne érezze a kötődést… csak négyévenként. Elmegy Bukarestbe, s aztán időnként „kiosztja”, hogy helyi szinten mi lenne jó. Szerintem állandó dialógusra van szükség, így ismerheti meg a helyi problémákat, ebből alakulhat ki egy igazán gyümölcsöző kapcsolat. Szeretném az embereknek megmutatni, hogy erre van lehetőség. Erre jó példa a magyarországi, hiszen az összes testvérvárosunknak olyan polgármesterei vannak, akik egyben parlamenti képviselők. Látom, hogy milyen jó ez az illető közösség szempontjából. Olyan folyamatokat kell beindítani, amelyek hosszú távon garanciát jelentenek akkor is, ha minden héten minisztert cserélnek. Legjobb példa a hőszolgáltatás arra, hogy az elmúlt tíz évben hogyan változtak a viszonyok, és hogyan tűnt el az Energomur, pont ilyen kormányváltások, ígérgetések be nem tartása miatt. Még nagyon sok esetről mesélhetnék, amelyeket nem támogattak azok, akik a kampányban Marosvásárhelyért küzdöttek.

– Mekkora esélyt ad önmagának?

– Ha nem adnék esélyt magamnak, nem indulnék. Igaz, olyan példa még nem volt, hogy valaki független jelöltként bejutott volna a parlamentbe. Hiszem, hogy meggyőző tudok lenni az emberek számára, hiszen annyi problémát meg kellett oldani az utóbbi időben, remélem értékelni fogják az emberek. Mindig őszintén fordultam feléjük, korrekt módon viselkedtem velük. Volt, amit meg tudtam oldani, volt, amit nem, viszont senkit el nem utasítottam, és látom azokat a lehetőségeket, amelyekkel valós párbeszédet lehet kialakítani az országos döntéshozás, illetve a helyi igények között.