A deficitcsökkentő intézkedéseknek becézett megszorításokat az eddigi bejelentések alapján több hullámban készül végrehajtani a kormány. Első körben a lakosság zsebére csaptak le, a második csomagban az állami vállalatokon tervezik összehúzni a nadrágszíjat, a harmadik menetben pedig intézményi reformnak kéne jönnie, vagyis az adóhatóság körmére akarnak nézni. Úgy lett volna a korrekt, ha ez utóbbival kezdik az egészet, és a kormány szavahihetőségének szakítópróbája az lesz, ha eljutnak idáig. Nem először ugranának neki ennek a kihívásnak.
Az utóbbi napokban bőven hallhattunk sok úgy kezdődő okos megszólalást, hogy „nem kellett volna héát emelni, ha…” Több ötlet is megérne egy-egy vitát, de egy biztos: ha képes lenne az állam behajtani ezt az adófajtát, akkor most nem kellett volna emelni.
Arról többször ejtettünk itt szót, hogy a hozzáadottérték-adónak nagyságrendileg a harmada tűnik el ebben az országban. Mintegy tízmilliárd euró körüli összegről beszélnek az adatok, de ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy ami a statisztikákban megjelenik, az csak a bevallott, de be nem fizetett adó. Ez a pénz azoktól tűnik el útban az államkassza felé, ahol fiskális számlát kapunk a boltban. A valós adócsalás mértéke ennél jóval nagyobb, mert hogy mennyi lenne az adótartozásuk azoknak, akik be sem vallják az adót, csak számla nélkül vágják zsebre a pénzünket, azt a szakértők is csak tippelik, pontos adatot senki nem tud. De még a hivatalosan ismert tízmilliárd euró is több, mint amennyit például egy évben védelmi kiadásokra költ az ország, katonabakancstól vadászrepülőig mindent beszámítva.
És fel is lehetett volna lépni eme adócsalás ellen. Valamikor a múlt évtized elején a bolgár szomszédok még nálunk is gyengébben álltak az adóbehajtással. 2013-ban a Világbank pénzéből ők is, mi is támogatást kaptunk volna az adóhatóság digitalizálására és egyéb reformokra. A déli szomszédok végigvitték a reformot, és manapság a be nem hajtott pénzük ebből az adóból 4,9%, szemben a mi 30% körüli „teljesítményünkkel”. Jobban teljesítenek ebben az adóbehajtásban az uniós átlagnál. Nálunk viszont 2019 júniusában, amikor nem volt koalíció, hanem a szociáldemokraták egyedül nyögték a kormányzás terhét, az akkori miniszterelnök asszony és pénzügyminisztere visszalépett ebből a programból. A szocik szőke ciklonja az akkori elnökválasztáson is elindult – nála volt a kevésbé rossz választás a második mandátumát szerző fikusz –, és érdekes módon egymondatnyit sem kampányolt azzal, hogy támogatja az adócsalókat, holott ezzel a passzivitással nekik több pénzt hagyott a zsebükben, mint amennyit másoknak osztogatott. Nem véletlen, hogy a mostani megszorítások első köre után is a korábban ész nélkül költekező és ezzel a bajt előidéző szocik kezdtek el morgolódni, hogy fontolgatják a kormányból való kilépést, mert az állami vállalatok klientúrája és az ipari szintű adócsalók elleni fellépés az ő érdekköreiket zavarná igazán.
