Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Heltai Gáspár elhunytának 440. évfordulóján illő, hogy megemlékezzünk a magyar reformáció legjelentősebb tudós egyéniségéről. Szászföldön, Nagydisznódon vagy Nagyszebenben született 1490-ben vagy 1510-ben. Tanulmányai után protestáns prédikátor, nyomdász és író lett. Kezdetben német nyelven, Kolozsvárra kerülése után magyar nyelven hirdette az igét, nyomtatta a magyar könyveket.
Az erdélyi nyomdászatnak jelentős fejezete kezdődött Heltai tevékenységével. Heltai kora előtt külhonban és magyar földön összesen húsz nyomtatott magyar munka jelent meg1. Miután Kolozsvárra költözött, kilencévi készülődés után hozta létre a saját nyomdáját, és ettől kezdve folyamatosan szolgálta a magyar irodalmat.
1550–1579 között a Heltai és Dávid Ferenc kolozsvári és gyulafehérvári nyomdája jelentette a kimagasló szellemi erőt. A ő haláluk után 1580-tól 1599-ig újabb 45 mű jelent meg. Színvonal tekintetében csak a debreceni nyomda versenyzett a kolozsvárival.
Heltai a reformáció első nagy nemzedékéhez tartozott. Sokoldalúságát napjainkban is csodáljuk. Bibliát fordított, meséket írt, megírta a magyarok addigi történetét, éneket gyűjtött. Lelkészként hevesen vitázott más szemléletű papokkal. Nyomdát létesített. Lelkészi feladatokat látott el.
Feljegyezték róla, hogy csak érett férfi korában tanult meg magyarul, de utána leginkább a magyar kultúrát szolgálta. Tudjuk, hogy a brassói szász, református Honterus beszélte rá, hogy menjen tanulni Wittenbergbe. Ő adott neki ajánlólevelet Lutherhez és Melanctonhoz. Az, hogy sokat tanult tőlük, abból is látszik, hogy hazatérése után nemsokára Kolozsvár főlelkésze lett.
1545-ben megnősül (paptól szokatlan volt); hat gyermeke születik.
Már külföldi tanulmányai idején látta, hogy Erdélyben alig van nyomda, ezen változtatni kell. Tervének megvalósítása érdekében magával hozta Kolozsvárra Hoffgeffet, a szakképzett nyomdászt. 1550-től együtt nyomtatták a könyvek sorát2.
Számos írásbeli nyoma van annak, hogy ő az 1500-as évek tipikus értelmiségije. Az új világnézetek iránt nagy az érdeklődése. A liberálisabb, ésszerűbb tanok egyre inkább hatalmukba kerítik.
Ifjúkorában még katolikus, Wittenbergből már lutheránusként tér haza. Következett a kálvinista korszaka, míg élete utolsó nyolc esztendejét unitáriusként tölti.
Az is jellemző rá, hogy a meggyőződés hevével szállt szembe előző hitével3.
Nem tudjuk, hogy miért veszett össze Hoffgreffel, de ennek nyomán a jeles nyomdász örökre eltűnt Erdélyből. 1559-től Heltai nemcsak a nyomdát tartja fenn egyedül, hanem papírmalmot létesít. Ezt bizonyítja a lapjain megjelenő vízjel a tulajdonos nevének két kezdőbetűjével.
Rövid idő múlva, 1574-ben Kolozsváron a pestisnek egyik hulláma elragadja az élők sorából. A sírhantját néhány évtized múlva már nem találták meg. A nyomdát előbb az özvegye, fia, majd a leánya, s legvégül az unokái tartották fenn.
Ez a fontos intézmény 110 évig szolgálta a magyar nyelvű kultúrát.
Az 1660-ban megjelent énekgyűjteménye belső lapjára ez van nyomtatva: „Colosvarba Nyomtatott Helthus Gaspar Műhelyében”. Negyvenkét évvel később Pápai Páriz Ferenc azon kesereg, hogy „nincs mester, aki megújítaná az elkopott betűket”.
Élete második felében a luteránusoktól annyira eltávolódott, hogy a medgyesi zsinaton kizárták ebből a vallási közösségből. Viszont az önként vállalt református, majd unitárius hitközségben Kolozsváron a legnagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülésnek örvendett4.
Az elmúlt századokban számos szellemtörténész vallotta, hogy Heltai a magyar reformáció legjelentősebb tudós egyénisége.
Fontosabb művei: Száz fabula, Kolozsvár, 1566; Cancionale, Kolozsvár, 1574; Chronica, Kolozsvár, 1575; Heltai Gáspár válogatott írásai (Kiadta Nemeskürthy István), Budapest, 1957.
Jegyzetek:
1 Lászlóffy Aladár: Házsongárd, Helikon Kiadó, 68. oldal
2im. 68.
3im. 70.
4im. 72.
Márton Béla