„Rengett” a föld Marosvásárhelyen

Szombaton a Richter-skálán mért 7,2 fokos erősségű földrengés rázta meg Marosvásárhelyt! Nem kell megijedni, isten ments, nem valódi, csak szimulált földrengés volt, amit a Vészhelyzeti Felügyelőség a gyakorlat kedvéért „idézett elő”, hogy kipróbálják, alakulataik, a felelős szervek és a lakosság hogyan viselkedik egy ilyen méretű katasztrófa esetén. Óriási mozgósítással jól megszervezték a szimulációt, az akció mégsem hasonlítható egy igazi földrengéshez.

Újságíróként bár sohase kellene földrengésről tudósítani, mert ez a fajta csapás semmihez sem mérhető. Alattomosan, óriási erővel, félelmetes morajlással, megfékezhetetlenül jön, renget alacsony és – jegenyefához hasonlóan, recsegés-ropogás közepette – lenget magas épületet, tör, zúz, senkit sem kímél. A szilárdnak hitt épületeket játékszerként csavarja ide-oda, rázza, s ezek hihetetlen zaj és porfelhő közepette kártyavárként dőlnek össze. Helyükben nem marad más, csak óriási törmelékhalmaz. Pár pillanatnyi csend, s a félelmetes pánikhangulat közepette jön a menekülés, az ordítozás, a mentőszirénázás és az eltűnt hozzátartozók elkeseredett keresése a romok alatt. Csak az tudhatja igazán, milyen érzés, aki átélt olyan erejű földrengést, amely 1977. március 4-én következett be, s pusztított végig Bukaresten, főként ennek régi központján és Románia déli városaiban. Az áldozatok pontos száma ma sem ismert, egyesek több százról, mások több ezerről beszélnek. 

Mi a teendő ilyenkor? Ki tudja megmondani? Mit kell tennie a civil lakosságnak, s mit kell tenni a mentőalakulatoknak, akik, akárcsak a civilek, ugyanúgy pánikba estek a rengés következtében. 

Ezekre a kérdésekre próbáltak választ adni a Horea Vészhelyzeti Felügyelőség alakulatai, amelyek egy előzetesen kidolgozott mentési tervet, a Vörös tervet próbálták életbe ültetni. Az akció Marosvásárhely főterén a Grand Szálló előtt zajlott, a forgatókönyv szerint a földrengésben ez az épület és a Romtelecom épülete súlyosan károsult. Számos közfal kidőlt, megszakadt az áramszolgáltatás, és a távközlés megszűnt. Az épületben robbanás és tűz veszélye is fennállt. Az épületekben sebesültek rekedtek benn, egyesek könnyebb, mások súlyos sérüléssel. Mentésükre tűzoltók, elsősegélynyújtók érkeztek. A rohammentősökön kívül a hegyi mentőket is kivezényelték, akik a magas épületből kellő felszereléssel ablakon keresztül mentették a bent rekedt sebesülteket. 

A főtérre megszámlálhatatlan mentőst, tűzoltót, rendőrt, katasztrófaelhárító tisztet és katonát vezényeltek, akiket a kidolgozott terv szerint vetettek a mentésbe. A helyszínre helikopter is érkezett (igaz, nem szállt le), de terepszemlét tartott, s a látottakat jelentette a mentést vezető parancsnoknak. Tűzoltókocsikból létrák nyúltak a magasba, s a Grand tetejéről, köztes emeletekről kötélen ereszkedtek le a mentők, sebesülteket szállítva. Ezeket a főtéren felállított mobil orvosi egységben látták el. 

Miközben folyt a szirénáktól, bemondóktól hangos mentés, a marosvásárhelyiek, főként a kisgyerekesek, érdeklődéssel követték az eseményeket. Látványos hétvégi akció volt, csak a valódi változatra sohase kerüljön sor!