Magyar költészetünk első, csonkán is fennmaradt és több mint 700 éve ma is megkapóan szép nyelvemléke az Ómagyar Mária-siralom (1280-1310).
Eredetije kézzel írott, egy latin nyelvű kódex 134. hártyalevelének túloldalán, két hasábra osztva, 37 sor, 132 szó, lírai alkotás, költemény.
A szöveg összefüggő egész, igazi költemény, szívből jövő szerepjáték, a keresztfa alatt szenvedő Mária megfeszített fiát siratja.
A szövegmondatok grammatikai, alá- és mellérendelő viszonyban kapcsolódnak egymáshoz. Bennük birtokos személyragos szavak segítik a szövegértést: „világomtól, fiacskámtól, örömemtől, uracskám, bújából, szemem, véred, (keblem) alélása, szépséged, siralmam….” Személyragos igék fogalmazzák meg az olvasó számára is Mária fájdalmát: Előbb magához szól, egyes szám első személyű alakokkal: „valék, süppedek, aszok, epedek…”, majd fiát szólítja meg: „tekintsed, kinyújtsad, kínzatol, veretel…” Tudja, hogy fia meg fog halni a maga választotta kereszten, de még a halál árnyékában is fia szépségéről beszél: „szégyenül szépséged”. Majd újra siralmát, fohászát olvashatjuk: „árad, fárad, terjed, nem enyhül….” Bánata, anyai ösztöne felkelti benne az áldozat vágyát: „Végy halál engemet / Egyetlenem éljen…” A bibliai Simeon jóslata jut eszébe az anyai szívet átjáró tőrről, végül a gyötrelmeit okozókat szólítja meg, két, többes szám második személyű igével: „kegyelmezzetek fiamnak”, …. „Anyát édes fiával / Egyetemben öljétek.”
Jelentéstani elemek a versben a sorvadásra, a szenvedésre uraló, régies: „sepedik, oszuk, epedek” rokon értelmű szavak és a „fugva, huztuzva, üklelve, ketve” igenevek, mai jelentésben, fogva, húzva, vonszolva, ököllel ütve, megkötözve… „Bágyadt féleszmélet állapotából három ízben tör fel benne megújuló erővel az anyai fájdalom jajszava, mindannyiszor más-más fordulattal keresve utat, amelyen megnyilatkozhassék, s élőlényt, ki könyörüljön rajta és fián, mígnem a szemlélet ismételten felizgató hatása alatt az irgalomért kiáltás kitöréséig emelkedik” – véli Horváth János. „Siralom, bú, síró, könny, vér, alélás…” felsorolással panaszolja Mária a szenvedését, keresztre feszített fia iránti szeretetét… Ezt a felsorolást újabbal toldja meg: „Világ világa, / Virágnak virága…., kínzatol, veretel…” főnevekkel, igékkel, majd a „fogva, huzogatva, öklelve, kötve” igenevekkel egészíti ki, a fia életének utolsó pillanatait örökíti meg. Ezek a felsorolások egyben a szöveg kulcsszavai is lehetnének…
Eredetileg a versnek címe sem volt, a nyelvemlék felfedezése után nyelvész kutatók kapcsolták egybe a nyelvtörténeti és az irodalmi műfaj nevét, egy jelzős szószerkezetben, amely témamegnevező. Az ómagyar a magyar nyelvtörténet 10-13. századi korszakát jelzi, a siralomének pedig a latin planctus keresztény műfaj, rokon a magyar siratóénekkel.
Nyelvemlékünk szövegét talán Bolognában vetette hártyalevélre egy Domokos-rendi szerzetes, talán hárman is voltak (?), majd a kódexet 1922-ben találták meg a belgiumi Leuven egyetemi könyvárában. A magyar szöveg első részét – ki? kik? mikor? és miért? – megrongálták, kikaparták az értetlen, idegen, „barbár” szöveget. A nyelvemlékünk ennek a Leuveni kódexben található latin vers – Planctus Sanctae Mariae – szabad átköltése, lehet, hogy tovább is lefordította a szerző (szerzők?) de a kódex következő, 135. lapját kitépték… (Ruffy Péter után).
Nyelvemlékünk valóságos és elképzelt világkép ötvözete. Magyar népünk gyökereiben egy egészen más jellegű kulturális örökséggel érkezett a Kárpát-medencébe, így az ázsiai és a keresztény európai műveltség metszéspontjában születetett ez a mű, a hűbéri láncolatba beépült egyházi világkép, szellemi munka, ÍRÁS, szerzetesek világa tükröződik benne, s a legegyetemesebb emberi, anyai érzés, a Bibliában megszólaló tanítás eligazításában. A magunkkal hozott siratóének és a latin planctus-siralomének egyesült a szövegben. Míg a siratóénekben a szeretet és az anyai fájdalom szólalt meg, nyelvemlékünkben az előbbi kettőt áthatja a fiáért halni is kész anya önfeláldozása. A Mária-siralom jelentős tartalmi értéke az a megjelenítő erő, az az empátia amellyel egy valóságosan létező földi anya emberfeletti fájdalmát képes kifejezni. Hiszen nem lehet nagyobb fájdalom, mint az anyáé, aki gyermekét veszíti el. Ezt idézi fel a szöveg az akkori és a mai olvasó számára is….
Nyelvemlékünk szövege magyar nyelvű, latin szöveg fordítása, anyanyelvünk egy ősibb, régebbi változatát tükröző, írott alkotás, kapcsolatteremtő, Horváth János szerint az első magyar szépirodalmi mű.
Stílusa is szépirodalmi. A korban használatos hazai sor- és vonalvezetés jellemző rá, három különféle magyaros írásmód nyomai lelhetők fel benne. (Ruffy Péter után).
A szövegben rossz hangzású szavak tükrözik a fiát sirató édesanya fájdalmát. Mára eltűnt szavak, toldalékok, mint a Halotti Beszédben, itt is találhatók: jonhom (lelkem, bensőm), fiadom, uradom (fiacskám, uracskám). Itt is előfordulnak a költemény zenei hatását fokozó alliterációk: „Világnak világa, / Virágnak virága; keserűen kínzatol; vas szegekkel veretöl; szégyenül szépségöd; víred hull vízül; öklelve / kötve ölöd”. A virágnak virága átvétel a latin szövegből (flos florum), a világ világa (világ világossága értelemben) a magyar szerző leleménye. A rímeket is gondosan megválogatta a fordító, hol páros, hol keresztrímet alkalmazva. Ritmusában a kétütemes sortagolás jól felismerhető, az ütemek szótagszáma azonban szabadon változik. Elemzője, Horváth János még egy gyerek számára is könnyen érthetőnek, szinte dúdolhatónak érezte, hisz „ugyanaz a ritmus cseng ki belőle, melyet játékverseiből ismert s melyet édesanyja bölcsődalaiból csaknem az élettel egy időben fogott fel”.
Nyelvemlékünk fejlett, gazdag költői nyelve, megformáltsága, gondolati eredetisége előzményt feltételez, és folytatói is akadtak… Még néhány év, és a Peer-kódexben ránk marad az Ének László királyról (1450 körül), 1490 körül Mátyás király siratása, de a Soproni virágének is, s még pár év, amikor Bornemissza Péter búcsúverset ír Siralmas énnéköm…” (1556 körül) címmel, s már nevelője Balassi Bálint (1554-1594) ifjúnak, és Szenci Molnár Albert (1574-1634) is Szent Dávid királynak és prófétának száz ötven zsoltárit(1607) fordítja…
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
