100 éves a Semmelweis Egyetem Farmakognózia Intézete

• 2014-12-18 15:49:36

A budapesti Semmelweis Egyetem Farmakognózia Intézete 2014 júliusában ünnepelte alapításának 100. évfordulóját, amelynek alkalmából Szőke Éva professzor asszony szerkesztésében egy emlékkötet is megjelent.

A budapesti Semmelweis Egyetem Farmakognózia Intézete 2014 júliusában ünnepelte alapításának 100. évfordulóját, amelynek alkalmából Szőke Éva professzor asszony szerkesztésében egy emlékkötet is megjelent. A mai intézet a Pázmány Péter Tudományegyetem gyógyszerészismeretet oktató intézeteként 1914-ben kezdte el működését. Eladdig a farmakognóziának nem volt külön intézete, hanem a farmakológia tanárai adták elő.

Az 1914. május 19-i tanácsülésen Bókay Árpád professzor javasolta a Gyógyszerismereti Tanszék felállítását. 1914. augusztus 29-én az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter önálló tárggyá tette a gyógyszerismeretet, és a létrehozott intézet vezetésével Vámossy Zoltánt bízta meg. Vámossy nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel szervezte meg és rendezte be az intézetet. 1917-től az intézmény a Gyógyszerismei és Méregtani Tanszék nevet viselte.

1919-ben az irányítást Jakabházy Zsigmond kolozsvári orvosprofesszor vette át. Az első világháború kitörése szinte lehetetlenné tette a nemrég megalakult intézet fejlesztését. Később néhány éven át a Rockefeller Foundation jelentősebb segítsége hozzájárult a felszerelések és a könyvtár gyarapításához.

1937-től Jakabházy utódja Issekutz Béla lett, aki a botanikai szemlélet helyett a farmakokémiát tette a képzés súlypontjává.

1939-től Lipták Pál vette át a helyét, miután Issekutz professzort a Gyógyszertani Tanszékre nevezték ki. A második világháború csaknem teljesen leállította az intézet felfelé ívelo munkáját és vezető szerepét a magyar gyógyszerészeti tudomá-nyok terén.

Lipták professzor hirtelen halála után, 1949. február 1-jén Halmai János kapott igazgatói megbízást. Munkatársaival hozzájárult az V. és VI. Magyar gyógyszerkönyv farmakognóziai részének összeállításához. Foglalkoztak a gyógynövények hatóanyagaival, összetévesztési lehetőségeivel. Halmai professzor jelentős szerepet vállalt a magyar gyógyszerészet történetének ismertetésében és feltárásában. Novák István professzorral megírták a Farmakognózia című nívódíjas tankönyvet (1963). Számos közleményben ismertette a népgyógyászatban használt növényeket.

1971-ben az intézet vezetését Petri Gizella professzor vette át. Kinevezése után a klasszikus farmakognóziai oktatás mellett hangsúlyt helyezett a fitokémiai kutatásokra, a növényi hatóanyagok izolálására, szerkezetvizsgálatára és nagyobb mértékű előállítására vonatkozó kutatásokra. Munkatársainak közreműködésével megjelentette a Fitokémia című jegyzetet, majd a Drogatlaszt és a Farmakognózia című tankönyvét. A professzor asszony általában nagy hangsúlyt helyezett a tankönyvek, jegyzetek elkészítésére. A 80-as években a gyógynövény- és drogismeret tárgy mellett az intézet új tárgyakat vezetett be az oktatásba: a fitokémiát, fitoterápiát stb.

1996-ban Szőke Éva, a biológiatudomá-nyok doktora versenyvizsga révén elnyerte az intézet vezetését. Irányítása alatt megújult a gyógynövény- és drogismeret tárgy tematikája. Az intézet neve 2000-ben Farmakognózia Intézetre változott, visszatérve a szakterület hagyományos megjelöléséhez, és igazodva az Európában általánosan elfoga-dott és egységesen értelmezett elnevezéshez.

A természetes anyagokkal történő gyógyítás iránti fokozódó érdeklődés miatt a botanika, a fitokémia, a fito- és biotechnológia, valamint a fitoterápia szakterületeinek összehangolt művelése és oktatása valósult meg. A professzor asszony szerkesztésében és az intézet csaknem valamennyi munkatársának közreműködésével 2003-ban CD-melléklettel jelent meg a Farmakognózia: növényi drogok farmabotanikai és fitokémiai vizsgálata című praktikum.

A gyógyszerészi biotechnológia oktatását elsőként indította el Magyarországon. Részt vett a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen az orvosbiológiai mérnökképzés és az egészségügyi mérnök Msc-képzés oktatásában, programjának kidolgozásában. Az országban rendszeres előadója volt a szakgyógyszerész-, gyógy-szerész-, orvos-továbbképzéseknek. Előadásokat tartott a Friedrich Schiller Egyetemen, a heidelbergi, a padovai, a tantai, az alexandriai egyetemen. Kiváló kapcsolatokat teremtett, az intézet oktatási, kutatási együttműködési szerződései az évek során egyre bővültek. Alapító tagja volt a Semmelweis Egyetem Gyógyszertudományok Doktori Iskolájának, és 2000 óta a vezetője.

2009-től az intézet élére dr. Blázovics Anna címzetes egyetemi tanár került. Funkciójának gyakorlása során megtartotta az intézetben meglévő oktatási és kutatási profilokat, és azokat kiegészítette korszerű fitoterápiás kutatási irányokkal. Fő műve a Mézes Miklóssal együtt szerkesztett Természetes eredetű hatóanyagok a modern orvoslásban című konferenciakötet.

A nagyon tartalmas centenáriumi kötetben helyet szorítottak a kor fontosabb szakmai tekintélyeinek és archív anyagainak. A Farmakognózia Intézet életében, az ismertetett vezető egyéniségek mellett fontos szerepkört töltöttek be: Lemberkovics Éva (műszeres vizsgálatok), Kéry Ágnes (fitokémia és fitoterápia), Marczal Gabriella (növénymorfológia), Balázs Andrea (farmakognóziai vizsgálatok), Kursinszki László (fitokémia és biotechnológia), Pethes Edit.

A kötetben megtalálható mindazon személyeknek a neve, akik a Semmelweis Egyetem Farmakognózia Intézetében tudományos fokozatot szereztek (66-79. old.).

Az intézet tevékenységét, hazai és külföldi kapcsolatait, nagy jelentőségű kutatási együttműködéseit, kutatási pályázatait is számba veheti a könyv olvasója (82-105. old.). Ide talán bekerülhettek volna a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem farmakognóziai munkaegyüttesével való együttműködések is, már csak azért is, mivel az intézetet még 1943. február 12-én Kopp Elemér is meglátogatta.

Örök értéket jelentenek a kötetben megjelentetett baráti köszöntések, visszaemlékezések, rendhagyó méltatások a hajdani munkatársak, barátok, az intézethez mindvégig ragaszkodó személyek részéről: Then Máriától, Máthé Imrétől, Tyihák Ernőtől, Báthori Máriától, Csedő Károlytól, Dános Bélától, Bernáth Jenőtől, Héthelyi B. Évától, Nagy Évától, Szarvasházi Judittól, Csekey Évától, Lipták Józseftől, Szentmihályi Klárától, Pomázi Andreától. A felsoroltakon kívül a kötetbe számos szaktekintély – pl. Heinz Schilcher, Georg Petroianu, Peep Veski – kézirásos, az intézet eredményeit méltató értékelése is bekerült.

A centenáriumi ünnepség ismertetését Szőke Éva professzor asszony szavaival szeretném befejezni: „A 100 éves utat nemzetközi hírű professzorok munkássága fémjelezte, mindvégig támaszkodva a közösség alkotó erejére.”

Mindezekről mi, marosvásárhelyiek is tudunk, és az örök barátságot szeretettel ápoljuk.

Csedő Károly életműdíjas akadémikus