„Páciensközpontú ellátórendszerre van szükség”

12. Egészségügyi Menedzserképző Konferencia

A Studium-Prospero Alapítvány és az Erdélyi Rezidens Orvosok Szövetsége közösen rendezte meg november 20–21. között a 12. Egészségügyi Menedzserképző Konferenciát, valamint az Összehozunk 2025 nevű eseményt a marosvásárhelyi Studium HUB-ban. A kétnapos rendezvény teret biztosított a pályakezdő rezidensek és intézményvezetők közötti párbeszédnek, illetve számos előadásnak és kerekasztal-beszélgetésnek.

A konferencia pénteki programját panelbeszélgetéssel indították, amely a Kárpát-medence egészségpolitikai kérdéseit járta körbe. A beszélgetésben részt vett Tánczos Barna miniszterelnök-helyettes, dr. Takács Péter egészségügyi államtitkár (Magyarország) és dr. Vass 

Levente egészségpolitikus. Szóba került többek között a – leginkább fiatalokat érintő – mozgáskultúra hiánya, az egészségügyi rendszer fenntarthatósága, az Európát sújtó gyógyszerhiány, illetve a digitalizáció hiánya, amely sokszor akadályozza a hazai egészségügyi ellátást, és ami Magyarországon évek óta beépült a rendszerbe. A beszélgetésben résztvevők egyetértettek abban, hogy mindentől függetlenül betegközpontú ellátórendszerre van szükség, hiszen a gyógyítás a cél. 

Tánczos Barna miniszterelnök-helyettes kiemelte, hogy a konferencia alkalmával „olyan konkrét megoldások fogalmazódnak meg javaslatként, amikkel vissza lehet menni Bukarestbe, és lehet velük dolgozni, javítani az egészségügyi ellátórendszert”. A miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta, hogy nemrég olyan stratégiai dokumentum került a kormány asztalára, amit az erdélyi egészségügyi rendszerben dolgozó szakemberek csoportja fogalmazott meg, és ami egy olyan „strukturált, jövőbe mutató, ékes magyar nyelven megírt dokumentum, amelyből tanulhatna bárki, aki ennek a rendszernek a javát akarja, és aki hisz abban, hogy az egészségügyi rendszer emberközpontúbbá, páciensközpontúbbá kell váljon”. „Ezek mind olyan javaslatok, amiket magyar szakemberek fogalmaztam meg, és én bízom abban, hogy be tudjuk építeni az országos reformintézkedésekbe” – mondta. 

Az esemény fővédnöke, dr. Vass Levente egészségpolitikus elmondta, hogy idén először fordítottak a rendezvény felépítésén: nem a kórházvezetők mutatták be intézményeiket, hanem a rezidensek ismertették azokat a problémákat, amelyekkel pályakezdőként szembesülnek. Mint mondta, a program hatalmas sikert aratott. 

A szakember kiemelte ugyanakkor, hogy „rendkívül fontos, hogy az egészségpolitikák helyét meghatározzuk a politizálásunkban, a betegbiztonságot, az irányított betegellátási utakat kiemelve próbáljunk üzenni a politikumnak, hogy szükség van az ő támogatásukra is”. Hangsúlyozta, hogy a 2000-es évek elejétől a Semmelweis Egyetemmel való együttműködésnek köszönhetően erdélyi orvostanhallgatók tanulhattak Budapesten egészségügyi menedzsmentet, a programnak köszönhetően pedig megerősödött az erdélyi intézményvezetés – ma már 40-50 magyar intézményvezető tevékenykedik. 

Dr. Vass Levente kiemelte, hogy jelenleg az egészségügyben egyszerre tapasztalnak szakembertöbbletet és szakemberhiányt – előbbi az egyetemi központok vonzáskörzetére jellemző, utóbbi pedig a szórványterületekre. Hangsúlyozta, hogy azokon a területeken, amelyekre a szakpolitikai erők odafigyelnek, és ahol motivációs eszközöket teremtenek, hogy az orvosok a betegbiztonságra, a prevencióra és a szűrésre koncentrálhassanak, ott eredményt lehet elérni. Példaként említette a családorvoslást, ahol a szakemberek száma növekvő tendenciát mutat. 

A nap további részében dr. Papp Magor, a Semmelweis Egyetem Egészségfejlesztési Központjának vezetője tartott előadást, amelyben rámutatott többek között a rendszeres mozgás fontosságára, a fizikai és mentális egészség kapcsolatára, valamint a szűrővizsgálatok jelentőségére. A konferencia zárásaként sor került az állami és a privát egészségügyi szféra képviselői közötti párbeszédre. Dr. Vass Levente egyebek mellett hangsúlyozta, hogy a cél az, hogy „megbékéljen a közszféra a privát szférával”, és beismerjük, hogy a privát befektetők rendkívül fontosak olyan szakterületeken, ahol nincs lehetőség állami pénzekből fejlesztésekbe fektetni. „Csak ebből az intézményi összeszerveződésből, kórházak közötti kapcsolatépítésből és közös problémamegoldásból várható, hogy a várakozók listái csökkenjenek, ezáltal az életminőség és az egészségügyi rendszerbe vetett bizalom növekedjen” – mondta.