Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2015-02-05 15:19:41
Florian Illies könyve egy különös év történetéről
(Park Könyvkiadó, Budapest, 2014)
2014 – a „nagy háború” századik évfordulója is elmúlt. A sokféle megemlékezés, sírkertek és emlékművek felkeresése mellett hány meg hány régi fényképet, elmosódott írású levelet nézegettünk a családi albumokban azokról, akik valamelyik hadszíntéren harcoltak vagy sohasem tértek vissza. Az irodalom, a hadtörténet, a családi krónikák mai napig követik nyomon, hogy miképpen folytak a háborús évek, milyen jóvátehetetlen következményei lettek.
És mindezeket kutatva, megjelent egy kiválóan képzett fiatal német művészettörténész, okokat, előzményeket kutató, íróvá serdült szerkesztő, a Német Szövetségi Köztársaságban felnőtt Golf-nemzedéket is képviselő (A nemzedékek viszályától mentes világ felismerése a 90-es években jelentkező fiatal nyugati írók műveiben), aki messzelátóját a mélybe süllyesztve azt mérte fel, hogy milyen is volt az 1913. esztendő. Milyen halhatatlan nevek uralták az év történetét, az irodalom és a művészetek, a tudományok és a politikai élet területét, hol voltak, miként éltek vagy dolgoztak olyan személyiségek, akik később a hatalom birtokosai, százezreket megnyomorító diktátorai lettek, vagy éppen ellenkezőleg, a modern művészet alapjait vetették meg, és örök érvényű alkotásokat, gondolatiságot hoztak létre.
Florian Illies (1971) megírta minderről érdekes és olykor izgalmas mozaikregényét, amelynek bármely lapja – akár egy történetet, eseményt vagy szűkszavú közlést tartalmaz – semmiképpen sem örömteli sejtéseket vetít előre.
A kritika „briliáns regénynek” tartja a könyvet, az írót szórakoztató olvasmányíró jövendőmondónak nevezi, sok más dicsérő jelzővel ruházza fel, egyöntetűen nagy elismeréssel fogadja. Ez a nagyon művelt, polgári családból származó fiatalember (apja Joachim Illies természettudós, brandenburgi egyetemi professzor) Bonnban és Oxfordban tanul, jó ideig a Die Zeit irodalmi és tárcarovatát vezeti. Első könyve, a nemzedékét kritikusan bemutató, 2000-ben megjelent Generation Golf már bestseller. Az Ortsgespräch című könyve 2006-ban Münchenben jelenik meg, ebben ír szülőföldjéről, gyermekkoráról, iskolaéveiről. Eddigi munkássága a szakmai siker jegyében zajlik, jelenleg a Villa Grisebach berlini aukciós ház társtulajdonosa.
Hogy mennyire szakterülete a 19. és 20. századi művészet, arról tanúskodik ez a könyve, amelyet a múlt évben vehetett kezébe a magyar olvasó.
Milyen volt tehát az esztendő, amely a 19. századot a 20. századtól még elválasztotta, amit a „bécsi keringő” idején a békés álmok világának neveztek? Stefan Zweig azt mondja: Búcsú a tegnaptól, de azt nem, hogy utána Európa népei megismerik a poklot is.
De még az 1913. esztendő elején vagyunk. Az író kitűnő elgondolással 12 hónapra rendezi könyve anyagát, legvégén forrásanyaga is gazdag. A fejezetek elején rövid tartalommal találkozunk, egymondatos közlésekkel. Hogy mindjárt januárral kezdjük, és az első meghökkentő mondattal: „Ez az a hónap, amikor Hitler a schönbrunni kastély parkjában sétál és találkozik Sztálinnal…” – azaz találkozhatna, de a jövendő generalisszimusz éppen Sztavrosz Papadopolosz néven Krakkóból érkezik ekkor Bécsbe, a villamosról leszállva a megadott címre igyekszik, maga előtt látja a fényesen kivilágított schönbrunni kastélyt.
(Meg sem fékezhetem az emlékezetemet ekkor, amely egy kicsi barna kötésű könyvre összpontosít, hetenként kellett felmondani a tartalmát, minél pontosabban a szöveget. Ez volt a „scurta biografie”-nak nevezett Sztálin-életrajz, amelynek a szemináriumi tanulmányozásánál kínzóbb órákat alig élt át az ember a hajdani szocializmus éveiben. Érdekes, hogy erről a schönbrunni epizódról, bécsi utazásról nem esett szó benne.)
A művészet különleges világának jövőbeni érdekességére is utal ez a fejezet. New Orleansban egy tizenkét éves fiú – Louis Armstrongnak hívják – egy lopott revolver elsütésével kívánta köszönteni az új esztendőt, büntetésből a Színes Bőrű Lelencgyerekek Otthonába kerül, ahol a kis vadócnak kezébe nyomnak egy trombitát. A könyv vége felé kiderül, hogy mi következett ebből.
Hullámokat vetnek a világirodalom vizei, és politikai esemény sokkolja a monarchiát.
Franz Kafka levelet ír, és ábrándozik szerelméről, Felicéről. Amikor az néhány napig nem ad hírt magáról, felriad álmából, és elkezdi írni az Átváltozást.
Nagy riadalom Párizsban. Az 1911-ben ellopott (eltűnt) Mona Lisát, Leonardo csodálatos festményét még mindig keresi a rendőrség, emiatt kihallgatják Pablo Picassót, ám neki jó alibije van, és hazaengedik.
A színen vannak még: Sigmund Freud Bécsben, a Berggasse 19. sz. alatti lakásán, a Szerdai Társaság nála gyűlésezik, és hozzájuk társul Lou Andreas Salomé, továbbá olyan szellemóriások tartoznak majd baráti köréhez, mint Nietzsche, Rilke, Franz Wedekind, Richard Strauss.
Megjelenik Thomas Mann, Münchenben vonatra száll, Berlinbe utazik a Fiorenza bemutatójára. Még nem tudja, hogy kritikus ellenfele, Alfred Kerr a Der Tagban milyen megsemmisítő kritikát közöl a darabról.
1913 tavasza arról is nevezetes, hogy megjelenik Proust Az eltűnt idő nyomában első kötete, mire Anatole France precízen így fogalmaz: Az élet túl rövid, Proust pedig túl hosszú.
És akkor még a többi hat kötet meg sem jelent. Illies szerint a regényfolyam kísérlet arra, hogy a nyelvbe száműzze a múltat – a rohanó idő ellenében.
Hogy valamilyen eseményt a monarchia életéből is idézzünk, ez Redl ezredes (Szabó István emlékezetes filmjéből ismerjük) öngyilkossága, ami sokkolja a bécsieket. Nem lehet tagadni tovább a kémkedést a vezérkari tisztek legmagasabb köreiben, a száguldó riporter, Egon Erwin Kisch különös újságírói szimattal és szerencsével felderíti a valóságot. Stefan Zweig pedig rémülten vesz tudomást minderről.
Különös történetek Adolf Hitlerről
Először a schönbrunni parkban találkozunk vele. 23 esztendős, kudarcos festő, akitől az akadémia megtagadta a felvételt, és most a Meldemannstrassén levő férfiszálláson üti agyon az idejét. Később menekül Ausztriából, és Münchenben egy szabómesternél kap szállást. A bejelentőlapot úgy tölti ki: Adolf Hitler, bécsi festő. Tájképeket, akvarelleket fest, esténként a sörkertekben próbálja eladni a turistáknak. Napi programját, életmódját Illies úgy meséli el, hogy a második világháború borzalmait átélt olvasó hátborzongatónak találja, miként indul el egy szobabérlőtől a népirtás minden nyomorúsága, úgy érzi, hogy ebből a hónapos szobából fenyegetően közeleg a háború. (Arról nincs szó, hogy ez a szobabérlő később hogyan érkezik vissza Bécsbe, zászlólengetéses örömünneppel fogadva. Nyilvánvaló, későbbi kor későbbi eseménye.)
A jövőbeni főszereplők is megmutatkoznak, Ferenc Ferdinánd aranyküllős automobilon száguldozik Bécsben, elege van a 65 éve uralkodó nagybátyjából, de Ferenc József még nem ad neki szabad kezet arra, hogy a békétlen, monarchiaellenes szerbeket megfékezze.
Amint egyik kritikusa írja, Illies látleletté alakítja a történeteket, a jelenségeket, láthatóvá teszi az összefüggéseket, indíttatásokat, az individualista szemlélet eluralkodását. A festészet modern remeklései (Picasso, Kokoschka, Malevics), a zene és a táncművészet felkészülése a megújulásra, feszültséget okoz, a kirobbanás készültségét jelenti.
Érdekes epizód: Robert Musil, a Törless iskolaéveivel híressé vált író – könyvét az évszázad regényének nevezték – nagyon rosszul érzi magát, orvosa súlyos „szív-neurózist” állapít meg (szapora pulzus, esti palpitáció, emésztési zavarok, depresszió, fáradtság), ez elég ahhoz, hogy Musilt 1913-ban munkaképtelennek nyilvánítsák. A neurózisok kora ez az időszak – állapítja meg a könyv szerzője. Az olvasóra még számtalan meglepetés, találkozás vár a század nyarának íróival, művészvilágával.
Végigpásztázhatjuk a többoldalas bibliográfiát, ebből sokat jó volna kézbe venni, átlapozni. Illies megpróbálta kicsalogatni rejtekükből a művészet, az irodalom, a pszichoanalízis nagyjainak öntörvényű életére vonatkozó értékeléseket. Megközelíthetővé tette ennek az élő színnek sok érdekes, értékes személyiségét. Nagy művekben, regényekben, kutatások eredményeiben él még ez a kor, az esztendő, amely elsöprő szelet hozott az általa teremtett értékekre is.