Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2011-10-21 13:02:44
Az 1956-os forradalom és szabadságharc a magyar nép egységes megmozdulása volt a kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen.
1956. október 23-án kezdődött a budapesti diákok békés tüntetésével és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be november 10–11-én.
Ebben az időszakban a többször is átalakult kormányt Nagy Imre, a kommunista csúcsvezetés egyetlen őszintén reformelkötelezett tagja irányította. Azok, akik október 23-án, majd a november 4-e után ismét támadó szovjet csapatokkal szemben felvették a harcot, egyetemisták, fiatal munkások voltak, egységes ideológiával nem rendelkeztek, de egyazon célért harcoltak: a nemzeti függetlenség visszaszerzéséért és a diktatúra megdöntéséért.
A harcokban mintegy két és fél ezer ember vesztette életét, jelentős részük 25 évesnél fiatalabb volt. A forradalom leverése után huszonkétezer személyt ítéltek börtönbüntetésre, 229-et pedig halálra, ezek között volt Nagy Imre miniszterelnök is.
A forradalom vízválasztó volt a magyarság II. világháború utáni történetében, a magyarság rádöbbent, hogy nem számíthat a nyugati világ segítségére, az akkori vezetésnek pedig tudomásul kellett vennie, hogy a stabilitás érdekében növelniük kell Magyarország belső szabadságát.
A forradalomról az erdélyi magyarság Illyés Gyula szavaival szólva már 1956. október 23-án este értesült, hiszen meghallotta a „tigris karmaiba esett énekes madár sikolyát”.
Emlékeznünk kell azokra, akik a szabadságukkal, sőt az életükkel fizettek azért, mert számukra szent volt a forradalom és a szabadságharc. Az erdélyi városok közül sokan fizettek a szabadságukkal, neveket azonban nem sorolnék sem Vásárhelyről, sem pedig máshonnan, hiszen vétek lenne akár véletlenül egyetlen nevet is kihagyni a kivégzettek vagy bebörtönzöttek közül, de bűn lenne nem tisztelegni az áldozatok emléke előtt és nem adni meg a kellő tiszteletet a még életben levőknek a szabadságharc 55. évfordulóján.
Én ezt teszem most az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete nevében.
Prof. dr. Benedek István elnök