A 22-es csapdájában az egyetemi charta

• 2012-05-11 17:01:27

• Bodolai Gyöngyi

Május 10-én a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre látogató Ioan Mang közoktatási miniszter hosszan tárgyalt a magyar oktatók képviselőivel. A miniszter sajtótájékoztatóját követően Szabó Béla professzor nyilatkozott.

Fotó: Bodolai Gyöngyi

Május 10-én a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre látogató Ioan Mang közoktatási miniszter hosszan tárgyalt a magyar oktatók képviselőivel. A miniszter sajtótájékoztatóját követően Szabó Béla professzor nyilatkozott.

– A jelenlegi helyzetről tárgyaltunk, miszerint az új kar létrehozására vonatkozó miniszteri rendeletet visszavonták. Ioan Mang kijelentette, hogy javasolni fogja nemcsak a kormányrendelet alkalmazásának a felfüggesztését, hanem annak visszavonását is. Mi azt kérdeztük: ha nincs önálló kar, mi a garanciája annak, hogy az egyetemen betartják a közoktatási törvényt, s erről tárgyaltunk körülbelül két és fél órán át. Bár a miniszter nyitott volt bizonyos dolgokra, érdemi döntés nem született. Túl gyakran ismétlődött az egyetemi autonómia fogalma. Abban az ígéretben azonban, hogy tárgyalni fognak a szenátus tagjaival és meggyőzik őket, semmi biztosat nem látunk. Minimális garanciának az önálló főtanszékek létrehozását tudjuk elfogadni, amelyek biztosíthatják a túléléshez való esélyt a mi helyzetünkben. Elmondtuk, hogy a választásokkal sem értünk egyet. A szenátusba és a kari tanácsba beszavazott hat oktató nem képviseli a magyar tagozatot.

A miniszter hajlott arra, hogy megpróbál tárgyalni a szenátus képviselőivel, hogy a magyar tagozaton újraszervezzük a választást. Amit szeretnénk látni, hisz ez jelentené számunkra a törvényesség érvényesülését.

Nagyon sokat emlegette az úgynevezett 36-os európai direktívát, amitől korábban hangos volt a tévé is. Csakhogy a szóban forgó 110 oldalas, táblázatokkal teli irányelv nem arról szól, amit belemagyaráznak. A diplomák elismerését szabályozza a különböző EU-s országok között, s mindössze azt tartalmazza, hogy az orvosi egyetemeken tanuló diákoknak részt kell venniük a kórház életében, a napi eseményekben, az ügyeletekben. Ami feltételezi, hogy ismerniük kell az ország nyelvét. Ez korántsem jelenti azt, hogy emiatt meg kell szüntetni az anyanyelvi oktatást. Az angol szakos diákoktól, és itt van egy kis csúsztatás, megkövetelik a román nyelv ismeretét, mivel ők úgy jönnek Romániába, hogy nem ismerik az ország nyelvét. Harmadév után nyelvvizsgát kell tenniük, hogy szóba tudjanak állni a román betegekkel. A mi hallgatóink viszont a tanügyi rendszerből jönnek, leérettségiztek ugyanabból a román tananyagból, mint a román anyanyelvűek, s olyan szinten, hogy a beteggel szóba álljanak, tudnak románul beszélni. A kétnyelvű gyakorlati oktatás lényege, hogy elhangzanak olyan szakkifejezések, amelyeket esetleg a magyar diák nem ért, és azért kellenek magyarul tudó tanársegédek, hogy megmagyarázzák azokat. Külön kell választani a szaknyelv elsajátítását és a beteggel való kapcsolattartást.

– Lehet-e érdemi változásokra számítani a nyári felvételi vizsgáig?

– Ezt nehéz megmondani, de amint azt a miniszter is hangsúlyozta, szeretném eloszlatni a felvételivel kapcsolatos félelmeket, kételyeket. A vizsga ugyanúgy lesz, mint eddig, s ha nincs különálló kar, akkor a jelenlegi, már eleve akkreditált karra fognak felvételizni. Egyébként az sem lett volna nagy baj, ha a nem akkreditált magyar karra jutnának be, mert az államvizsgát egy akkreditált karon meg lehetett volna védeni. Remélem, hogy megmarad a külön beiskolázási szám, amit még a szociáldemokrata kormány szabályozott 2003-ban, s nem volt szó arról, hogy visszavonnák.

A tantestületünk szerveződését illetően a miniszter említette, hogy tanársegédi szinten úgy kell meghirdetni az állást, hogy feltétel legyen a magyar nyelv ismerete. Ez már egy bizonyos fokú előrelépés lenne, de sajnos nem elég, mert megtörténik, hogy megígérik, de később már nem emlékeznek az ígéretre. Ezért van szükség a külön tanszékbe való szerveződésre.

– Megérkezésekor a miniszter azt mondta, hogy a Babeş–Bolyai Egyetem példáját kell követni Marosvásárhelyen is, de a sajtótájékoztatón már nem volt ennyire egyértelmű az álláspontja.

– Valóban már nem erről volt szó, s a medicinát úgy emlegette, mint amire nem vonatkoznak az egyéb előírások és a tanügyi törvény paragrafusait sem lehet alkalmazni. Holott a tanügyi törvényben semmiféle korlátozó utalás nincs az orvosi felsőoktatásra vonatkozóan. Az sem helyénvaló, hogy belekeverte az Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Ügynökséget (ARACIS) és az orvosi kollégiumot. Az ARACIS felel ugyan a felsőoktatásért, de az előírásai a tanügyi törvényt követően jelentek meg (belső nyomásra, de hadd ne beszéljünk erről). Az orvosi kollégiumot és az Egészségügyi Minisztériumot illetően el kell mondanunk, hogy ez utóbbi kettő valójában csak felhasználó. Attól a perctől kezdve, ahogy a végzett orvos megkapta a diplomáját egy román felsőoktatási intézménytől, függetlenül attól, hogy milyen nyelven végzett, annyi joga van, mint bárkinek, aki belépett a romániai egészségügyi rendszerbe.

– Sok múlik a csoportok megszervezésén, azon, hogy lesznek végre külön magyar csoportok.

– A miniszter nem mondott nemet, de nem is támogatta, miközben azt bizonygatta, hogy mennyire jó együtt. Kifejtettem, hogy egyéni példát rengeteget lehet találni, de szükség van egy elvi és egy lényegi rendezésre.

– Szó volt az államvizsga-dolgozatokról is. A törvény szerint lehet magyarul írni, sőt a doktori dolgozatot is és a rezidensvizsga nyelve is lehet a magyar, de a miniszter mintha nem tudna erről.

– A múlt évtől valóban lehetett magyarul írni, de megvédeni csak román nyelven. Állítólag azért, hogy a román diákok is értsék, mire én konkrét példával bizonyítottam, hogy sohasem mennek el meghallgatni a másikat. A kifogásra, miszerint a bizottságban levő román oktató sem érti, azt válaszoltam, hogy a kisebb tantárgyaknál a más területen dolgozó szakoktatóknak is úgy hangzik egy-egy dolgozat megvédése, mintha más nyelven lenne. Ezek valójában csak kifogások, de nem látom az érdemi előrelépést.

– Hihető-e a miniszter ígérte, miszerint jobb belátásra bírja a szenátust?

– Valóban ígérte a megbeszélést, de hozzátette, hogy rövid időn belül nem lesz rá ideje. Úgy látom, hogy időhúzással állunk szemben. Ha történik is valami, nem az új egyetemi évtől kezdődően képzelik el, később pedig majd itt-ott igazítani lehet a törvényen is.