2024. november 24., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Vidám várfoglalók

Kis- és nagyobb gyermekekkel érkező anyukákkal, apukákkal, gyógytornatanárokkal, egyetemi hallgatókkal népesült be az október 9-i verőfényes délutánon a marosvásárhelyi vár kisszínpada a Szabók bástyája tövében. Valamennyien ünnepelni jöttek a Rheum-Care Alapítvány keretében működő „terhesiskola” fennállásának 25. évfordulóját. Ötletgazdája és kitartó, fáradhatatlan vezetője az e témából doktori fokozatot szerzett dr. Bakó Aliz Tünde középiskolai tanár, aki főiskolai szinten testnevelés-elméletet és módszertant, egyetemi szinten pedig egészségügyi nevelést oktat. 

– Kezdetben csak torna volt, majd elkezdtük a légzéseket tanulmányozni és gyakorolni, s a testi gyakorlatokat átalakítottuk a terhesség idején fontos izmok tónusának a növelésére. Különleges gyakorlatok vannak a medencefenék-izom erősítésére, lazítási formákat alakítottunk át az anya–gyermek kommunikáció megvalósítása érdekében. Szülésprogramot alakítottunk ki a lazítás ideje alatt, ami a szülés előkészítésében fontos szerepet játszik. Az elméleti órák során elmagyaráztuk a szülés folyamatát, és közben a lélektani oldal megerősítésére törekedtünk. Beszéltünk a szoptatásról, a félelemről, a Reed-féle háromszögről, a csomag előkészítéséről, a gerincfájdalmak megelőzéséről… Most is nagy segítséget nyújtanak a bedolgozó orvosok, akik bármely helyzetben kisegítenek bennünket – nyilatkozta a Bakó Aliz egy korábbi beszélgetés során.

Közös tornával zárult az ünnepség

Fotó: Bodolai Gyöngyi


Az eltelt negyedszázad során nők ezreit készítette fel szervezett keretek között testileg és lelkileg a szülésre. Tette ezt az első években önkéntes munkával, és ma is azt vallja, hogy a vállalt feladat a kapott visszajelzések alapján állandó öröm- és elégtételforrást jelent számára. Az ünnepségen kiemelte: jó érzés viszontlátni azokat az anyukákat, akiket a hetente kétszer másfél órás „terhesiskolai” tevékenység során ismert meg, és akik gyermekeikkel érkeztek az ünnepségre.

– Nagyon büszkék vagyunk dr. Bakó Alizra, aki a kezdeményezője és fáradhatatlan vezetője a kismamatornának, ami 1994-ben az első komplex program volt országos szinten, és amelyen az évek során több száz, sőt ezer kismama vett részt. A „terhesiskola” hasznos volt számukra, hiszen a megelőzés alappillérét jelenti – emelte ki köszöntőjében, majd a rendezvény végén tett nyilatkozatában Gombos Marinela, a Rheum-Care Kezelési és Rehabilitációs Központ vezetője. 

Máthé Rozália egyetemi adjunktus, a műsor vezetője, aki szintén részt vett a kismamatornán, köszönetet mondott az élményekért, majd a következőkben a jelen levő anyukákat kérték meg, hogy a „terhesiskola” során szerzett élményeiket megosszák a hallgatósággal. 

Vass Ildikó menedzserasszisztens, az első évfolyam képviselője, programozóként dolgozó felnőtt fiával érkezett, akire nagyon büszke, és aki azért kísérte el édesanyját, mert tudta, hogy ez fontos számára. Vass Ildikó ma is szívesen gondol vissza az együtt töltött időre, és hálás azért, hogy a kismamatorna megtanította túlélni a szülés körüli nehéz perceket. 

Zurli-Burli bohóc varázsolt is


Márton Krisztina elmondta, hogy az első alkalmak annyira különleges élményt jelentettek, hogy attól kezdve lelkesen újságolta minden várandós ismerősének, hogy milyen jó dolog a „terhesiskolába” járni. Váratlan szövődmény miatt mégsem tudta természetes úton megszülni az első gyermekét, így nem alkalmazhatta a tanultakat. Mivel mellette egy másik kismama vajúdott, a szerzett tapasztalatok átadásával őt segítette, ami megkönnyítette a szülést, és azóta jó barátok maradtak. Az elmondottakhoz hozzátette, hogy amikor még jobbára csak mászni tudó kisfiával meglátogatták, Bakó Aliz nem engedte, hogy az út során elpiszkolódott fehér kezeslábast kicserélje, mondván, hogy abban egészséges gyermeknek látszik. Végül megköszönte a tudást, a kitartást, amit tanárnőjétől sajátított el.

Az első évfolyamot képviselő Vass Ildikó felnőtt fiával


A két első után újabb vallomások következtek: 

– Számomra a „terhesiskola” az ábécét és a doktorátust is jelentette. Abban az időben tanítottam, és annyira szerettem a gyermekeket, hogy mindenki elismerően nyugtázta: nagyon jó édesanya leszek. Amikor kiderült, hogy terhes vagyok, mégis úgy éreztem, hogy természetes úton képtelen leszek szülni, a császármetszésről pedig, mivel műtétet jelent, hallani sem akartam. Mondtam is az orvosnak, hogy a kettő között találjon fel valamit, mert nem tudom megszülni a gyermekem, amire megkérdezte, hogy láttam-e már olyan repülőgépet, ami fennmaradt a levegőben. Majd azt ajánlotta, hogy vegyek részt a kismamatornán, aminek fontosságát orvos sógornőm is megerősítette. Legelőször azt kértem Aliztól, hogy ne fáradjon a magyarázatokkal, mert eldöntöttem, hogy az érzéstelenítést és a császármetszést választom, ahhoz, hogy végül ötórai vajúdás után problémák nélkül megszüljem a gyermekem. Azóta is a természetes szülés legszenvedélyesebb hirdetője vagyok. Ráadásul olyan barátnőkkel gazdagodtam, akiknek már összesen hét kisgyermekük van.

– Három gyermeket szültem, nagyon nagy súllyal, de gátmetszés nélkül jöttek a világra. Gyógyszerész vagyok, és olyan tudást kaptam a szoptatásról és az anyaság kezdeteiről, hogy a kismamatornát azóta ajánlom mindenkinek. 

– 1994-ben az elsők között kezdtem Aliz foglalkozásaira járni. Szükségem volt a biztatásra, mert az első gyermekem sajnos elvesztettem, ezért nagyon féltem. Aliz segítségével sikerült legyőzni a félelmet, majd Keresztes Csaba doktorral megszültem a fiamat.

– Az első nemzedékkel jártam a kismamatornára, és Aliz olyan erőt adott, hogy 12 év múlva – már negyvenévesen – szintén neki köszönhetően, természetes úton szültem meg a második gyermekem. Nagyon hálás vagyok érte.

– Olyan családba születtem, ahol a havi vérzésről sem szívesen beszélt édesanyám. Aliz nyitott olyan kapukat számomra, hogy nemcsak természetesen szültem meg a gyermekem, a másodikat már bátorkodtam otthon a világra hozni. 

A vallomásokból kiderült, hogy nemcsak magát a tornát, a felkészülést, hanem életre szóló barátságokat is jelentett a kismamatorna, ami az örömök megosztása mellett a nevelési sikertelenségek kölcsönös bevallását is lehetővé tette. 

Az anyukák vallomása után játékos tánc, gyermekjátékok következtek Molnár Emese és Bartis Zoltán irányításával. Kisgyermekes, anyukás színes körforgássá változott a színpad, jó érzés volt osztozni kicsik és nagyok örömében. De ezzel nem ért véget a közös mozgás, ugyanis megjelent a színpadon Manole Adrian, a Junior PartyClub vezetője Zurli-Burli bohóc jelmezében, aki nemcsak játékos mozgásra ösztönözte, varázslatokkal is bűvölte az ajándék lufit szorongató gyermekeket. 

Ezután az ünnepelt Bakó Aliz vezetésével a közös torna következett, amely alaposan megmozgatta a színpadon levő gyermekeket és felnőtteket is. Az ünnepség végén a Ballada étterem jóvoltából természetes üdítők és aprósütemények vártak a közönségre.

– Milyen érzés volt begyűjteni a termést? – kérdeztem Bakó Aliztól. 

– Ez egy olyan érő gyümölcs, amit még nem szedtem le, még dolgozom rajta, még táplálom, a mai ünnep viszont lelkemnek a legkedvesebb emlékek számára fenntartott polcára kerül. Nagyon boldog vagyok, és a folytatás nem marad el. Beszéltem Nagy Irén főorvosnővel, aki az alakuló Rheum-Care-hez befogadott, megígértem neki, hogy gondoskodom arról, hogy legyen, aki szívvel-lélekkel vállalja a folytatást is.

Gombos Marinela és Bakó Aliz

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató