A 16. század magyar történelmünk egyik legválságosabb időszaka: levert parasztforradalom (1514), a török elleni élet-halál harc, a hódoltság, az ország három részre hullása, a nemesek pártoskodása, a nép nyomorúsága jellemzi.
Nemcsak akarja Isten, hogy az papok olvassák az Szentírást,
… hanem azt is akarja, hogy az Ó- és Újtestamentum könyvei
minden nemzetségnek nyelvén legyenek és azokat olvassák…
(Károly Gáspár)
A 16. század magyar történelmünk egyik legválságosabb időszaka: levert parasztforradalom (1514), a török elleni élet-halál harc, a hódoltság, az ország három részre hullása, a nemesek pártoskodása, a nép nyomorúsága jellemzi. Mátyás király halála után, a zavaros időkben hiányoztak a feltételek a humanizmus továbbterjedéséhez.
Ennek ellenére anyanyelvünk és műveltségünk egységes maradt, eleven, sokszínű irodalmi élet bontakozott ki, és ennek a fejlődésnek a tényleges mozgatója a reformáció, amely az 1520-as évek elején kezdett hazánkban terjedni. Ez a hitújítás csak látszólag vallástörténeti esemény, mert hatásában, következményeiben az anyanyelvi művelődés megerősödését, az iskoláztatás kiszélesedését hozta hazánkban is.
A reformáció 1517. október 31-től datálódik, amikor Luther Márton (1483–1543), a wittenbergi vártemplom papja kitűzte temploma kapujára a hitújítást elindító 95 pontját. Mit hirdetett Luther, és az ő nyomán a hitújító prédikátorok? Úgy látták, hogy az egyház eltávolodott a krisztusi tanításoktól, vissza kell térni a forráshoz, a Bibliához. Előtérbe állították a Krisztus és a hívők közötti közvetlen és személyes kapcsolat gondolatát, az Isten és az ember között nincsen szükség közvetítőre. A hit végső forrása a Szentírás, olvasni kell a Bibliát, le kell fordítani a nemzeti nyelvekre! Az embereknek meg kell tanulniuk olvasni! A hitújítás a maga szolgálatába állította a nem sokkal azelőtt feltalált könyvnyomtatást. Nyomdák létesültek Debrecenben, Kolozsváron, Brassóban, iskolák nyíltak Debrecenben, Sárospatakon, Kolozsváron és másutt, magyar diákok külföldi egyetemekre mentek tanulni… Az iskolázás kiterjedése és a könyvnyomtatás elterjedése lehetővé tette, hogy az irodalom, most már a magyar nyelvű irodalom a mostoha viszonyok ellenére is új virágzásnak indult. (Nemeskürty István).
A németországi főiskolákról hazatérő diákok magukkal hozták a hitelveket, s kialakult egy olyan gazdag szellemi mozgalom, amely sokakat megmozgatott, gondolati állásfoglalásra késztetett. Ha Szent István korában történt népünk megkeresztelése, a 16. században történt a bérmálás, a konfirmálás, az ország nagykorúvá érése hitben, most vált a kereszténység magyar népünk tudatos és harcolt sajátjává – fogalmazta meg Szerb Antal. Ugyanakkor most vált nyilvánvalóvá, hogy Magyarország a nyugati kereszténység határa kelet felé, a reformáció megállt a Kárpátoknál…
Luther Márton követői – a lutheránusok, az evangélikusok – mellett a később fellépő, Genfből messzire ható Jean Calvin/Kálvin János (1509–1564) tanainak is sok követője lett Magyarországon és Erdélyben. A kálvinisták, a reformátusok az „eleve elrendelt” (predesztinált) sors elve alapján szerveződtek egyházzá. Az erdélyi reformáció egyik vezéralakja, János Zsigmond fejedelem udvari papja, Dávid Ferenc (1510?-1579) továbblépett, megszervezte az antitrinitárius, unitárius egyházat.
Az anyanyelv felé fordulás az 1530-as években „a magyar nyelv felfedezését” hozta: Komjáthy Benedek Szent Pál leveleit (1533), Pesti Gábor a Négy evangéliumot és Aesopus meséit (1536) fordította, Sylvester János Latin nyelvtana (1539) a magyar nyelv első rendszerezését is jelenti. Tiszteletre méltó teljesítménye a teljes Újszövetség (1541) lefordítása. A nyelvvel való bíbelődés közben jött rá, hogy magyarul is lehet időmértékes verset írni. Bibliafordítását disztichonnal bizonyította:
„Próféták által szólt rígen néked az Isten,/ Az, kit ígírt, ímé, végre megadta fiát,/ … Az ki zsidóul és görögül, és végre deákul/ Szól vala rígen, szólt néked az itt magyarul:/ Minden nípnek az ű nyelvén (…)”
A 16. századi protestantizmus jellemző műfaja: a zsoltár, az énekelt vers. A reformáció a zsoltárt gyülekezeti énekké emelte, így a vallásosság bensőséges, egyéni átélésre alkalmas műfajjá vált. Az egyik leghíresebb zsoltárfeldolgozás Kecskeméti Vég Mihály kecskeméti bíró „Mikoron Dávid nagy búsultában…” kezdetű, az 55. zsoltárból készült egyéni hangú műve (1561), mely Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus (1923) c. zeneművét ihlette. Szenczi Molnár Albert (1574-1634) pedig a Clément Marot és Theodore Beza genfi zsoltárainak verses fordításával ajándékozta meg népünket: Psalterium Ungaricum, Szent Dávid királynak és prófétának száz ötven zsoltári (1607).
A kor irodalmának legkiemelkedőbb alakjai: a prózaíró Heltai Gáspár (1510?-1574), a költő és drámaíró Bornemissza Péter (1535-1584), az énekmondó Tinódi Lantos Sebestyén (1510?-1556), a széphistória-író Ilosvai Selymes Péter (16. sz. második fele) és a magyar nyelvű műköltészet megteremtője, Balassi Bálint (1554-1594). Ennek a nagy szellemi pezsgésnek, sokirányú, sokműfajú tevékenységnek a betetőzése, az egyes részletfordítások után 1590-ben, 425 éve megjelent Szent Biblia, az az Istennec Ó- és Wytestamentvmának prophetac és apostoloc által meg iratott zent könyvei (Vizsoly, 1590). S 1626-ban Káldi György jezsuita szerzetes elkészítette a teljes katolikus Biblia-fordítást is.
Károly (Károli) Gáspár tudós reformátor a wittenbergi és svájci tanulmányai után Gönc lelkipásztora, Rákóczi Zsigmond egri kapitány és ecsedi Báthory István országbíró segítségével, „Istennek nevét segítségül híván, … tudós atyafiakkal, kik nékem a fordításban segítségül voltak, meg nem szűntem addig, míg véghöz nem vittem a Bibliának egészben való megfordítását…” A Biblia magyar nyelve teremtette meg irodalmi nyelvünk további tökéletesedésének lehetőségét, mivel a fordítók nagyon vigyáztak az átültetés tisztaságára, magyaros ízeire, az akkori beszélt nyelv sok kincsét mentették meg az utókor számára. A Biblia a mindennapi nyelv fölé emelt kifejezéseivel, nyelvi fordulataival, képeivel hatott az élőbeszédre az elhangzott prédikációk nyomán, így nagy szerepe volt az egységes magyar nyelv formálásában. A Biblia évszázadokon keresztül a legolvasottabb magyar könyv volt, ennek eredményeként született meg olyan szélesebb magyar olvasóréteg, amely a magyar nyelvű világi irodalom kibontakozásának előfeltétele volt. A könyvnyomtatás lehetővé tette, hogy a könyv a társadalom szélesebb rétegeihez is, az iskolákba is eljusson, s ez a szétsugárzó erő hatással volt az írókra, költőkre is… Balassi Bálint költészete nem képzelhető el az anyanyelvi zsoltárok és a magyar nyelvű Biblia nélkül, de Pázmány Péter, Zrínyi Miklós, Kölcsey Ferenc, Arany János, Ady Endre számára is ihlető forrás volt a Szentírás…
Bódás János: Károly Gáspár emlékezete című versével emlékezzünk a gönci lelkészre, a Biblia-fordítóra, a Szentírásra:
„Bár csontod is régen porrá vált már,/ Itt élsz közöttünk, jó Károly Gáspár./ Ha élhet az, ki történelmet formált,/ S neve ragyoghat évszázadokon át./ Ha élhet az, ki kőbe, dalba, képbe/ nagy lelkét, álmát, írta, sírta, véste,/ neked örökebb élet lett jutalmad/ s míg magyar él, neved ki nem halhat./….. te hoztad Isten levelét e népnek,/ hogy értsék mind, akik magyarul beszélnek,/ … Bár csontod is régen porrá vált már,/ mégis itt élsz te, jó Károly Gáspár,/ öreg bölcs, Isten agg levélhordója,/ népünk Mózese, forráskutatója,/ ki Kánaánt tártad fel nekünk,/ hogy legyen bő és örök kenyerünk./ Kik e kenyéren nőttünk s ebből élünk,/ - az Ige népe -, hadd áldunk, dicsérünk/ emlegetvén mindig fényes neved./ S hadd áldjuk Azt, ki szóra ihletett:/ ki előtt még az angyalok is törpék:/ az örök Istent. Övé a dicsőség!”
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
