50 éve hunyt el dr. Kopp Elemér, a gyógynövényismeret érdemes professzora

A kolozsvári szülők tehetséges gyermeke a budapesti Műegyetem elvégzése után vegyészmérnöki diplomát kapott (1913), majd 1916-ban a doktori címet is megszerezte. Első munkahelye a botfalusi cukorgyár, ahol új nitrogénforrások után kutatott, a cukorrépával kísérletezve. 1920-ban a kolozsvári Gyógynövény Kísérleti Állomásra került Páter Béla meghívására, aki új és fiatal kutatókat keresett az általa alapított intézethez. Kopp 1923-ban átveszi a kémiai laboratórium vezetését, ahol fitokémiai, agrotechnikai minőségi és mennyiségi vizsgálatokat is végez. Később, Páter Béla javaslatára elsajátítja a gyógynövények termesztéséhez szükséges ismereteket is. Abban az időben a kolozsvári Gyógynövény Kísérleti Állomás az európai szaktekintélyek elismerését is kiváltotta. Magas illóolaj-tartalmú növények (mentafajták, olajrózsafajták, levendulafajták), valamint a kínai rebarbara, a kálmos, a gyűszűvirágfélék termesztését és meghonosítását kezdték el. Az alkaloidtartalmúak közül jelentős eredményeket értek el a nadragulya, a maszlag termesztésével. Páter Béla halála után (1938), 1941-1945 között Kopp Elemér a kísérleti állomás utolsó igazgatója volt. 1948-ban Kopp Elemért a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Felsőfokú Intézethez professzornak hívták meg. Még korábban megfogalmazódott benne, hogy az ipar számára szükség lenne a máktok morfintartalmának a növelésére oly módon, hogy a mákmag az élelmiszeriparban továbbra is értékesíthető legyen. Ennek a célnak az eléréséhez kidolgozta azt a kémiai módszert, amelynek a segítségével egy máktok morfintartalma meghatározható. A végcél elérésére a falusiak által termesztett egészséges mákpopulációkat használta fel. A kiindulási anyagból csak a végcélnak megfelelő magvakat használták fel a termesztéshez. A tokok morfintartalma, mely a kísérletek kezdetén 0,15-0,20%-os volt, a rendszeres nemesítő szelekciónak köszönhetően évente növekedett, így az 1957-es évben már elérte az 1%-ot. Kopp professzor az általa kinemesített mákfajtának a marosvásárhelyi alkaloida mák nevet adta. Az elért eredményekért Kopp Elemér még ebben az évben a tiszavasvári alkaloidagyártól Kabay János-díjat, munkatársai (Rácz Gábor, Rácz-Kotilla Erzsébet és Csedő Károly) díszoklevelet kaptak. A marosvásárhelyi alkaloida mák morfintartalmának további ellenőrzésére szántóföldi (a hajdani Máriaffi-birtokon) termesztést is végeztek a Román Akadémia marosszentgyörgyi kutatóintézetének (ICAR) a közreműködésével és a marosvásárhelyi fiókintézet segítségével.

Dr. Halmai János, a budapesti Gyógynövény- és Drogismereti Intézet igazgatójának (1957), majd később dr. Sárkány Sándor professzor és dr. Tétényi Péter, a budakalászi Gyógynövény Kutató Intézet igazgatójának, valamint dr. Spanyár Pál, a budapesti Központi Élelmiszerkutató Intézet igazgatójának a látogatása a farmakognóziai tanszék munkájának az elismerését jelentette, egyúttal növelte a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet szakmai tekintélyét.

Munkásságáért a román Nagy Nemzetgyűlés elnöksége az 1950-es években a Munkaérdemrend harmadik fokozatával és érdemes professzori címmel tüntette ki Kopp Elemért.

Még 1954-ben Marosvásárhely Néptanácsa Kopp professzort és az általa vezetett tanszéket és díszkertészetet arra kérte, hogy a Bolyai-sírok egymás mellé helyezése után gondoskodjék azok rendben tartásáról, és Bolyai Farkas kérésének megfelelően ültessen a sírokhoz egy pónyikalmafát. Munkatársai segítségével ez meg is történt. A Bolyai-sírok és a pónyikalmafa az egyetem gondozása alatt állt, míg a Bolyai-kutatás Farczádi és Weszely által be nem indult. Oláh Anna munkájának köszönhető, hogy a pónyikalmafát hivatalosan is védettnek nyilvánították.

Kopp Elemér az állami kitüntetések után Romániában megkapta a doktorátusvezetői jogot gyógynövényismereti tárgykörben. 1955–1963 között a következő szakemberek nyertek tudományos doktori címet: Rácz Gábor (1958), Petcu P. (1960), Rácz-Kotilla Erzsébet (1962), Csedő Károly (1962), Grigorescu E. (1963), Gasmet L. (1963), Sommer L. (1963), Ádám Lajos, Karess-Szántó Éva, Csegedi Jolán, Gáspár Mária. Az utóbbi négy személy a kolozsvári gyógyszerészeti kar farmakognózia tanszékén prof. dr. Goina Teodor előtt védte meg doktori tézisét.

Egy magát megnevezni nem akaró, kitűnő, nemzetközileg is elismert szaktekintély az erdélyi magyar nyelvű gyógynövénykutatás fejlesztésének az elősegítésére, az élelmiszer-adalékok hatásának vizsgálatára és az eredmények népszerűsítésére, a függőséget okozó szerek káros hatásainak a mutatására és ismertetésére létrehozta a Kopp Elemér-pályadíjat, amely kizárólag a 30. évét be nem töltött fiatal kutatóknak osztható ki. Az utókor ezzel a nemes cselekedettel is igyekszik fejet hajtani a tudós professzor előtt. Generációk váltásakor nagyobb odafigyelést igényel az elődök munkájának, szakmai eredményeinek megőrzése. Erre azért figyelmeztetem az utókort, mert Kopp Elemérnek a példás rendben tartott irattára és személyes könyvtára nyomtalanul eltűnt. A professzor Házsongárdi temetőben lévő nyugvóhelyét is már mások birtokolják.

Kopp Elemér érdemes egyetemi tanár rendkívül becsületes, segítőkész, önzetlen ember volt. Kitartó, alapos munkájával sok tanítványának és munkatársának volt példaképe.

Tartalmas életével és hátrahagyott szakmai eredményeivel gazdagította a nemzeti és nemzetközi gyógynövényügyet.

Csedő Károly akadémikus, 

gyógynövénykutató