Provence-Alpes-Côte-d’Azur régióban a tengerparti nevezetes városokon kívül is számos turistaínyencség van. Csoportunknak három világhírű célpontja is van egy nap leforgása alatt.
A levendulaföldek és más illatos növények festői tája a francia parfümgyárak hazája is. A parfümök előállításáról híres települések közül kiemelkedik a Cannes-tól alig 23 kilométernyire fekvő Grasse, az „illatos város”, meglátogatása szinte kötelező számunkra.
Grasse édes-keserű aromákkal telített, már a középkortól a parfümök előállításából él és virágzik, ahol minden családból legalább egy személy a parfümiparban dolgozik vagy dolgozott a város három nagy parfüm-előállító gyára (Fragonard, Galimard, Molinard) egyikében. Csoportunk a főút közelében épült Fragonard gyárat látogatta meg, és a gyár idegenvezetője szerint ez jó alkalom egy időbeli utazásra a parfümök történetében.
Az írott történelem első ismert civilizációja, az egyiptomi nagy szerepet játszott a parfümök tudatos fejlesztésében, elterjedésében. Kezdetben főleg vallási, kultikus eszközök voltak az illatos anyagok, az arra hivatottak illatos anyagok (olibán, galbán, szmirnaviasz) füstjével fejezték ki hódolatukat az isteneknek. Később saját arcuk illatosítására, balzsamok készítésére használták ezeket az anyagokat. Az egyiptomiak az illatanyagok kivonási technikáját is ismerték. Az ókori görögök és rómaiak is odafigyeltek a test kényeztetésére, illatosítására.
A középkorra jellemző egyházi szigor megtiltja a parfümök használatát a test illatosítására, de a járványok idején gyógyításra használták. A nagy járványok idején, mint a 14. századi pestis, a betegek kellemetlen szaga vezet az (egyébként téves) felismeréshez, hogy az illatok (levendula, szegfűszeg, fokhagyma, rózsaolaj) ellenszerei a nyavalyáknak, esetleg megelőzhetik azokat (szag szag ellen).
A reneszánsz idején a parfüm újból divatba jött, az elterjedt bűzök enyhítésére használták, ugyanis a tisztálkodást a víztől való félelem okán teljesen elhagyták az európai emberek. Medici Katalin (1519–1589) firenzei eredetű francia királynő elterjesztette a parfüm használatát egész Franciaországban fehérnemű, paróka, kesztyű, púderek, övek illatosításával.
A következő évszázadokban egyre jobban elterjednek az illatosító szerek, különösen Franciaországban, és Grasse a parfümök fővárosává válik. A parfümkészítők céhekbe tömörülnek. A polgárság javuló anyagi helyzete hatására növekszik a parfümök iránti kereslet is, a város nagyobb épületeiben is elkezdik a parfümgyártást, és a lakosság egyre inkább bekapcsolódik ebbe a munkába.
Moustiers temploma a sziklákon
A Fragonard gyár látogatása idegenvezetővel ingyenes. A kiállítóterem előcsarnokában és a teremben is számos, a pálinkafőzésnél használt lepárlókészülékekhez hasonló, nagyméretű (nem működő) desztillálókészülék mellett megyünk el. A növényi részekből hidegen is kivonhatják az illatanyagokat zsírok (olajok), könnyen párolgó szerves oldószerek segítségével. Ily módon például egy tonna jázminvirágból 1 liter tiszta parfüm nyerhető. Egy gyűjtő 8 óra alatt 3 kg jázminvirágot vagy 6–8 kg rózsaszirmot képes gyűjteni (lehet játszadozni a számokkal!). A következő teremben az illatos, kiváló minőségű glicerinszappan gyártását követhetjük elejétől végig. Ezek után az idegenvezetőnk egy nagyméretű, eladással összekötött kiállítóterembe visz. Kezdetben itatóspapírból készült lapocskákra cseppentett 15-20-féle illatanyagot szagolunk végig (a lapocskákat magunkkal is vihetjük), aztán bemutatják a kisebb-nagyobb tégelyekben megvásárolható parfümöket és sok más saját terméket. Innen lehetetlen úgy elmenni, hogy az ember ne vásároljon magának vagy szeretteinek ajándékot, nem is egyfélét. Annyi bizonyos, hogy a jól szervezett látogatásnak, idegenvezetésnek megvan az eredménye, sok ezer euró cserél gazdát csak a mi csoportunk tagjaitól.
Provence-Alpes-Côte-d’Azur (PACA) régióban, ennek két megyéje között, a parfümök fővárosától mintegy hatvan, Cannes-tól 84 kilométernyire van az Európa Grand Canyonjaként is emlegetett folyóvölgy, a Verdon-kanyon, a természetet szerető turisták különleges célpontja. A régió talán legszebb, legvadabb tája, a Verdon-kanyon figyelemre méltó méretű. Hosszúsága 25 km, szélessége 200 m – 1 km, de a folyó szintjén 8 méteresre is összeszűkül, mélysége 700 m, és a folyó esése helyenként 14 százalékos. A Verdon folyó az Alpok felgyűrődése után vágott mély utat magának a mészkőbe. A szurdok mélyét csak a 20. század elején (1905) kutatták át részletesebben.
Turistacsoportunk a folyó déli (bal) partján levő, több panorámakilátóval ellátott Corniche Sublime (magyarul Fenséges Út) panorámaúton utazott végig, de a jobb parton is van hasonló út. Minden kanyarban festői táj tárul elénk. Egy merész ívű viadukt közelében hosszabban elidőzünk, fényképeket készítünk. A viaduktról jól kivehető, hogyan fűrészelte át magát a Verdon folyó az 1200–1400 méter magas mészkősziklák között, majd egy hajtűkanyarban eltűnik szemünk elől. Újabb megállónk a Lovasok sziklája nevű kilátóhelyen van. Innen nemcsak lenézni, de leereszkedni is lehet, csupán idő és fizikai állóképesség kérdése, ami nekünk sajnos nincs. Aztán egy 1500 m magas hegytömbről feltűnik a folyó kijáratánál kezdődő smaragdzöld mesterséges tó. Provence legnagyobb mesterséges tava a Lac Sainte-Croix, magyarul Szent Kereszt-tó.
A Szent Kereszt-tó 1974-ben készült el, 12 km hosszú, 2 km széles, 25 négyzetkilométer nagyságú. A tó létrehozása fontos volt a Verdon folyó megzabolázása, ivóvíztározóvá alakítása, a környező termőföldek locsolása, az áramtermelés szempontjából. A turisták számára kikapcsolódási lehetőség, a vízi sportok számtalan fajtája űzhető az azúrkék színű tavon, de luxussétahajó is közlekedik itt. A tó partján gyalogút, kerékpárút is van.
A tó létrehozásakor egy falut tüntettek el, helyesebben költöztettek el és építettek újra, fél kilométerrel magasabban és távolabb, teljesen a régi mintájára, a francia állam költségén! Les Salles-sur-Verdon a falu neve, 240 lakója azóta nem mezőgazdaságból, hanem turizmusból él, strandjára özönlenek a látogatók. Megyénkben a hasonló helyzetben levő Bözödújfalu eltűnt a víztározó létrehozásakor (1975–1994).
A kanyon kijáratánál, ahol a Verdon folyó elhagyja a szurdokot, a víz fölött 45 m magasan átívelő hidat építettek, innen csodálatos kilátás, fotózási lehetőség nyílik a szurdokra és a tóra egyaránt.
Négy kilométerre a tó fölött érdemes meglátogatni a 700 lelket számláló Moustiers Sainte Marie nevű, képeskönyvbe illő falut, amely az 5. században jött létre egy kolostor körül. Olyan, mint egy sasfészek a sziklafalak között. Tetején a település jelképe, a 12. században épült Notre Dame de Beauvoir (magyarul Miasszonyunk temploma) emelkedik az égbe. Kemény kapaszkodó árán érünk a templomhoz, de a kilátás kárpótol a fáradságért.
A Sainte Croix-tó kezdete
Délután a visszafelé vezető út újabb meglepetést tartogatott számunkra. A Cannes irányába vezető út közelében, magas dombok ölén fekszik a Segesvár nagyságú Draguignan nevű város. A város egyik házán emléktábla hirdeti, hogy ott lakott 1796 nyarán Kisfaludy Sándor (élt: 1772–1844) költő, akinek a maga idejében páratlan sikerei voltak irodalmi téren. Ma már csak az idős emberek ismerik nevét, esetleg írásai némelyikét.
Kisfaludy Sándor fiatalon, alig 19 évesen a választott katonai pályáját 1792. május és 1793. január között a megyénkkel szomszédos Hargita megyei Etéden kezdte. A Dunántúlon, Sümegen nevelkedett fiatalembert Etéden egy sajátos hangulatot árasztó székely paraszti világ fogadta. Tájszavakat tanult, fonókba járt, összesen 182 addig nem hallott kifejezést jegyzett fel, amelyeket aztán későbbi írásaiban fel is használt. Etéden töltötte katonaideje egy részét báró Jósika Miklós író is.
Kisfaludyt néhány évvel később Milánóba rendelték a város védelmére. Napóleon francia katonái bekerítették Milánót, Kisfaludy hadifogollyá lett, Franciaországba vitték, de jó csillaga Provence-ba vezette, naplójában meg is jegyezte, hogy a francia állam költségén a legszebb úton – Nizzán, Cannes-on át – szállították Olaszországból az áhított francia földre. Gyönyörködhetett a természet szépségeiben, a tenger látványában, a hegyek, kövek között továbbrohanó patakokban, „Provence daltelt mezőiben”. 1796 júniusa és szeptembere között a nyári hónapokat Draguignan-ban töltötte, ahol megismerte a művelt, verskedvelő D’Esclapion Caroline kisasszonyt. Napjai hegedüléssel, francianyelv-tanulással, „fecsegéssel” teltek, a település lakói kedvesek, barátságosak voltak hozzá. Még Milánóban megvásárolta Petrarca verseskötetét (latinul, olaszul, francia nyelven és németül is jól beszélt), újdonsült barátnőjével együtt olvasták, és Kisfaludy maga is a „szerelemnek érzékeny éneklőjévé” vált, nem utolsósorban a művelt lánynak köszönhetően is. Itt születtek Himfy dalainak, a Kesergő szerelemnek első szerelmes strófái.
Csendes, örömteli élete szeptember közepén ért véget, elhagyta Draguignan-t, elbúcsúzott barátnőjétől, Caroline-tól. Hajón utazott Genovába, Nizzánál viharba került, könyvei, írásai elvesztek, de ezeket később emlékezetből újraírta, a Himfy kesergő szerelme 16. verse a vihar borzalmairól szól. Katonai szolgálatra a karintiai Klagenfurtba vezényelték.
Évekkel később hazakerült, és nem mindennapi dicsőséget szerzett irodalmi téren a Himfy szerelmeivel és más verseivel. A 201 dalból álló Kesergő szerelem és a 200 dalból álló Boldog szerelem és egyéb, 1801-től 1832-ig nyomtatásban megjelent műveinek száma eléri a negyvenet. Feltételezések szerint a Kesergő szerelem 71. versszaka, a Magyar szüretelő ének régi dallamát Beethoven is ismerte, ez lett a 9. szimfónia zárótétele, ma Európa himnusza. A huszadik század elején még sokan olvasták verseit, később feledésbe merült, idejétmúlttá vált. Íme négy sor a Himfy első kötetéből, A kesergő szerelemből:
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
