Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Egy rövid hírnyit érdemelt a szerdai nap során egy újabb apró csörte a kormánykoalíció két nagy pártja között. De ennek hátterében sokkal komolyabb ügy van.
Szerdán a szocik közleményben tudatták a világgal, hogy kérni fogják a koalícióban egy törvény elutasítását, amely megtiltotta az élő állatok európai uniós országokon kívülre történő szállítását. Ugyanabban le is hordták a jogszabályt kiötlő korábbi liberális pártvezért és kormányfőt, meg félszájjal a koalíciós partnereiket is, hogy ilyen agyament ötletekkel akarják tönkretenni a honi gazdatársadalmat.
Pár évvel ezelőtt a román tenger partjaitól nem messze balesetet szenvedett egy hajó, amely élő bárányokat szállított volna az arab országokba, és több ezer gyapjas a vízbe fúlt, szép hazánk pedig a világsajtó címlapjain szerepelt napokon át, mert az esetből az állatvédő civilek világraszóló botrányt keltettek. Nem sokkal később, a Szuezi-csatornában megfeneklett a földgömb egyik legnagyobb teherhajója, és emiatt a csatornában egy időre leállt a forgalom, az egyiptomi partok előtt pedig teherhajók százai vesztegeltek. Köztük fél tucat, szintén az arab országokba bárányt szállító román teherhajóval, amitől újfent elgurult az állatvédők nyugtatója. Ezek nyomán találta ki a most vitatott törvényt a liberálisok akkori kormányfője.
Most a törvény miatt berzenkedő szocik azt is hangsúlyozzák a közleményükben, hogy ők támogatják a nyersanyagok hazai feldolgozásának ösztönzését, a nagyobb hozzáadott értéket képviselő termékek előállítása érdekében. Azt már nem teszik hozzá, hogy e nemes cél előmozdítására hány törvényjavaslatot vagy egyéb konkrét lépést kezdeményeztek a szűk húsz esztendő alatt, ameddig kormányon voltak önerőből, vagy koalícióban a rendszerváltás óta eltelt harmincegynéhány év alatt. A felsorolást kezdhetnék a régi rendszerből örökölt feldolgozóipar privatizáció címén lezajlott elkótyavetyélésének beismerésével.
De ugyanilyen hunyó a kérdésben a liberálisok gazdasági zseni exkormányfője is, aki az állatvédők kritikáira reagált az élőállat-export letiltásával, de az már nem jutott eszébe, hogy nem is kellene letiltani az exportot, ha az állatokat még itthon dolgoznák fel, és késztermékként szállítanák a közel-keleti felvevőpiacra.
Lehet, hogy jelen állapotok mellett a gazdatársadalomnak csapás lenne az élő állatok exportjának tilalma. De évtizedes távlatban sokkal nagyobb csapás nekik, és a teljes társadalomnak is az, hogy nincs komoly feldolgozóipar, ami a gazdák számára is könnyebben tervezhető üzletmenetet eredményezhetne, de rajtuk kívül még sokaknak biztosíthatna megélhetést. És ez a csapás tartós, mert a politikum most sem képes túllépni a látszatintézkedéseken és a szószátyárkodáson, amiket együttesen kormányzati munkaként próbálnak eladni. Ilyen pásztorok mellett nem csoda, hogy a nyáj milliószám menekül az országból, amerre lát.