2024. july 1., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

„Szenzációba menni”

Percek alatt meghódított. Olyan könnyű helyen áll nála a nevetés, mintha göndörödő fürtjei, szépen ívelt szemöldöke, csillogó barna szeme, pufókás arca folytonosan a jókedvre, nevetésre lenne hangolva. Iuga Alex Roland négyéves kisfiú három nyelven: magyarul, angolul és románul ír és olvas, és olyan éretten kérdez és válaszol a kérdésekre, hogy első perctől ámulatba ejti az embert. Miután bemutatja édesanyját és nagymamáját, a beszélgetés alatt szinte követhetetlen gyorsasággal rója a néha kicsit kajlán, máskor szép rendben sorakozó betűket. 





Négyesben beszélgetünk a nagymama, Iuga Ildikó lakásán az édesanya, Iuga Laura Adél román–angol szakos tanárnő társaságában. Amint elmondja, Alexet már három és fél éves korától elvarázsolták a betűk, kíváncsian kérdezgette, hogyan kell kiolvasni őket, majd fokozatosan megismerte, és kezdte mágneses és fabetűkkel szavakká, majd mondatokká összerakva kiolvasni és le is írni őket.

Miközben a szülők, nagyszülők nevét tisztázzuk, megkérdezi, hogy engem csak Gyöngyinek hívnak-e, aztán a családnevem hallatán megérdeklődi: melyiket szeretem jobban, majd jót nevet azon, hogy a Bodolai azért került a második helyre, mert amikor kimondom, egyesek úgy írják le, hogy Bodó Laji. Majd azt tudakolja, hogy a fiam jár-e iskolába, van-e labdája, és mikor születik kisbabája. Hozzáteszi, hogy ő egy fiú babát szeretne testvérként, és azt is, hogy szívesen kuglizik. Kiderül, hogy a családban magyarul beszélnek, az anyai nagyapa volt román nemzetiségű. Komoly arcot vágva közli, hogy az apukájánál is többet borotválkozik, hogy ne legyen szőrös az arca, majd váratlanul nekem szegzi a kérdést, hogy édesapám is szőrös volt-e? Anyuka és nagymama nevetni kezd, én szintén, mire odaszól, hogy „ez van”, és biztat, hogy nyugodjunk meg.

Majd felajánlja, hogy levelet ír a Mikulásnak, s bámulatos gyorsasággal írja a betűket, miszerint füzetet és kariokát, azaz filctollat kér ajándékba. 

Az olvasási próba következik, de előtte még elárulja, hogy tud énekelni és egyebet is… 

– Itt nálatok nincsen szükség televízióra, te élő tévéként egész nap elszórakoztatod a körülötted lévőket – jegyzem meg, amire nem késik a válasz. Igenis kell a televízió, ő pedig egy rendes gyermek, aki szórakozató műsorokban és rajzfilmekben szokott „lenni”, majd nekem szegezi a kérdést, hogy miért nem vittem ajándékba füzetet. Amíg nem fejezi be az írást, nem engedi, hogy fényképezzem, majd közli, hogy laptopon, sőt tableten is tud írni, nem csak kariókával. 

Elmondja, hogy a Mókuska óvoda nagycsoportjába jár, és amikor megjegyzem, hogy szép az óvijuk, komolyan válaszol: – Köszönjük, hogy mondod. Aztán szól, hogy fényképezhetem, mert elkészült a Mikulásnak címzett levél, s közben végig huncutul nevetgél, és hívja a nagymamát is, hogy rajta legyen a képen.





– Micsoda emlék! Köszönöm! – kiált fel vidáman, amikor meglátja a gépben a fényképet, majd újabb rajzba fog. Angolul kérdezem, és válaszol is azonnal. Majd kijelenti, hogy szép „fürtököm” van, és megtudom, hogy az ő „fürtökeit” (fürtjeit) előző este vágták le. Csokit kér, amikor a nagymama keksszel kínál, azt követően az újabb fényképnek örvendezünk. Érdeklődésemre elmondja, hogy december 17-én tölti az ötödik évét, és jóváhagyja, hogy a Nyilas jegy szülötteként valóban szeret szerepelni.

Tavaszi szél vizet áraszt – énekeli csengő hangon a népdalt, majd amikor megkérdezem, hogy vannak-e szép kislányok az óvodában, furcsa kanyarral kijelenti, hogy szoktak lenni zöldségek a kertben. A zöldségeken kívül gyümölcsfák vannak, sőt napraforgó is – avat be a kertjük titkaiba, majd valamennyi zöldség és gyümölcs nevét felsorolja, hozzátéve, hogy a banánt, a málnát, az áfonyát, valamint a répát, a karalábét és a brokkolit szereti a legjobban. Olyan nagy tök és dinnye termett a kertjükben, hogy elájulnék, ha meglátnám, dicsekedik is egy kicsit. 

Kiderül, hogy százig tud számolni is, amit az oviban és az édesanyjától tanult, akit nagyon szeret.

Nem kell sokat biztatni, Piroska és a farkas meséjét szépen hangsúlyozva, kifejezően, folyamatosan olvassa, és megtudom, hogy kedvenc meséi a három kismalacról és a hét kecskegidáról szólók. Bár ajánlkozik, hogy Hamupipőkét is szívesen elolvasná, abban egyezünk meg, hogy egy angol vers következzék a boldog szünidőről, a nyaralásról, aminek kapcsán elmondja, hogy kedvenc üdülőhelye Parajd, ahova vakációzni mennek.

– Hogy tudta a nehéz angol kiejtést ilyen szépen megtanulni? – kérdezem az anyukától, mire Alex válaszol: – Mert én szoktam menni szenzációba. 

– Ki ilyen okos a családban? Anyuka, apuka, mind a ketten? – érdeklődöm, mire Alex gondolkodás nélkül vágja rá, hogy ő, és bizonyítja is, hiszen a kérdezett angol sza-vaknak szinte azonnal tudja a jelentését. A kérdésre, hogy mi szeretne lenne, ha nagy lesz, több választ is ad:

– Elefánt, dinoszaurusz – mondja viccből, aztán a doktor bácsi következik. Mindig fel szoktam venni a sztetoszkópot, és meggyógyítom a családomat, mindenkit azzal, hogy megnyomom a hasát. Lesz nekem hozzá orvosi táskám, ruhám és kalapom is – teszi hozzá. 

Kipróbáljuk a román mesét is. Kicsit lassabban, egyszer-kétszer megakadva olvassa a kiskutya történetét, aztán egyre jobban belemelegedik. 

– Te magadtól tanulsz, szinte nem is kell segítség – mondom, amire megjegyzi, hogy mégiscsak kell egy kicsi anyukától, mamától és az ezermester apukától, akinek „a dolgozás” a foglalkozása. Ő pedig még több füzetet kér a Mikulástól, bár a laptopon is szeret Office-ban írni.

Fölösleges is kérdezni, hogy mi a kedvenc játéka, ugyanis láthatóan az írás ejtette rabul, meg is kockáztatja a kijelentést, hogy sztáríró lesz. 

– Egyfolytában csak írok, mindennap, és megeszem a sok ételt, különösen a spagettit – jegyzi meg, aztán újra megmutatja munkája eredményét, majd pillanatok alatt a többi mellé kerül a vallomás: Szeretlek, okos Gyöngyi néni. 

– Mit fogsz csinálni az iskolában? – tűnődöm el félhangosan.

– Nem tudom, válaszolja őszintén, és kijelenti, hogy készen áll egy újabb fényképre. Aztán le is diktálja, hogy mit írjak emlékbe neki, huncutul nevetgél, majd ő akar egy új füzetet adni ajándékba. Megegyezünk egy rajzban, és átveszem az ajándékot a vallomással együtt, majd búcsúzáskor kér, hogy menjek hozzá máskor is, és gavallér módjára anyukájával a tömbház bejáratáig kísér. 

Én pedig büszke vagyok, hogy ilyen jóérzésű, kedves, okos, huncut kis barátra tettem szert, és meggyőződésem, hogy Alex mellett nagyszerű dolog szülőnek, nagyszülőnek lenni. 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató