A bizalom ára és az elfogadás ereje

Örökbefogadási konferencia 

A hazai örökbefogadás gördülékenyebbé tételéről és a bürokratikus akadályok lebontásáról indult nyílt szakmai párbeszéd 2026. május 21-én a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karán. Az első alkalommal életre hívott Örökbefogadás Konferencia a Sapientia EMTE Alkalmazott Társadalomtudományok Tanszéke és a Keresztény Árvamisszió Alapítvány közös szervezésében, valamint a KAB oktatási-nevelési és pszichológiai szakbizottság partnerségével valósult meg.

Budai Evódia, a Keresztény Árvamisszió Alapítvány képviselője és a konferencia egyik főszervezője lapunknak nyilatkozva kiemelte a találkozó rendkívüli jelentőségét és hiánypótló szerepét:

„Személy szerint azért is tartom nagy dolognak ezt a találkozót, mert az örökbefogadást a közbeszédben többnyire vagy túlságosan elromantizálják, vagy megmaradnak a száraz, bürokratikus részleteknél. Ritka pillanat, amikor a döntéshozók, a terepen dolgozó szakemberek, a civilek és maguk az érintett családok valóban egy asztalhoz ülnek, s most ez megtörtént.”

A főszervező hozzátette: az egyetem részéről dr. Kovács Réka Rozália, dr. Lukács-Márton Réka, Tatai Csilla és dr. Zsigmond István végeztek rengeteg munkát azért, hogy ez a hiánypótló és nyílt szakmai fórum létrejöhessen. A cél nem csupán a jelenlegi rendszer buktatóinak felsorolása volt, hanem az, hogy közösen fektessék le egy átláthatóbb, gördülékenyebb és emberarcúbb működés alapjait. A szervezők nem titkolt szándéka, hogy az itt megfogalmazott javaslatok idővel a jogszabályok szintjén is valós változást hozzanak.

Versenyfutás az idővel: a bizalom megroppanása

A program gerincét adó sokszínűség révén a politikusok, gyermekvédelmisek, pszichológusok és civil szervezetek képviselői egymást váltva világítottak rá a romániai rendszer jogi és gyakorlati útvesztőire, a felesleges időhúzásokra, valamint a gyermekek kötődési zavaraira.

A délutáni előadások során a gyorsaság és a gyermekek lelki biztonságának összefüggése került fókuszba. Dr. Kondor Ágota mentálhigiénés szakember, szupervizor és parlamenti szenátor prezentációjában kiemelte: a gyermekeknek a lehető leghamarabb végleges örökbefogadó családba kell kerülniük. Rámutatott arra a megrázó tényre, hogy minél több nevelőcsaládnál vagy ideiglenes állomáson fordul meg egy gyermek a rendszerben, annál inkább csökken és sérül a felnőttekbe vetett alapvető bizalma. A szakmai nap előadásai ezt a bizalomvesztést egy drága, összetört váza hasonlatával szemléltették. Dr. Kondor Ágota saját szavaival élve:

„Képzeljünk el egy drága vázát […], és összetörik. De annyira drága neked, hogy elkezded összeragasztani. Na, az soha nem lesz ugyanolyan teherbíró […], mint azelőtt, mielőtt összetörték volna. Mi van akkor, amikor egy gyerek két, három, négy, öt családon végigmegy? Mi van akkor, amikor többszörösen megtörik benne a bizalom?”

Minden egyes elszakadás egy újabb törést jelent, ami drasztikusan megnehezíti a későbbi kötődést:

„Minden egyes bizalomvesztés törést okoz a gyermek életében. És amellett, hogy a gyermek életében törést okoz, ez megnehezíti majd az örökbefogadó családokon belüli kötődését.”

A kötődés biológiai kódja és a speciális igények

A konferencia rávilágított arra, hogy a kapcsolódás keresése biológiai alapszükséglet. Az emberi központi idegrendszer mélyen rögzíti a korai mintákat – hasonlóan a kiskacsákhoz, akik kikelésük után a legelső mozgó alakot kezdik el követni. A második világháború utáni kórházi és árvaházi megfigyelések drámai módon bizonyították ezt: az érzelmi kapcsolódás nélkül maradt babáknál kialakult a hospitalizmus jelensége, és a fizikai gondoskodás ellenére is leépültek. Szó esett a speciális nevelési igényű (SNI), tanulási nehézségekkel küzdő örökbefogadott gyermekek helyzetéről is, akiknek a fejlődéséhez az elfogadás az első és legfontosabb pillér.

A szakemberek hangsúlyozták: az egészséges kötődés alapjai már a magzati korban, a méhen belüli életszakaszban jelen vannak. Ha egy gyermek azt az üzenetet hordozza magával, hogy nem várták és nem fogadták el, az fiatal felnőttkorra súlyos önértékelési válságba, a „semmit sem érek” pusztító megélésébe torkollhat.

Valódi élettörténetek és a folyamat kezdete

A komoly elméleti és rendszerkritikai elemzések mellett a konferencia nagy hangsúlyt fektetett a pozitív gyakorlati példákra. A résztvevők komoly gondolatébresztőként megismerhették a magyarországi nyílt örökbefogadás működését és tapasztalatait, miközben a Keresztény Árvamisszió Alapítvány hiánypótló tevékenységét Budai Lajos és Gere János mutatták be a jelenlévőknek.

A nap legőszintébb, legmeghatóbb perceit egyértelműen a romániai örökbefogadó szülőkkel folytatott panelbeszélgetés hozta el. Náluk nem elméletről volt szó, hanem a való életről: nyíltan beszéltek a kiszámíthatatlan várakozásról, a hivatalok részéről tapasztalt információhiányról, a falakról, amikbe ütköztek, és mindarról a lelki teherről, amit ez a folyamat jelent a családoknak. Ugyanakkor a megosztott történetekből áradó rengeteg öröm és hála mély, pozitív nyomot hagyott a hallgatóságban.

A szakmai programot záró kerekasztal-beszélgetés végül kontextusba helyezte az egész napot: egyértelművé vált, hogy az örökbefogadás nem paragrafusok és akták kérdése, hanem egy komoly társadalmi ügy, ahol a rendszer működése közvetlenül gyerekek és családok sorsát pecsételi meg.

Budai Evódia így összegezte a konferencia jövőképét:

„Ez az első konferencia számomra nem egy »újabb esemény« volt, hanem egy folyamat kezdete. Reményeink szerint nem ér véget, hanem kézzelfogható szakmai együttműködésekben és valós reformokban folytatódik. Várjuk a folytatást!”

A rendezvény hivatalos programja ennek a jövőbe vetett bizalomnak a jegyében, Kovács Péter egyetemi hallgató és Kovács Benedek nyolcadik osztályos tanuló közös, felemelő népzenei előadásával zárult.