Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2025-02-24 16:00:00
Mióta az alkotmánybíróság semmisnek nyilvánította az elnökválasztás első fordulóját, a fordulóban nyertes, addig ismeretlen Călin Georgescu folyamatosan tiltakozik és tüntet az antidemokratikus eljárás ellen. Az első tüntetésen nem vett részt, állítólag külföldön volt, a legutóbbira, amelyre vasárnap került sor, mankóval érkezett, egy térdműtét után. Ám nem mindenki fogadta együttérzéssel, voltak, akik színjátéknak, kampányfogásnak tartották a dolgot. Ugyanis Georgescu azt állítja, hogy „az orvostudományt kifejezetten a félelemre találták ki”. A marosvásárhelyi orvosi és technológiai egyetem rektora nyíltan kigúnyolta az egyesek által Megváltónak nevezett, ezúttal bicegő jelöltet, miután az azt mondta, hogy az orvostudomány arra való, hogy félelmet keltsen az emberekben, de most szakemberek kezére bízta magát, és állítólag térdműtéten esett át. „A császárnak... mankója van!” – írta Facebook-oldalán a rektor, holott a nép izgatottan várta „annak megjelenését, aki határozott kézzel, határozott lépéssel új magasságokba vezeti a nemzetet”. Ehelyett az egészség megtestesítője „nem a beígért döntő lépéssel, hanem mankóval, megbízható támogatással és a törékeny szuverenitás váratlan jelképével” érkezett a tüntetés helyszínére. Véleménye szerint a „tegnapig az egészség megtestesítőjét, aki soha nem ment orvoshoz, mert egy igazi vezető nem engedi magát megvizsgálni, csak csodálni”, az élet a maga finom humorával szembesítette az elkerülhetetlennel: egy diszkrét műtéttel, amelyet – ironikus módon – egy orvos végzett. Igen, az a fehér köpenyes szakember, akit a fényes időkben nem tartott
érdemesnek a konzultációra – tette hozzá az orvos. Majd azzal folytatta, hogy így a mankó több lesz, mint pusztán fizikai támogatás. A kompromisszum szimbólumává válik: a büszkeség és a valóság, a szó és a tett között, a ’nem kell nekem orvos’ és a ’köszönöm, doktor úr’ között. A bumeráng tehát visszaütött, az, aki eddig bírálta az orvosokat, most az ő kezükre került.