A múlt hét végén a kábítószer okozta tengerparti tragédia – két egyetemista életét oltotta ki egy bedrogozott „csodagyerek” – rázta meg az ország közvéleményét. Egymást érték a politikai nyilatkozatok, tévéviták, sajtóhírek. Tartanak még ma is. Ám, ahogy már lenni szokott, eltelik pár nap, majd jön egy újabb szenzáció, ami átveszi ennek a helyét. Újra eltűnik vagy meghal egy gyermek, egy fiatal, újabb áldozatok sorsáról szólnak majd a hírek. Megtörténhet, hogy időnként vissza-visszatér a drogok és a horrorotthonok ügye, főleg egy újabb tragédia folytán, majd lassan minden feledésbe merül.
Mindeközben nő a tragédiákból profitálók száma – friss hír, hogy több mint ezer milliomos „született” Romániában csupán a pandémia és megszorítások idején.
Elhangzanak a politikai nyilatkozatok, egyre több az ígéret. Elvégre kampányban vannak a politikusok.
Nincs másként a kormánykoalícióban sem. Nyílt titok, hogy nem a szeretet tartja egyben. Ott tartanak be egymásnak, ahol nem szégyellik. Miközben gondolataik kizárólag a jövő évi választások körül forognak, állandó vita tárgya a megszorítások és a speciális nyugdíjak mellett például az, hogy egyesek – populista érvekkel – összevonnák a helyhatósági és a parlamenti választásokat. Amit mások alkotmányellenesnek kiáltanak ki, amit csak vészhelyzet esetén
lehetne alkalmazni. Ugyancsak populista szöveg – aminek normális körülmények között természetesnek kellene lennie –, hogy az országnak most mások a prioritásai.
Mindenki mondja a magáét, próbál politikai tőkét kovácsolni magának. Például a volt liberális miniszterelnök, volt szállítási miniszter, valaha az államfő kedvence, majd kegyvesztettje, aki káoszon kívül nem sokat hagyott maga után, miután sértődötten otthagyta a PNL-t, egyik leghangosabb kritikusa a jelenlegi kormánynak. Azt állítja, hogy Romániát jelenleg senki sem kormányozza, minden pillanatnyi improvizáción alapszik, nincs konkrét fejlesztési terv, jövőkép.
Ami természetesen azt jelenti, hogy változtatásra van szükség. Ezt a változtatást – ki nem találnák – éppen az általa létrehozott úgynevezett „jobboldali erő”, azaz zsebpártnak is mini szervezet valósítaná meg.
A szociáldemokrata miniszterelnök a liberálisok szemében is szálka. Ugyanis az általa meghirdetett változtatás sokszor ütközik a koalíciós partner érdekével, amelynek a népszerűsége amúgy is a béka ülepe alatt van. Ezért kilépéssel fenyegetőzik.
Zajlik tehát az élet Romániában, a tragédiák sorozata sem tudja feledtetni minden politikus álmát: egy kényelmes parlamenti vagy miniszteri bársonyszéket. Ezért semmiféle harc sem drága, ez a cél mindent felülír.
