Amikor választás előtt többen azt kérdezték tőlem aggódva, hogy leszünk-e elegen, akik elmegyünk szavazni, korábbi ilyen alkalmak tapasztalatára hivatkozva mertem kijelenteni, hogy a szavazópolgárok „okosabbak”, mint a politikusok. És ezt nem pejoratív értelemben gondoltam. Szerencsére ez most is így történt, és ennek köszönhetően az erdélyi magyarok közképviseleti szervezete megnyerte a csatát, de a háború még nem dőlt el sem helyi, sem országos szinten. És a következő lépések is fontosak. Egyrészt meg kell szerezni a helyi tanácsokban a döntőképes többséget, másrészt megtartani, erősíteni a parlamenti képviseletet, és netán visszatornázni a kormányba. Az önkormányzatokban a többségi képviselet azért fontos, mert a helyi közigazgatási törvény szerint pénzügyekben és ingatlankérdésekben a tanácsüléseken kétharmados többség szükséges. És ez a legfontosabb a költségvetés elfogadásakor, mert hiába tervez bármit a polgármester, ha ehhez nem „rendel” pénzt a tanács, nincs miből kivitelezni az ötletet. Természetesen ilyen fontos a fele plusz egy jelenlét is, hiszen ez gördülékenyebbé teszi a döntéshozatalt. Talán nem mindenki tudja, hogy a helyi közigazgatási törvény értelmében a döntéshozó testület a tanács, míg a polgármesteri hivatal – élén a polgármesterrel – a végrehajtó. Ezzel a helyzettel élt vissza a most is visszatérni próbáló levitézlett polgármester, aki kénye-kedve szerint irányította a várost, majdhogynem csődbe juttatva Marosvásárhelyt. Azért is fontos a többségi akarat, mert ezáltal biztosítható a gördülékenyebb és nemegyszer elnapolt döntéshozatal, illetve a polgármesterrel közös szándék, amelynek egyetlen célja a város fejlesztése kell legyen. A jelenlegi helyzet szerint az RMDSZ-es tanácsosoknak az abszolút többség megszerzéséért társulniuk kell. A hagyományos koalíciós partner a megyében a PSD volt, és most is rendelkezik annyi tanácsossal, hogy velük simán lehetne tovább vezetni a várost. Csupán egy a bökkenő, az egykori polgármester tiszti szolgája, aki valószínűleg a háttéregyezség jogán – miszerint nevével szavazatokat hozott a városba a PSD-nek – igényt tart egy alpolgármesteri funkcióra. Persze ki lehet ezt a „kellemetlen” helyzetet kerülni úgy is, hogy a PNL és a POL kerüljön képbe, mert az kizárt, hogy az AUR-ral bármiféle együttműködés szülessen. És a kampány előtti csatározásban, a Ciprian Dobre fémjelezte PNL-vel sem volt valami barátságos a politikai csatározás, így egyelőre marad az előbbi kombináció, amennyiben a múlt rendszer képviselője nem kerül be a döntéshozó testületbe. Volt már példa ugyan olyan alpolgármesterre, aki elfoglalta beosztását, de a városvezető nem osztott ki neki feladatkört. Így is lehet. Persze az említett személy esetében többről van szó. Régi kapcsolataival a rendszeren belül és kívül sok mindent megakadályozhat, mint ahogy elég nagy kerékkötője lehet a városfejlődésnek. Korai még találgatni, hiszen a politikai kombinatorikát némiképpen felülírhatja a parlamenti választás, illetve az új kormány is. És hogy ne legyenek meglepetések, gáncsoskodók, szükség van továbbra is ugyanarra az „erődemonstrációra”, amelyet a helyhatósági választásokon a közösség felmutatott. Mert igen sok minden függ a központi költségvetés elosztásától, a minisztériumokon keresztül lebonyolítandó programok támogatásától, és ebből alanyi jogunk van megfelelően részesülni. Bármennyire tekintünk, jobbra vagy balra, nekünk, erdélyi magyaroknak a román politikai közegben kell helyet csinálnunk magunknak, így érünk el eredményeket, csakis a román polgártársainkkal együtt. De ugyanígy fontos, hogy ők is megértsék, ahol együtt élünk, vagy netán a magyarok vannak többségben, meg kell legyen az a kölcsönös bizalom, ami igazolja, hogy együtt fejleszthetjük az országot, a kistérséget és a településeket, ahol lakunk, mindannyiunk életszínvonalának emeléséért, a közös jólétért. Soós Zoltán vagy Márk Endre megerősítése továbbra is ezt a példát kell szolgálja. Ezért fontos, hogy csak olyanokkal társuljanak közösségünk képviselői, akik a konkrét megoldásokat keresik, a haladást szolgálják, és nem a nacionalista retorikába bújtatott múltidézést, az álhazafiasságot választják. Ma már ez utóbbi szelleme Európa-szerte igencsak elszabadult, ami – a geopolitikai helyzetet is tekintve – rémesen hasonlít az 1930-as évekre, amikor a tartós gazdasági és erkölcsi válságra igen extrém megoldás született: a második világháború. Folytassuk a békés együttműködést, szolgáljuk a haladást, gyerekeink, unokáink jövőjéért!
