Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Idén júniusban immár ötödik alkalommal szervezett hegymászótúrát cukorbeteg fiataloknak a Maros Megyei Cukorbeteg Gyermekek és Fiatalok Egyesülete (ASCOTID). A Dia Mount Challenge projekt célja bebizonyítani, hogy az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő fiatalok is képesek hegyet mászni, mi több, extrém sportokat űzni, ha folyamatosan ellenőrzik a vércukorszintjüket. Annak ellenére, hogy a hegymászótúra is bizonyítja, a szenzoros készülékek előnyei vitathatatlanok, a szaktárca által tavaly ősszel beígért szenzorokra, amelyek lehetővé teszik a vércukorszint folyamatos nyomon követését tűszúrás nélkül, több mint fél éve várnak az érintettek. Így jó mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk a szülőknek, amennyiben meg szeretnék kímélni kisebb-nagyobb gyerekeiket a napi több tűszúrástól.
Ötödszörre vitte kétezer méter fölötti magasságba hegyet mászni a cukorbeteg fiatalokat a Maros megyei egyesület. Június elején egy 25 fős csapat indult a Csalhó-hegységbe, a diabétesszel élő fiatalokat a rohammentő, valamint a hegyimentő szolgálat képviselői mellett orvos is elkísérte, mi több, a fiatalok között is vannak orvosok, asszisztensek – tudtuk meg Simon Ilonától, az egyesület alelnökétől. Mint mondta, az általuk kezdeményezett, egyedinek számító projekt célja bebizonyítani, hogy 1-es típusú diabétesszel is lehet kétezer méter fölötti magasságokat megcélozni, sziklát mászni, extrém spor-tokat űzni, azzal a feltétellel, hogy a vércukorszintet folyamatosan ellenőrizzék. Be szeretnék bizonyítani, hogy semmi különbség nincs egy cukorbeteg és egy egészséges fiatal között, ha a vércukorszint a megengedett értékek között mozog. A háromnapos hegyi túra idején volt nap, amikor a fiatalok több mint tíz kilométert gyalogoltak, az utolsó napon sziklát másztak, viszont a fizikai erőfeszítés ellenére sem volt gond, ugyanis mindeniküknél szenzoros készülékkel követték a vércukorszintet.
– A folyamatos vércukorszintmérés a szenzoros készülékkel rendkívül egyszerű, nem kell megállni, nem kell kivenni a hátizsákból a készüléket, megszúrni az ujjat, hanem egyszerűen ránéznek a telefonjukra vagy a leolvasóra, és látják az értéket, illetve a tendenciát, hogy emelkedőben vagy csökkenőben van-e a vércukorszint, és szükség van-e beavatkozásra. A klasszikus vércukorszintmérő készülék pillanatnyi értéket mér, nem derülnek ki ezek a tendenciák. A másik fontos szempont, hogy a szenzor riaszt, hangjelzéssel figyelmeztet, ha a vércukorszint kilépett a beállított határértékek közül – mutatott rá a készülék előnyeire az egyesület alelnöke, aki szerint sajnos sok szülőben ma is az a tévhit él, hogy a cukorbeteg gyereknek nem szabad sportolnia, sok esetben felmentik a torna alól, attól tartva, hogy a megerőltetés hatására ingadozni kezd a vércukorszintje.
Simon Ilona érdeklődésünkre elmondta, az 1-es típusú cukorbetegség már zsenge korban jelentkezhet, évente több szülő fordul hozzájuk támaszért, miután gyereküknél felállítják a diagnózist. És sajnos sok esetben egészen kis gyerekekről van szó, legutóbb idén tavasszal egy kétéves szülei keresték fel őket. Az egyesület az a hely, ahol a kétségbeesett szülők bátorításra lelnek, ahol megtanítják őket, mit kell tenniük ebben a helyzetben.
Amióta adott a lehetőség a vércukorszint tűszúrás nélküli nyomon követésére, sok család – főként ahol kisebb a diabétesszel diagnosztizált gyerek – ha nehezen is, de előteremtette a pénzt, hogy beszerezze a költséges szenzoros készüléket.
Simon Ilona kifejtette, tavaly ősszel napvilágot látott egy kormányhatározat, amelynek értelmében év végéig 550 gyerek részesül ingyenes szenzoros készülékben. És bár október-november folyamán a Maros megyei szülők is benyújtották az erre vonatkozó kérvényt, és januárban megérkezett az értesítés Kolozsvár központból – ahová megyénk is tartozik–, hogy jóváhagyták a dossziékat, a szenzorokra azóta is várnak. Azok, akik december óta nyújtották be a kéréseket, még választ sem kaptak, hogy jóváhagyták-e az iratcsomójukat vagy sem. Egy-két Maros megyei szülőről van tudomásuk, akiket állítólag értesítettek, hogy mehetnek Kolozsvárra a szenzorokért – tette hozzá az alelnök, aki szerint nincs határidő, ameddig minden igénylő gyerek meg kellene kapja ezeket a készülékeket. És a fogyóanyagnak számító szenzor beszerzése bizony nem kis összeggel, akár havi 200-250 euróval is megterheli az érintett családok költségvetését.
Simon Ilona szerint azzal magyarázzák a késést, hogy az orvosok nincsenek felkészülve arra, hogy megtanítsák a szülőket a szenzoros készülékek használatára, ellenben az érintettek szerint ez csupán kifogás, ugyanis tulajdonképpen adnak a családoknak egy olyan szenzort, amit legtöbben már évek óta használnak. – Mi szülőként rá voltunk kényszerülve, így megtanultuk a használatát, és bárkit, aki betér az egyesülethez, szívesen megtanítunk rá, a táborban is mindig akad egy-két fiatal, aki addig még nem használt szenzort, de boldogulnak vele, és amint megtapasztalják az előnyeit, többé nem mondanak le róla – mutatott rá.